Szerelem és félelem (beszélgetés)
Gratulálok a cikkhez! Én az exemnél mikor megismerkedtünk én tettem meg az első lépést és nem bántam meg. 6évig voltunk együtt. A mostani páromnál a párom tette meg a lépést. És ezt sem bánom.
Szerintem lépned kellett volna. Lehet hogy "pofont kaptál volna"(elutasít), de az is lehet, hogy ő nem mert lépni. Minden előfordulhat. Nem szabad meghátrálni még akkor sem ha nő vagy. Próba cseresznye.
Kivánok neked boldogságot, hogy túl tudj lépni rajta, mert nem érdemes egy férfi miatt Élni, aki nincs melletted. A szívből tudom miylen nehéz kivágni valakit, sőt nem is lehet, mert mindig ott lesz, de másnak esélyt kell adni. És magadnak is!
Hát igen szomorú hogy nem vett észre. Én is voltam hasonló helyzetben 6 évig kitartóan szerettem(bár mi baráoknak mondhattuk magunkat!).Mikor megnősült azután nem sokkal találkoztunk utoljára és akkor végre megmondtam neki mit éreztem évekig iránta.Pedig közben már volt valakim 2 éve.És abban a pillanatban hogy megmondtam neki hogy szerettem és mindenki látta csak ő nem abban a pillanatban éreztem ott akkor engedtem el örökre.Most már lassan 4 éve leszünk együtt a párommal és végre tudom őt úgy szeretni ahogy megérdemli.
Olvastam a naplódat! Hagyd faképnél! Nem érdemel meg Téged! - nagyon szép vagy! Találsz Magadnak olyant, aki őszintén szeret!
Tudna nekem vki segíteni abban,ha olvastátok a 16. hozzászólásomat,hogy amiket leírtam,szerintetek ő is érzett valamit irántam?Mert ha igen,talán még lehetne nála esélyem...
Teljesen egyetértek a véleményeddel.Ezt szerettem volna neki irni csak nem igazán tudtam megfogalmazni.A reménytelen szerelemben nem csalódhat az ember és abban sem akit reménytelenül szeret.Nem tudja a bizalmunkat és az odaadásunkat aláásni, mindig olyan marad amilyenek hissszük és elképzeljük.
Én tovább léptem,a kapcsolata miatt,és mert nagyon rossz volt őt látni,és érezni azt, hogy nem lehet köztünk semmi.De volt néhány olyan jel,amit nem tudtam hová tenni.Talán ő is érzett valamit irántam??Vagy csak ilyen természete volt?Nem tudom azóta sem eldönteni.PL.:megfogta a kezem,hogy milyen hideg,kérdezősködött a magán életemről,ha meglátott az utcán messziről köszönt és mosolyogva integetett is hozzá,előfordult már hogy mellé ültem,és tartottam neki a könyvét össze ne záródjon,amiből éppen másolni akart,félre írta a szavakat,áthúzta az egészet,és mondta hogy majd máskor leírja.Nem tudom ezek jelek voltak e???
Szia!
Az általad leírt titkos szerelem egyáltalán nem ritka, én magam is tápláltam már ilyen plátói érzelmeket több fiú iránt is. Bár fiatal vagyok még, hogy nagy élettapasztalatokat és tanácsokat osztogassak, de azért kérlek, hadd mondjam el a véleményemet.
Mint említettem, többször is belehabarodtam már olyan emberbe, aki nem tudott az érzéseimről. Én mondjuk nem beszéltem velük soha, ezért egyik esetben úgy döntöttem: ennek változnia kell. Írtam neki egy sms-t, hogy szimpatikus (rendkívül finoman fogalmaztam), és szeretném jobban megismerni. A srác nagyon korrekt volt, már rögtön másnapra találkozót beszéltünk meg. A "randi" azonban kész katasztrófa volt. Kiderült, hogy az érdeklődésünkben semmi közös nincs, szóval ennyivel le is zárult az egész. Persze ezt akkor nem így éltem meg, de a találkozó után szép lassan beletörődtem, hogy jobb is, ha nem erőltetjük a dolgokat.
Tudom, az én esetem kicsit eltér a tiédtől, mivel te már beszéltél vele és valamennyire nyilván ismered is, mindezek ellenére azonban nem hiszek abban, hogy ha magadban reménykedsz és szomorkodsz, egyszer csak csoda történik, és beteljesül az álmod. Nem akarok illúzióromboló lenni, de szerintem vagy el kell neki mondanod (ezt csakis akkor válaszd, ha az illető szabad) vagy pedig minél hamarabb továbblépni. Ez persze tök nehéz, de ha egyre csak érte epekedsz, nem fogod észrevenni a többi lehetőséget magad körül, és félő, hogy ha összejössz egy másik férfival, benne is őt fogod keresni. És bár most őt hiszed a nagy Ő-nek, az is lehet, hogy másban fogod megtalálni az igazit.
Egy beteljesült, igazi, "hús-vér" szerelem pedig sokkal szebb. Ezt tanúsíthatom.
Mintha csak én írtam volna.Csak nekem még elég friss.Megláttam őt,és mikor a szemembe nézett belémhasított egy érzés,mintha ismerném őt.És nagyon boldog voltam,alíg vártam hogy újra láthassam.De minél többször találkoztam vele,és nem történt semmi,egyre fájdalmasabb lett.Közbe kiderült hogy van felesége,és a szívem darabokra tört.Én se mondtam el neki hogy mit érzek,nem mertem.Még találkoztunk egy párszor,és már annyira fájdalmas volt,hogy ezmiatt otthagytam a tanulmányaimat, többé ne lássam.Azóta csak sírok,és tudom nem fogom őt elfelejteni soha.Azért szoktam arra gondolni hogy elmondom neki telefonon,de szerintem nem lenne értelme.
Én is írtam egy cikket, nemrég regiztem ide, ( lelkigyógyulás céljából)....Még nem jelent meg a cikk(talán hóvége), de nem ilyen szerelemmel teli lesz hanem fájdalommal és lemondással telitűzdelt lesz...Neked love-love azt tanácsolom(mit tanácsolom?csak írom:)), hogy te egy érzelmes lélek vagy és vigyázz a lelked ilyesfajta rezdüléseire, mert kincs ez...Tény ahogy szeretnél, várd míg a sors újra odasodorja hozzád vagy lépj túl rajta és szeress másokat, de egyet ne felejts el, mindig légy büszke nő!!Ne veszítsd el önmagad akármilyen szerelmi megrázkódtatás ér...Kedves volt a cikked:) Köszönöm
Köszönöm szépen,lehet ezt fogom tenni:)
Szia! Én próbáltam nézegetni, de nem találok olyan lehetőséget, hogy "új cikk". Szerintem írj Hoxának, Ő biztosan segít Neked! Üdv, Judit
Nagyon tetszett a történeted:)Grat hozzá!!
Nekem van 1 történetem,amit le szeretnék ide írni,de nem tudom,h hogy lehet ide írni?Persze nem hozzászólásban,hanme úgy ahogy te.Tudnátok nekem segíteni?
Nekem is volt ilyen egy ún. plátói szerelem, de ez nem igazi szerelem. Hisz nem ismered, hogy milyen. Én nagyon rosszul éltem meg ezt az időszakot, de másfél éve belépett az életembe a nagy Ő és rájöttem, hogy hülye voltam, mert azt gondoltam, hogy abba vagyok szerelmes, akit még csak nem is ismertem rendesen..
Ez mindig így lesz.Néha a reménytelen szerelem szebb mikor tényleg a tied.Mert ha küzdesz érte mikor még csak flörtöltök az egy nagyon szép emlék.Lehet hogy valakit csak azért nem akarsz elfelejteni mert szép emlékek fűzödnek hozzá.Nekem azért nem megy lehet.Túlságosan is szép volt bárhogy is végződött.Ezeket az emlékeket senki nem veszi el tőled.Lehet elhalványulnak de nem tünnek el.Soha!!!
Ez mind szép és jó, csak szerintem ennek nem sok köze van a szerelemhez. Inkább azt mondanám, hogyha elég fiatal vagy, akkor még jó eséllyel kinőheted.
A világ legszebb érzése. A reménytelen szerelemben sosem csalódhatsz. Mindig tiszta, mindig a Tiéd. Nekem is van ilyen. Sose felejtem Őt el, pedig külön utakat járunk.
Nekem is nagyon tetszett és nem hülyeség.Ezt csak azok értik meg akik már átélték vagy átélik ezt.Mert én pont most élem át ezt.Néha én is belefáradok abba hogy rá várjak de nem tudom elfelejteni.Vannak olyan dolgok amiket én is megbántam.Soha nem mondtam neki hogy szeretem de nem tudom biztosra hogy helyesen tettem-e.Amikor megláttam hogy van neki valaki bőgtem.Mert az azt jelenti hogy elfelejtett.De én nem.Szeretem és adnék neki egy újabb esélyt de nem kér belőle.Nekem ezt osztotta az élet!!!
Nem volt unalmas, inkább érdekes. Meglepődtem, hogy valaki leírta, amit olyan sokáig magamba rejtettem. És örülök, hogy képernyőre vetetted.
Én is - úgy, mint Te - magányos szerelmes voltam, nem árultam el neki, mit érzek. Igaz, mindent tudtam róla, azt is, hogy kivel jár, azt is, hogy mikor és miért szakítottak - mindent! Ki akartam várni, hogy észrevegyen. Egy idő - sok év - után továbbléptem - igaz, csak látszólag. Évekbe telt, mire valóban el tudtam engedni, érzelmileg is. Neked is ezt kívánom, és még egyszer köszönöm! :)
Hidd el sokan voltunk már ebben a helyzetben!
Szia! Ezt hívják úgy, hogy plátói szerelem. Én kifejezetten élvezem ezt az érzést :-) Kevesebb az alvásigényem, kevesebbet eszek, gyorsabban fogyok, folyamatosan egyfajta kegyelmi állapotban vagyok...
Szia! Nem, egyáltalán nem fura amit leírtál. nemrég én is hasonló cipőben jártam, és még valahol mélyen mindig a szívemben van. Tudom, mit érzel, hidd el! Én annyiban voltam más, hogy tudtára adtam az érzéseimet. Nem azt mondtam persze hogy "szeretlek", hiszen akkor még nem is ismertem, csak a külseje, a kedvessége fogott meg, de nyíltan utaltam arra, hogy szeretném ha jobban megismerhetném. Bár a visszajelzést akkor pozitívnak véltem, utólag már tudom, tévedtem. Volt valaki az életében, és talán még most is van. De kívánom, legyenek boldogok! Én nem próbálkozom tovább!
Remélem sikerül hamar túljutnod ezen, mert szerintem túl kell lépni... Üdv, Judit
Minden akkor kezdődött mikor a legkevésbé vártam.
Még barátok sem voltunk, szimpla ismeretségen alapozott a kapcsolatunk.
Ő nem vette észre sosem, hogy én milyen szemekkel nézek rá,nem észlelte, vagy csak nem akarta észrevenni.
Rájöttem, legjobb az lesz, ha elfelejtem.
Arra gondoltam, amit érzek, az csak egy beteges, szeszélyes dolog, de lassan-lassan meggyőződtem, nem igaz, ez valóban szerelem.
Bízok a sorsban, ha úgy van megírva, össze fogok jönni vele.
Ugrás a teljes írásra:
Szerelem és félelemTovábbi ajánlott fórumok: