Szobatisztaság - pofonegyszerű vagy folyamatos küzdelem?

A régi bevett gyakorlat az volt, hogy 1,5-2 éves korra a totyogó legyen szoba- és ágytiszta, de legalábbis az egyik. Manapság a hiper-szuper pelenkák megjelenésével, ezek a folyamatok jelentősen kitolódnak, hiszen a száraz érzetet biztosító pelenkák magas fokú komfort érzetet keltenek a gyermekekben. Ilyen esetben az önkontroll kissé nehezebben fejlődik ki, amíg a gyermek nem jár közösségbe nincs is ezzel gond.

A mai korkövetelmények két-három éves korra teszik az ideális szobatisztaságra nevelést, de egyáltalán nem ritka a négy éves kor sem. Azt, hogy ki mi módon kezdi el a szoktatást, tulajdonképpen az határozza meg mit hozott otthonról és a környezetéből.

Vannak, akik a kitartó kérdezésekre esküsznek, vannak, akik a ma oly divatos zenés mesefilmek segítségét veszik igénybe, számos helyen még mindig dívik az a szokás, hogy egyszerűen leveszik a gyermekről nappalra a pelenkát és szem előtt hagyják a bilit, mondván: majdcsak ráérez az ízére. Ez nyáron a legalkalmasabb, a gyerekek amúgy is szeretnek meztelenkedni. Ilyenkor lehet játékosan is megközelíteni a dolgot, például locsoljuk meg a virágokat felszólítással. Innen szinte egy lépés a bili.

Bármelyik módszert is alkalmazza valaki, vannak bizonyos szabályok, amiket a gyermek lelki békéje miatt igenis be kell tartani.

Az első ilyen szabály, hogy soha ne kössük szankciókhoz a bilibe pordukálás elmaradását, ha nem sikerül, majd sikerül holnap. Ezért a gyermeket büntetni nem szabad! Sőt! Egyenesen tilos!

Nem szabad megalázni, ha bepisil vagy bekakil, főleg nagyobb gyerekeknél, pont az ellenkezőjét érhetjük el, a megalázástól való félelem, szorongást idézhet elő, ami egyenes út a bepisiléshez.

Az ágytisztaság általában később következik be, mint a szobatisztaság, ezért éjjelente ne keltegessük fel a gyermeket, hogy most gyerünk pisilni, gondoljunk arra, hogy nekünk milyen rossz a legszebb álmunkból felkelni, nemhogy egy fejlődő szervezetnek.

Ne hasonlítgassuk össze a szomszéd gyerekkel, minden gyermek saját bioritmussal rendelkezik, ez is csak szorongást vált ki belőle és a folyamatos megfelelési kényszer rengeteget árt a gyermeknek.

Összegezve tehát, a tiltás és követelőzés itt sem segít.

Mik azok a lehetőségek, amik mégis számításba jöhetnek?

Játékossá tenni a dolgot, egy képeskönyvet adni a kézbe bilire ültetés közben, aminek akár a bilizés a témája, esetleg egy tollat és füzetet, amibe kedvére firkálhat (jusson csak eszünkbe, mi felnőttek is előszeretettel trónolunk a z illemhelyen újságot olvasva vagy keresztrejtvényt fejtve).

Érdemes a játékokba belevonni a biliztetést, ha van babája a gyermeknek, akkor fogjuk a babát és ültessük a bilire, hogy Lujza baba most pisil, a csöppségek legtöbbször utánoznak. Ebből kiindulva hasznos az is, ha megfigyelhetik a mi szokásainkat. Ebben a korban még nem a szégyenlősséget kell bennük kialakítani, hanem a kíváncsiságot kielégíteni. Ha látja, hogy apa pisil, vagy anya pisil előbb-utóbb ő is ezt szeretné tenni. Egy –egy produkciót lehet jutalmazni is, de többet ér egy hangos dicséret, mint egy új autó a gyűjteménybe. Túlzásokba itt sem szabad esni!

Legyünk türelemmel gyermekeink felé, minden esetben, hiszen eredményeket csak így érhetünk el.