Sziget - rosszullét - segítségnyújtás (beszélgetés)

Amikor az ember jól szeretné magát érezni, és jól is érzi magát, pont az ilyen dolgok nem jutnak eszébe. Szóval ne hibáztasd magad! :)

Én meg utálom a vért, a fájdalmat nagyon rosszul viselem, mégis elmegyek tetováltatni, újra meg újra. Ráadásul tetoválok is. :D Tehát egy-két csepp vér látványa garantált. :)

Az a lényeg, hogy nagyobb baj nem történt, és szerencsésen végződött a dolog!

Tök jó, hogy ilyen pozitívan állsz a dologhoz. :)

Azért arra kíváncsi lennék, hogy ezen a párocskán kívül a többiekben vajon mi játszódhatott le. Biztos, hogy sokan azt hitték: részeg/drogos vagyok, magamnak kerestem a bajt, inkább nem is avatkoznak közbe.

Hát igen, az ilyesmi tényleg ritkaság manapság. Amikor azt olvastam, "a lány átvette a táskámat", egész más folytatásra számítottam:-) Sajnos az lenne a jellemzőbb:-(

Más kérdés, hogy a barátod helyében én nem támogattalak/vonszoltalak volna, hanem leültettelek/fektettelek volna és hívtam volna egy taxit.

Kedves Eszter! Semmi baj nincs ezzel, mert a normális szórakozás is hordozhat nem várt dolgokat. A mai világban sajnos az általánosítás a legrosszabb. Sajnos sokszor elgondolkodik az egyszeri ember, hogy valóban kell-e segítséget nyújtani, vagy a "csak" egy részeg ember aki elküldi a másikat a férfi nemi szervbe.:)

A normális emberek megérdemlik a segítséget, csak hát ez senkire sincs ráírva, és az emberiség durvul. Jobbulást!

Azt hiszem a mai világban ez nagy szó,elmondhatjuk...

Jólesően nyugtázom amit leírtál a megmentőidről:)

Szerencséd,hogy ilyen segítőkész emberekre mentek arra.

Jobbulást kívánok Neked!

Olyan kicsi a világ, hátha olvassa az a párocska, akinek jár egy nagy köszönöm! :)

Hétfő éjjel, a Szigetről hazaindulva, már a kijáratok környékén rosszul lettem. A barátommal voltunk kettesben, ő támogatott ki a kapuknál, aztán egyre rosszabb bőrben, egyre jobban elgyengülve próbáltunk a HÉV felé "menni". Összesen két ember volt a körülöttünk jövő-menő tömegben, aki odalépett, hogy látják baj van, segítenének. A lány átvette a táskámat, a fiú pedig segített a barátomnak. Ameddig bírtam erővel, ketten támogattak kifelé, később ölbe vettek és kivittek egy, a lezárt részen kívüli utcába. Mi eredetileg bkv-ztunk volna hazafelé, de felajánlották, hogy elvisznek kocsival. Leültettek, megvártuk, míg a srác elment a párszáz méterre lévő autójukért, és hazahoztak bennünket.

Akkor és ott az ijedtségtől és a gyengeségtől meg sem tudtam köszönni illőképpen. Köszönöm nekik!

Hátha olvassa valamelyikük.