Suttogó - Ti hogy bírtátok ki? (beszélgetés)

Sziasztok!

Két lányom van. Sára 18hós, Maja 2hós. A két gyerek mint Ég és Föld!!! Majával semmi "módszert" nem kell alkalmaznunk. Születésétől fogva eszik-alszik. Kérdeztem is a doktornőnket, hogy ez normális???? Nem hittem volna, hogy lehet valakinek ennyire nyugodt gyereke.

Sárával órákig sétálgattunk. Hol az apja, hol én. Hasfájós volt. Szinte állandóan fájt a pocija. Sokszor még éjszaka is a bébihordóban aludt.

Olvastuk a suttogót -férjem is és én is- még szülés előtt. Akkor elhatároztuk, hogy mindent aszerint fogunk csinálni. Megszületett a lányunk... használtuk amit olvastunk, azaz egy részét. Kialakult a napirend. Ezenkívül volt ami bevált, volt, ami nem. A "bugyolálás" szerintem nagyon jó ötlet. Sokszor így aludt el Sára. Imádtam a könyvet (bár volt, amivel nem értettem egyet, azt nem is használtuk).

Én javaslom mindenkinek, hogy olvassa el és mazsolázza ki, mit használ és mit nem!!!!

Sziasztok!

Az én Mukim még odabenn rugdos épp, 26 hetes múlt.

Nagyon jónak tartom a könyvet, szinte le sem bírom tenni, próbálom majd én is eszerint gondozni, nevelni. Apukájának is felolvasom a legfontosabb részeket:D

Remélem be tudjuk majd tartani a 4É-t!!:)

Sziasztok!

Az én kislányom 2 hónapos volt,amikor megvetttem a könyvet.Szerencsés vagyok,mert olyan jó babám van,amit kérni se lehetne.Azóta átalussza az éjszakát.Most 10 hónapos.Mivel nálunk a családban nincs nálam fiatalabb,Adri volt az első(!) baba,akit a kezemben tartottam.Semmit nem tudtam a kisbabák gondozásáról,a barátnőm segített sokat.Nekem jól jött a könyv segítsége.Az esti rituálét,a napirendet,az altatást a könyből "tanultam".Persze sírni nem hagytam(ezt a könyv is hangsúlyozza).Nekem nagy segítség volt,bár már legalább fél éve nem volt a kezemben,kezdeti löketnek jó volt.Most már én is inkább az ösztöneimre hallgatok.Tudom hogy mi a jó a babámnak.Ami nekem nem jó,a lányomnak igen az az,hogy ő soha nem tudott kézben elaludni,még a köny olvasása elött sem.Hiába ringattam,énekeltem.Csak fekve tud elaludni vagy a kiságyba,vagy babakocsiban vagy mellettünk.De hosszan pihentetőt csak a szobájában ,csukott ajtónál,félig leengedett redőnnyel.Néha jó lenne ha eltudnám altatni a karomban,nekem lenne rá szükségem.De tudom hogy hosszú távon,később még meg fogom magamnak köszönni hogy így csináltam.Egyébként fél éves kora óta külön szobában alszik.Miatta csináltuk,mert apa nagyon horkol,(én is),este sokáig nézünk tévét,és ő zavartalanul tud pihenni.

Nagyon barátságos,mosolygós baba.Alig hallani sírni.Mindenkivel kedves.Én csak dícsérni és ajánlani tudom a könyvet.

Sziasztok lányok :-)

Végig olvastam a levelezéseteket , mert én ajánlottam ramoonának a suttogó című könyvet :-)

Amit samsam leírt minden szavával egyetértek!!!!!!!!

Én is alkalmaztam ami számomra szimpatikus volt a könyvből! A 4É módszer remekül bevált!!!!!

De tény, hogy én a várandósság alatt olvastam el a könyvet és már a korházban elkezdtem figyelni pl. a sírást.

Az egyik legfontosabb tanácsa a könyvnek ami szerintem tökéletesen igaz, hogy az anyukának meg kell hallani a sírások közötti különbségeket! Ha ezt meghallod akkor érzékeled, hogy mikor éhes, álmos, nyügös, hasfájós, unatkozós vagy mikor vágyik játékra, vagy ölelgetésre :-)

A mi kisfiunk 4,5 hónapos és kiegyensúlyozott, nagyon nyugodt, állandóan vigyorgó, nagyon játékos baba.Rengeteget mondókázunk és játszunk: És ahogy samsam írta egyik levelében "közösen alakítjuk az életünket" és ez az egész családnak nagyon jó :-))))

az én fiam is pont ilyen,még csak kiscsoportos, de az oviban bebújik a takaró alá, hogy ne lássa az ovónéni. hogy nem alszik:)

itthon meg már nem is erőltetem.néha elpilled, ha nagyon fáradt, de ez van.

remélem valahogy így alakul nálunk is... eddig úgy fest, hogy Vince remekül elvan, elszórakozik, ha éppen főzök, takarítok, stb...

a baba diktál dolog: ő egy baba, nem tudja mi jó neki, nem irányíthatja a napunkat, a szüleire szorul, hogy megtanulja, pl. azt, hogy este aludni szokás. az alvás is tanult dolog, úgy alszik el, ahogy mi tanítjuk neki, ha ringatásra akkor, később is csak ez fog beválni. Az igényeit ki kell elégíteni, nem szabad sírni hagyni, de azt sem, hogy öt percet se bírjon ki nélkülünk, az etetések órákig tartsanak, az neki sem jó. igen, lehet, hogy erősen fogalmaztam, de ha az egész napirend úgy alakul, ahogy a baba alakítja, akkor ő osztja be az időnket, ezt közösen kell alakítani, úgy hogy egyikünknek se legyen rossz. sosem írnám le, hogy ez egy jó módszer, ha nem látnám Vincén, hogy elégedett, mosolyog, játszik, gügyög. öröm vele minden egyes nap, mert számíthatunk egymásra, bízom benne, és ő is bízik bennem. szeretem, hogy az életünk kiszámítható, és mindketten tudjuk, mikor mi következik.

az író is azt mondja, hogy nem egyformák a babák. Szerintem tényleg vannak mimóza, morcos, talpraesett stb gyerekek.

A fiam félénk, nem minden félénk gyerek egyformán félős és nem mind egyforma, de vannak tulajdonságok amik közösek bennük, például az, hogy idő kell nekik, hogy feloldódjanak.

Sokminden nekem sem tetszett a könyvben, nem is alkalmaztam a tanácsai jó részét, vagy olyanokat írt amit az elolvasás nélkül is úgy csináltam volna, mégis azt mondom, hogy jó volt elolvasni.

Hogy a baba diktál, ez valóban erős, egy kisbaba szerintem sem tud diktálni, viszont nagyobbacska korukban nem árt határt szabni, terelgetni kell őket.

Szia!

Ne haragudj,de ez a "nem a baba diktal" nekem eleg erösnek hangzik.

Egy ujszülött Baba meg nem diktal szerintem.

En beleolvastam a könyvbe ,de szerintem tul altalanositva es kategorizalva van benne sokminden.

Szerintem a születestöl kezdve Baba es Mama alakitjak,formaljak es tanuljak egymast.Es ez igy jo.

Minden Baba mas es nincsenek "skatulyak" szerintem,amibe bele lehetne Öket dugni.

Az,hogy mindent el kell nekik mondani es megmagyarazni az szerintem is termeszetes,en mar a Kisfiam Pocaklako koraban ezt csinaltam:ha zuhanyoztam,mosogepet bekapcsoltam,orvoshoz mentem.Ugy vettem eszre,amikor megszületett,ezek a zajok pl.nem voltak idegenek Neki.:)

Ne vedd tamadasnak a leirtakat,nem annak szantam.

Amugy gratulalok a Kisfiadhoz!

Szia!!

Semmi baj, tudom, hogy mit érezhetsz!!

Hát ez nekem sem szimpatikus..Az én kicsim is szokott kapaszkodni szopi közben..eszembe se jutnaa, hogy ekko levegyem a ciciről...Még hogy személyes tér! 9hónapig a szivem alatt hordtam, egyek voltunk, és még most is így érzem...

Szia! Ne haragudj, hogy csak most, de megmondom őszintén, kikészt mind lelkileg, mind fizikailag ez a "leszoktatás".

Szóval hogy mit ír az evséről, pontosan nem tudom, még gondolkodom rajta, hogy egyáltalán elolvassam-e azt a fejezetet, mert eddig csak beleolvastam. Szal a lényeg, amin én kiakadtam, és nem is olvastam tovább: a Pici, mikor szopizik, nem hadonászhat, mert a szopásnak van illemtana. Tehát ha esetleg a csöppség megfogja a pólódat (mint ahogy az én kisfiam szokott enni pl), akkor el kell Tőle venned a cicit, és azt mondani Neki: Ezt nem szabad! Ez anya személyes tere! Vagy a másik: nemtom, nálatok szokott-e ilyen lenni, nálunk igen: a Pici nem fordulhat el nézelődni a ciciddel a szájában, akkor is ki kell venni a cicid...

Hát ennyi ami most eszembe jut, nem tudom, Neked szimpatius-e, nekem nem.

De félreértés ne essék: csak nekem nem szimpi, attól lehet,hogy tényleg jó! Egy biztos: az altatásban nagyon sokat segített nekem a könyv, nagyon jól haladunk (lekopogom) :-)

Biztos fél év múlva én is így leszek ezzel! :-) Persze több az öröm, mint az ilyen nehézség! :-) Tudom, sokan vannak olyanok, akik szeretnék átélni ezeket a nehézségeket is, de még sem lehet, így inkább nem panaszkodom annyit...És igazad van, félre minden könyvvel, az anyai szív sokkal többet mond! :-)

Köszönöm a biztatást!

Szia!

És milyen dolgok vannak az etetésnél?? Én nem ismerem a könyvet...

Szia!

Tudom, türelem kell hozzá. Csak néha már amikor annyia fáradt vagyok, főleg éjszaka, már nincs erőm a ringatáshoz se, és magam mellé veszem az ágyba, és így alszunk. Rz se túl jó, tudom!

Engem is érdekel, hogy ez a felvesz.letesz módzsre bejött-e??

És használt nálatok ez a módszer?

Számomra is eddig ez az egyetlen dolog, ami nekem is tetszik, mert azért pl az etetésnél vannak olyan dolgok, hogy... nah! Azért mégiscsak egy kisgyermekről van szó :-)

Sziasztok!

Sajnos érintett vagyok ebben a témában! 8 hetes babám van, és nagyon nehezen megy az alatatás. Azt tudni kell, hogy pár hétig hasfájós volt, ez szerencsére már múlóban van. Viszont amikor fájt a pocija, akkor nagyon sokat volt kézben(sokszor órákat), és amikor megnyugodott, mindig a vállamon aludt el. És még most is ezt igényli, de ez hosszabb távon nagyon nem lesz jó.

Én sem tudom megállni, hogy ha sír, felveszem...Megnyugszik, elszendereg a vállamon, aztán leteszem, de pár perc múlva újra ébred...Megszakad a szívem, úgy tud sírni utánnam...Most próbálkozok azzal, hogy bizoyos időközönként odamegyek hozzá, de nem veszem fel,és így próbálom megnyugtatni..így azért érzi, hogy mellette vagyok, és nem hagyom a sorsára. Most pl. ez sikerült, csk elég sokáig tartott. Most akkor aludt el, amikor szopcsi következne, de most már hagyom aludni...

Hálás lennék, ha írnátok még módszreket! Hátha valamelyik nekünk is bevállik!

Az altatási javaslatait én sem alkalmaztam, csak rövid ideig, de utána már könnyen el is aludt magától, az első három hónapban nálunk is a babakocsiban ringatva aludt el.

Nem tudom, hogy bírtam ki, de még három hós korában is pizsomában voltam szinte egész nap :)))

két és fél hónapos volt mikor először főztem - milánóit, nem nagy ügy mégis mire ettünk volna felébredt! :)))

Azért volt amit jónak találtam, például azt, hogy délutáni altatásnál is sötétítsünk be és ne a nagy zajban altassuk, neki ez kellett. meg az is megnyugtatott, hogy olvastam benne a mimózákról és jó volt olvasni, hogy nemcsak az én gyerekem ilyen, ugyanis a játszón még nem láttam ennyire félénk gyereket.

De végül nem olvastam el a második kötetet, csak beleolvastam - ráadásul utólag, ott írta, hogy ne vetkőztessük le meztelenre a gyereket a szobatisztaságra szoktatásnál, én meg ezt csináltam, most meg küzdünk vele, hogy megértse a gatya nem pelus és szólnia kell, ha pisilni megy, mert eddig csak odaszaladt a bilihez és elintézte szólás nélkül :))

Ami a könyvet illeti, minden kornak megvan a maga nevelő könyve, amit vagy lefogadsz, vagy nem.

Nekünk is volt egy ilyen csodakönyvünk.:(

Fél éves koráig néztem naponta, hogy most jól tettem amit éppen csináltam, vagy nem?

Kész idegbajos lettem tőle, hát úgy fél éves kora után, bedobtam a sarokba, *képletesen* és utána neveltem, ahogy gondoltam, az ösztöneimre hallgatva, ahogy itt többen is írták.

Egyet tudok, az anyaságot is ugyanúgy tanulni kell, mint minden mást a világo, együtt a kicsivel, hiszen ahány gyerek, annyi féle természettel lett megáldva, tehát nem lehet egy kaptafára húzni Őket.

Születésük pillanatában már egyéniségek, ezt ne felejtsétek el és akkor nem lesz gond soha.

Viszont az elkényeztetéssel vigyázzni kell, mert ilyenkor míg kicsi nem érti, később elvárja,utána kiköveteli, szóval csalóka dolog az is :)