Soha többet nem fogok panaszkodni, még csak el sem mondom a... (beszélgetés)

Talán ez a legnagyobb baj, hogy én mindenkit meghallgatok. Elveszik az energiámat.

Ha nekem gondom van " ó majd elmúlik, ó ne is törődj vele, hát akkor én , hát akkor nekem"

Amikor pedig én kérdezem ugyanezt tőlük, hogyan hat ez rád negatívan, a válasz az lesz, hogy érzéketlen vagyok és önző. Nem így van, mert sajnálom én is a kialakult helyzetet, de nem rágódom rajta, mert értelmetlen lenne, magamnak ártanék anélkül, hogy megoldódna a probléma. Nekik azt szoktam válaszolni, hogy te meg energiavámpír vagy és azért panasz és önsajnáltatás minden egyes szavad. Nem a kérdezőre gondolok ez esetben, mert panaszkodni normális dolog és kell is alapjáraton, de van akik csak ezt csinálják.

Mivel a nagyvilág dolgain amúgy sem tudunk változtatni, nincs ebbe beleszólásunk. Elhiszem, hogy például drágul minden vagy irtsák az embereket, de miért rágódjak ezen órákig vagy hetekig, ebbe bele kell törődni, mert muszáj. Ettől ugyanúgy jól fogom érezni magamat. Ha emiatt tönkremenne valakinek egy vállalkozása, az más.

Őszintén! Te meghallgatod, végighallgatod mások panaszkodásait mégha nem is tudsz nekik segíteni, akkor is?

Sok múlik ám az "előadáson" és a hallgató személyiségén is!:) Ha Juliska néni és Marika néni az orvosi váróban elpanaszolják egymásnak (egymás szavába vágva) a bajaikat, problémáikat, talán még aznap tudni fogja az egész falu, de segíteni senki sem fog.

Aztán ott vannak a barátok. A barátok nem panaszkodni, hanem beszélgetni szoktak. Egy barátot konkrétan fel is lehet kérni a segítségre.

Azt tapasztalom, hogy aki folyton panaszkodik, az észre sem veszi ezt. :)

Másrészt: ha valakivel megbeszélheted a problémáidat, gondjaidat, az időnként közelebb visz a megoldáshoz. Már azzal, hogy kimondod, elkezd(het) kirajzolódni a megoldáshoz vezető út. Az elfojtás viszont sose jó.