Szeretni, s szeretve lenni... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szeretni, s szeretve lenni...
4. fildus
2009. ápr. 9. 20:52
Szépen megfogalmaztad, hogy számodra az örökbefogadó szülők a SZÜLEID!
3. EzotErika
2009. ápr. 8. 07:52
nagyon megérintett az írásod,az életed
Te döntöd majd el,h.akarod-e és mikor látni anyukádat
és ez nem önzés,szerintem.
2. ::Szilvi::
2009. ápr. 7. 10:36
A tüske örökre benned marad,és ő majd kifogásokat fog keresni miért dobot el. Az én szüleim is ezt teték. Igaz én intézetben nőtem fel, és nem fogadot senki sem örökbe. Én nem érzek irántuk a kötödést.
1. Miso84
2009. ápr. 6. 17:03
Bízom benne, hogy egyszer még találkozunk és én is eljutok majd arra a szintre, hogy megbocsássak, s ezáltal jobb ember legyek! A megbocsátás szép dolog, de számomra borzasztó nehéz, mivel még mindig felkavar bennem bizonyos érzéseket, amelyeket én már ritkán hívok elő!
Ugrás a teljes írásra: Szeretni, s szeretve lenni...
Ugrás a teljes írásra: Szeretni, s szeretve lenni...
További ajánlott fórumok:
- Lehet 2 férfit egyszerre szeretni?
- Szerintetek bele tud szeretni egy huszonéves lány egy 40 évvel idősebb férfiba? És a férfi a lányba beleszerethet úgy igazán?
- Te tudnál olyan férfit szeretni, aki ha csak egyszer is, de kezet emelt rád? Szerinted ezt még meg lehet bocsátani?
- Ki lehet csak úgy szeretni valakiből, mi történhet egy szép szerelemmel, melyben mindketten azt hittük, a másik a nagy Ő?
- Hé, pasik, tudtok Ti szeretni? És ha igen, hogyan csinaljátok?
- Szeretni s szeretve lenni!