Szerelmi történet (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szerelmi történet
Szerintem a nagy többség volt már ilyen vagy hasonló szituációban, mint a cikk írója. Aki nincs benne az ilyenben és nem tudja milyen érzésekkel, örömökkel vagy épp bánatokkal jár ez, az szerintem jobb ha meg sem próbálja a véleményét itt kifejteni. Mert az olyan lenne, mintha megpróbálna egy főzéshez semmit sem konyító ember a pacalpörkölt rejtélyeiről beszélni..
Én tökéletesen megértem a cikk íróját, és át tudom érezni amit ő is érzett, hisz hasonló szituációban voltam én is, azzal a különbséggel, hogy nekem is volt férjem és neki is felesége és egyszerűen csak sodort minket az ár és a következményekkel nem számoltunk. Az esetek nagyon kevés százalékában megesik igenis, hogy az ilyen kapcsolatok beteljesednek és igenis kitörnek a felek az addigi életükből és igenis képesek elválni - ha kell - csak hogy boldogok legyenek.
Az alapvető bizalmat úgy gondolom, mindenkinek meg kell adni. A cikk írója honnan is tudhatta volna előre, hogy mi lesz a vége az egésznek?? Azért mert a közhiedelem szerint egy házas férfi úgysem fog elválni??? Ne az otthon ülő, mit sem sejtő feleséget sajnáljuk, mert a férfi valamiért ezek szerint félrelép, megpróbál kitörni a házaséletéből. Mindenhez két ember kell. Olyan nincs hogy csak a férj vagy csak a feleség a hibás mindezért.
Ezt lehetne itt még okfejteni és bele menni részletekbe, de tény az, hogy az érzéseket mindenki egyénileg önmaga érzi, és egy már amúgy is szenvedő emberbe nem szabad mégjobban belerúgni, főleg azért sem, mert BÁRKI kerülhet ilyen vagy hasonló helyzetbe - na és akkor lennék kíváncsi hogy mit mondanál...
Szia Angel80!
Igen hasonló ötleteim nekem is lennének, hogy még egyszer lehetőségem legyen elküldeni a fenébe. Már csak azért is, mert az utolsó 3 év alatt többször ki kellett volna adni az útját, de ő mindig visszakönyörögte magát. És ha tudnád milyen érvekkel?! Én meg azt hittem okos és talpra esett vagyok. De rájöttem, hogy agyament vagyok én is. Az évek során csak magamnak ártottam.
Azóta, hogy elzavartam, nem is beszéltünk, még telefonon sem. Egyértelműen tudattam vele, hogy a szerelem elmúlt, a szeretet pedig kevés ahhoz hogy kárpótolja a tüskéket. Főleg ha nem tesz érte semmit. Kiábrándultam belőle, megvetettem és ezt ő érezte. Mondta is. Úgy hogy elég egyértelmű voltam és ennek örülök.
Ennyi. Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem dobtam ki az első alkalommal.
Én biz' visszaadnám neki..:DMegmutatnám (elsősorban magamnak)hogy szerelem volt-e ez a ffi részéről,vagy csak ámítás..:DMégpedig úgy,hogy felkeresném,hogy randizzunk itt meg itt,aztán elmennék megnézni jelen van e mondjuk a parkban,ahol a találkát megbeszéltük,majd hazamennék..:DNyílván hívna hol vagyok,és mondanám,hohy jajjj,mára beszéltük meg?-bocsi...elfelejtettem..Majd legközelebb..:DÉs jót röhögnék rajta..Hiszen ez az ő játéka..Csak visszafelé sülne el..:D
De könnyen írok ilyeneket,hiszen nem voltam még ilyesmiben.A cikk íróját nem ítélem el.A szerelem ellen nincs gyógyszer és ne is legyen.Ha az ember életében egyszer jön,használja ki.Ha többször,nagyon szerencsés.Nekem egyszer jött a mindent elsöprő szerelem...:)Ám 8 hónap múlva elhagyta a földi létet.....Azóta tűzzel-vízzel hadakozok az érzés ellen,hogy nehogy..De ez másik történet..:)
No azért a "nagyon nem" szerintem nem helytálló!
Szerintem tényleg nem szabad senkit "élből elítélni" - a pasit sem!
Hihetetlen módon elfogultak tudtok (tudunk) lenni egy-egy történet elovasása után! Mindig meg kellene hallgatni a másik felet is ahhoz, hogy nyilatkozhassunk! Néha csípőből jön a "fikázás" mikor semmi ismereteket olvasunk ki az egyoldalú leírásokból.
Zsiráff, egyszerű valakit élből elítélni, de ahogy Soon3 is írta a 20. hozzászólásban, a "fickó volt ilyen." Ha a cikkíró annyira rányomult volna a pasira, akkor nem vár rá x évet, hanem azon nyomban elkezd érte kepeszteni, és ha jól értelmezted a dolgokat, akkor láttad volna, hogy a pasi kezdte el pedzegetni a dolgot újra.
:/
A "rámászós" nőket én is elítélem, akik sportot űznek abból, hogy nős pasikra hajtanak és családokat rombolnak szét, de ebben az esetben azt hiszem nem erről volt szó. Nagyon nem.
Elolvastam a hozzászólásokat, ahogy kérted. Bocsánat, ha félreértettem valamit, gondolom erre céloztál: a topikindító törölte magát.
Hasonló helyzetben én is voltam és nekem is jólesett kiírni magamból.
Egyet azért fogadj meg, akárhogy alakulnak a dolgok, nem fogadod vissza a pasit...
Az utolsó mondatodban van a kérdésedre a válasz: túl sokan vagyunk, akik elfogadjuk ezt az állapotot. :(
Én is voltam ilyenben, 8 évig. Az első három év sem volt túl szép, de a rákövetkező öt maga volt a pokol. Első szerelem volt, ragaszkodtam a sz@rhoz. Bocs, ha vulgáris voltam! :D
A cikk írója már nem tagja a portálnak...akkor nem tudta elviselni a hozászólásokat:)pedig elég finomak...
Írta, hogy az első időszak igen, de az utolsó 3 év!!! nem érte meg.
Eszméletlen, hogy lehet egy eleve rosszul működő kapcsolatot eddig húzni! A pasi jól járt, ismerem a típust: kell a "tisztes" családi háttér, de kell a szerető is, minimum kető, három. A szomorú az, hogy ez legtöbb pasinak meg is adatik, mert túl sokan vagyunk, vannak, akik elfogadják ezt az állapotot.
Hát ez tény, de próbálj meg túllépni rajta. Azt szoktam erre mondani, hogy
"az élet túl rövid ahhoz, hogy a fájdalmat kerülgessük!"
Lehet hogy vannak elveid, de 21 évesen még előtted van az egész élet. Amibe beüthet egy ilyen szituáció is... Én se másztam rá soha nős pasikra, aztán szerelmes lettem. Igaz, hogy köztünk nem történt semmi, de ha az ember valakibe úgy igazán beleszeret, minden felég körülötte. Ez a valóság. Ha valóban elég erősek az elveid, akkor távol tarthatod magad az ilyen dolgoktól, de soha ne mondd, hogy soha.
Szerintem nem volt "mocskos", csak egyszerűen szerelmes. A pasi meg kihasználta. Belegondolom magam a feleség helyébe is: biztos rossz volt neki, de kivárt és nyert. Valamit abból a csélcsap férjéből...
Nem a cikkíró védelmére, csak az élet igazolta dolgokra próbálok rámutatni ezzel a hozzászólásommal. :)
Azt kaptad vissza amit a feleseg kapott töled. Szerinted ez hogyan eshetett neki es a gyerekeknek. Nekem ez tul mocskos volt. Utalom az ilyen nöket akik egy olyan kapcsolatba mennek bele ahol tudja, hogy van csaladja a ferfinek. De az is igaz, hogy a ferfi is hibas söt nagyon is ludas mint te. De neked lehetett volna eszed.
Ezt nem tamadasnak szantam de ez a velemenyem.
Nem kivanok senkivel sem veszekedni ezzel kapcsolatban.
Hatalmas erő a szerelem, de... Én képmutatásnak érzem azt, hogy leírta, hogy nem akart nős férfival "kezdeni" hiszen mégis kezdett... Az lett volna őszinte, hogyha leírja, hogy "kezdetben zavart, hogy családos, de utána lesz@rtam"
Sajnálom, hogy annyian elhiszik, hogy "elhidegültünk egymástól a feleségemmel" szegény nő otthon meg azt hiszi, hogy minden rendben...