Szerintetek beteg a lelkem? (beszélgetés)

Gyógyuljatok meg,MERT még sok szép dolog várhat rátok az életben!

Ha épp nem vagy erős,meg fiatal,akkor is szedd össze a maradék kitartásodat,még ha abból is csak kevés van:) és kérj segítséget,úgy könnyebb.

igen, ez így van...

én sajnos már arra is gondoltam, hogy inkább anorexiás lennék, mert gyűlölöm a hízást és sokszor az ételt is, na de ez tényleg nem mehet így tovább.

most nagyon erősen érzem, hogy képes vagyok a változásra...képesek vagyunk rá! muszáj!

hát igen...

ma ismét nagyon erős a vágy és akarat a gyógyulásért...

szeretném ha így maradna!

elnézését mindenkiitől a kibukásom miatt...

csak ez a dolog...nem is lehet elmondani milyen...egy börtön bennem, egy nagy gát...

ha nem gyógyulok, akkor beleőrülök ebbe a kétségbeesésbe

nagyon szeretnék meggyógyulni és boldogan enni, boldogan sportolni és gyönyörűnek érezni magam...

miért nem megy? nagyon félek, hogy nem tudok ebből kimászni...

barátom, fiúm nincs, a szociális életem is sokat romlott pont e miatt a problémák miatt, a családommal is egyre rosszabb a viszonyom...

nagyon sokszor ledöbbenek, hogy ez nem én vagyok, vagy hogy én nem akarok ilyen lenni..

és mégis visszaesem és minden egyre mélyebb és rosszabb

és sajnos ezek az evések már egészségileg is, gyomrilag is megviseltek...és szakmailag sem tudok e miatt normálisan haladni...mégis nehéz kimászni belőle...tudtok tanácsokat adni? kérlek titeket, írjatok valamit, akármit...

félek mert egyedül vagyok :(

igen, ez így van, nálam is 18 éves koromban kezdődött, amikor elkezdtem nagyon fogyózni és figyelni arra, hogy mit eszem, most 22 vagyok...eleinte ezek a zabálós napok csak havi 1szer max 2szer fordultok elő...most viszont egyre durvább sajnos...

pedig mindig gyönyörű akarok lenni, mindig tetszeni akarok mindenkinek, és mindig vékonyan érzem jól magam, mert egy pár kiló után már rosszul vagyok lelkileg testileg

én csak azon vagyok mindig ledöbbenve, egy ilyen roham után...ami már 2 napja tart nálam...hogy miért?? miért csinálom ezt? miért gyűlölöm magam? miért bántom magam? miért csinálok magamnak rosszat? miért vagyok gyenge? és akkor azt is mondom, hogy "nem nem nem, ez nem is én vagyok, én nem akarok ilyen lenni..." hihetetlen nagy harc önmagammal...

nagyon kétségbe vagyok esve...

járok pszichológushoz...de, nincs igazán hatása

Mindketten fogyóztok és sztem ez a kulcsprobléma itt.

Annyira nem vagytok megelégedve magatokkal, ezért jön a stressz. az hogy ilyenkor a táplálékhoz nyúltok azért van, mert azt vonjátok görcsösen magatoktól.

Sziasztok!

0404...teljesen ugyanezek a problémáim...

ugyanebben szenvedek már évek óta...

mintha én írtam volna...szinte elképedtem amikor láttam, hogy miket írsz...totálisan egyformák vagyunk...

egyszerüen nem vagy a helyeden, csak olyan dolgokat csinálj amit szeretsz ami kényszer azt lassan épitsd le mert csak szorongást okoz és ezért kompenzálsz

szoval keresd meg mit utálsz a legjobban, és attól kerülj a lehető legtávolabb, aztán igy tovább:D

a szülők sosem fognak ugy megérteni mint ahogy te szeretnéd ezt meg el kell fogadni, a tanácsaikat gondold át de kezeld okosan:D

Én is úgy gondolom, hogy szakember segítségét kell kérned ebben az esetben, mert itt csak feltételzgetni tudunk az pedig sajnos téged nem tesz helyre.

Nem tudom, valakivel lekell ülnöd beszélni, mert maga az érzet nem normális és mégha betegség is mint minden betegséget ezt is kezelni kell.

Ugyan már, kedves, olyan nincs (NINCS!), hogy mindenkinek meg lehessen felelni. Tudom - :-) -, szép lenne, szép, de ez egyszerűen képtelenség. A szemünk színe is vagy ilyen, vagy olyan... (A többiről nem is beszélve...)

Csak nyugalom, van, akinek a kék szem tetszik, van akinek a fekete...

Szép napot!

Ugye szeretsz/szeretnél tökéletes lenni?

(Miért kérdem? A 22. hsz. nyomán rémlett föl, amit itt írsz: hogy "gyűlölöm magam". És "gyilkos bűntudat"... Mert... Mert amikor én többet eszem a kelleténél, szintén előjön ilyesmi... Erős a kapcsolat, szerintem is, a szeretet utáni vágy és az evés között. Persze mindez csak afféle laikus eszmefuttatás... Viszont ha rendszeresen hangversenyezel, előfordulhat, hogy elégedetlen vagy magaddal, a zenéléseddel, és ettől jön az egész... Nem hiszem, hogy fórumozással ennek a végére lehetne járni...)

Azt kívánom, hogy barátkozz meg magaddal!

Szia!

Én is így vagyok sokszor, mint te, de nálam az is még itt van, hogy nem ehetek soha csokit+még rohadt sok mindent! A stresszes helyzetekben +próbálok mindig jól visszavágni, néha sikerül, néha csak 1-2 szemetes bánja, hogy felrúgom, >:-D néha csak 1-2 szemét ember...

Sztem mindenkinek beteg a lelke valahol. Törés nélküli lélek nincsen. Az a kérdés, hogy tudunk-e élni a törésünkkel, úgy hogy elfogadjuk, hogy van vagy mi. :)

Ahogy a Nagymamám mondta:

"Minden ember másként bolond..."

:)

SZIA!

És amúgy volt, már úgy, hogy akik gonoszkodtak veled visszavágtál evés helyett?

A minap a melóhelyen az 1ik kórosan sovány főnök srác gúnyolódott a stresszeléseimen, visszavágtam neki a volt barinőjével, akivel épp dolgoztam, és szinte hirtelen elmúlt a vágy, hogy most aztán jól bezabálok meló után, mert +bántottak!

Szóval mivel mindenkinek vannak gyengepontjai, azt kell +célozni! Tudom, hogy ez csúnya dolog, de a lelki sérüléseket így is lehet tisztítani szerintem. Ne kíméljük a családtagokat se!

Ha épp a kisfiadról van szó, neki kell visszavágni, mert később már úgyse érti +mi az, amivel a másik nap mint nap küzd - vagyis önmagával! Ha kell neki finomság, hát vegye+ő maga, ha a férjednek kell kaja, rendeljen, és falja fel egyedül a TV előtt, ahogy írtad még régebben, hogy milyen mogorva, hát én még a ruháját se mosnám ki, max. ha csak könyörögne! :-D

Hidd el, egyszer sarokba szorítanád őket azokkal, amiket ők bírnak, és nem akarnád+adni nekik, ő is jobban odafigyelnének rád.

Bocsi, hogy spontán okoskodtam, csak nem egyedi az eseted számomra. Már láttam személyesen sok szeretethiányos anyukát, és én rajtuk nem segíthettem..ők sokat ittak kemény piákat.

A kérdés is rossz. Mindenkinek beteg a lelke valamennyire. Semmivel sem vagy rosszabb másoknál!

Akaraterő? Nem nagyon hiszem... A stresszt le KELL vezetni, és mikor beszűkül az ember tudata, akkor egyszerűen nem képes más megoldást keresni, csak a "jól bevált" zabálást. Pedig ezer mással le lehet azt vezetni...

Inkább szeretet... másoktól és az embernek saját maga felé. Sajnos tudom, miről beszélsz, bár én nem jutottam el erre a szintre, de időnként úgy érzem "jó" úton vagyok.

Szeretni és szeretve lenni ... ezt kellene elérni azt hiszem. Szorítok neked, és tudom, hogy minden rendben lesz. ;)

Nem lesz minden rendben,valőszínűleg soha.De nagyon sok minden rendbe lehet! És azzal már lehet boldogan élni,ha elfogadjuk,hogy van nekünk is egy kis idiőtaságunk,és mások is hibáznak.

Bizalmas barátnőd nincs? Akivel legalább cseten beszélhetnél,ha már messze van?

Szerinted mit kell tenned,vagyis minek akarsz nekikezdeni? Ha pontosan leírod,hátha tudok ötletet adni(-tapasztalatból)