Szakítanál, ha nagyon sokat dolgozna? (beszélgetés)

Miért engedted, hogy ne dolgozzon?

Mióta nem dolgozik? Hány éve?

Vissza kell küldeni dolgozni.

Vannak közös programjaink, mindig megyünk minden héten valahova, mozi, fürdő, sétálni, vacsizni. Minden nap nyilván nem, mindketten dolgozunk, sokszor csak arra vágyunk, hogy hazamenjünk és összebújva tv-t nézzünk. Mindig igyekszünk közös élményeket gyűjteni, szép időben kirándulunk stb... de sem minden hétvégén, viszont valahogy mindig csinálunk valamit :-) sosem éreztem annak a hiányát, hogy nem.

Előző kapcsolatomban hiányoltam sok mindent de akkor jóval fiatalabb is voltam, de az teljesen más tészta is volt, az ex inkább a számítógépet nyomkodta egész nap munka után mint hogy velem töltsön több időt.

Minden nap azért nem lehet menni :-) nem is lehet minden nap elvárni senkitől sem. Még az elején ok...de azért 2 év után szerintem már teljesen rendben van ha heti egyszer elmentek valahova, otthon is lehet minőségi időt tölteni együtt szerintem.

Nekem szerencsém van mert a párom ha látja rajtam mehetnékem van akkor kitalál valami programot, mégha nincs is kedve hozzá, igaz mi csak napi 8 órát dolgozunk ahogy a legtöbben. De Ő más tészta, Ő helyenként nem úgy viselkedik mint az átlag férfi és nem akarok én senkit sem ledegradálni de nagyon figyelmes még ennyi év után is igyekszik meglepni, kedvemben járni, és sokszor fontosabb neki az én boldogságom mint bármi más. Segít otthon, kiveszi mindenből a részét, igazából nem panaszkodhatok rá egyáltalán de Ő más, akik ismerik vagy ismernek minket mindenki nagyon szerencsésnek tart és én is magam, hogy ilyen férfival vagyok együtt :-)

Még ha veled is alapít családot, nem biztos, hogy boldog leszel egy olyan kapcsolatban, ahol csak kevés időtök van egymásra.

Milyen sikerélményei vannak a vállalkozásában? Van rá remény, hogy a jövőben kevesebb energiával is képes lesz továbbvinni azt?

Kölcsönösen nem bíztok egymásban...

Ezen kívül én úgy látom nagyjából már felvázolta miért csinálja...

Neked leginkább hiányoznak a randizásaitok, a közös élmények, a kapcsolat eleje és izgalma...

Volt ebben részem, hiányzott, ez kapcsolatfüggő szerintem. Hogy ne laposodjon el nyilván kellenek közös programok. Mostani kapcsolatomban már lassan 7 éve vagyunk együtt mégsem érzem azt ellaposodott pedig nyilván a kezdeti izgalom átalakul de nem zavar.

Már nem vágyom a régi ismerkedős randikra, izgalomra, így tökéletes ahogy van.

23 évesen viszont én is izgalmakra vágytam, tűzre stb...

Most is van tűz nem arról van szó de nem ábrándozok arról milyen jó volt a kapcsolat elején.

De mi ez a hülyeség, hogy te vársz meg otthon ülsz? Építsd az életed, haverkodj, legyenek hobbijaid.

Én ebben látom a fő gondot, hogy életképtelen vagy nélküle.

Sosincs semmire biztosíték, elhagy-nem hagy, mi lesz.

Teljesen más igényeitek vannak az élettől és egy párkapcsolattól is de ez adódhat pusztán abból, hogy te a 20-as éveid elején vagy Ő pedig már lassan a 30-as évei elején.

Tudom milyen ha elhanyagolnak csak nem mindegy miért.

Próbáltad ezt vele egyébként őszintén megbeszélni? Hogy hétvégén csináljatok legalább közös programokat?

Azt sem ártana tisztázni mert sok mindenből az derül ki jövőtök bizonytalan, hogy veled képzeli-e a jövőt és hogyan.

Ha végképp nem tudtok kompromisszumra jutni akkor jobb ha elengeditek egymást és mindenki megy a saját útjára szerintem, ez esetben az ellentétek nem tudják egymást vonzani.

Naná, hogy megérdemlem.

De mit csináljak? Hagyjam el? Menjen az utcára? Szerezzek egy másik anyát a gyerekeknek?

Hjah, ne unatkozz!:)

Mármint nem te ha nem a fórumindító:)

"Honnan tudjam értem teszi-e, nem nekem fogja venni a házat.."

Ez kicsit sem hangzik számítóan.

Rendben, hogy tanulni akarsz, és élményeket szerezni, de gondolj bele, hogy amikor majd 5 év múlva majdnem 30 évesen kijössz az egyetemről, mit szeretnél, mi várjon? Egy jó egzisztenciális alap a családalapításhoz, vagy akkor akarsz nekilátni a nulláról összekaparni egy lakásravalót? Utóbbi azért nem két hónap. Simán lehet, hogy ott állsz majd közeledve a 40-hez, és nézed, hogy az összes korodbeli a második, harmadik gyerekét ringatja, te meg még mindig anyucinál élsz, mert huszonévesen többre tartottad a szórakozást, mint a jövődet. Nem akarlak ezzel vádolni, nem biztos, hogy ilyen vagy, csak gondolkozz el ezen.

Akkor találj egy magadéhoz hasonló életvitelű srácot, akivel esténként eljárhattok, ilyesmi. 23 évesen én is buliztam, jöttem-mentem, hátizsákkal jártuk az országot,közben dolgoztam.

Nem az a baj hogy közös programra vágysz, hanem hogy veszekszel egy emberrel, aki 30 évesen rendesen hajt és céljai vannak. Neked egyelőre tényleg még valami himi-humi pubigyerek való,gondold át mit vársz egy kapcsolattól.

És tanuld meg egyedül lekötni magad.

Nem, nem jó.

De miért nem dolgozik a mai világban az asszony?

Annyit keres a férj, hogy eltartja? És ő otthon van?

Mindent te veszel neki? A ruhát, cipőt, kaját, még a tamponját, parfümjét is?

Persze, hogy rámegy az egészséged, az asszony meg otthon unatkozik, chatel, fész, insta, stb. Ismerek ilyet.

Az ilyen férfi meg is érdemli. A nő meg ezt kihasználja. Teheti? Teheti. Ennyi.

Ha valaki hozzászokik, hogy a napjait szinte csak munkával tölti és nem marad szabad ideje a párjára, családjára, akkor előbb-utóbb tönkremegy a kapcsolata, sőt az egészsége is.

Persze van, akinek a munkája a szerelme.