Reggeli felkelés (beszélgetés)
... így van... rendszer van az életemben, és megadja az ütemet, a lüktetést.
Tudom, miről beszélsz, mert pl. amikor 3 hétig szabin voltam, teljesen szétestem, és a végén már tényleg depis tüneteim voltak... bááár most azt hiszem el tudnám viselni, mert annyi feladat van előttem. :)
No akkor mélyedj egy kicsit bele. Az, hogy valaki magányosnak érzi magát nem attól függ, hogy hány ember veszi körül.
Jó 30 évvel ezelőtt a válásom után én is a világ leg magányosabb emberének éreztem magam. Pedig velem volt a kislányom, s az édesanyám is. No meg munkába jártam, sőt esti iskolába is, vagyis folyamatosan emberek között voltam. Mégis rettentő nagy ürességet éreztem.
S mind ezt azért, mert megváltozott az életem, amit magamban rossz dologként könyveltem el. Azelőtt volt egy társam. Igaz, hogy új célokat tűztem ki, tanultam, dolgoztam, szórakoztam, de ez nem volt elég.
Pedig a megoldás roppant egyszerű volt: ahogy már írtam is, meg kell tanulni örülni minden csekélységnek, minden új napnak. Ha pozitívan szemléled a világot, ha nem a rosszat várod, hanem a jót, akkor előbb-utóbb valóban mindent csak pozitívumként tudsz elkönyvelni.
S ha eljutsz idáig, örülni fogsz a reggeleknek is :)))
A felkelés nem kívánságműsor. Amikor a gyerekek iskolába kerültek, egyszerűen felelősség volt rajtam, hogy hogyan indítom a napjukat... szépen terített asztallal, legszebb mosolyommal (és ugye ekkor már nekem is kész kellett lenni a munkába indulásra frizurástól, sminkestől), hogy a gyerekek keltése után az a 30-40 perc csak az övüké legyen.
Innét indult az egész.... 13 éve (ekkor ment első osztályba a nagyobbik gyermek)... és így maradtam. :))
Szívesen válaszolok.
Bevásárlás közben kapott el az első pánikroham.
Persze akkor fogalmam se volt arról, hogy ez egyáltalán az, honnan is lett volna.
Heves szívdobogás, torkom szorított,és az a rettenetes érzés, hogy én bizony mindjárt elájulok,szorít a mellkasom. Halálfélelem.
Körzeti orvosomhoz fordultam.Elmondtam neki a tüneteimet,beutalt szívultrahanga,EKG, belgyógyászat.
Minden rendben volt.
Hanem ahogy mentem vissza a körzetishez a leleteimmel, valami őrült félelem lett rajtam úrrá az utcán, minden idegennek tűnt, még a saját testem is. Éreztem: Én megbolondultam.
Nem tudom másképp leírni.
Mindezt elmondtam az orvosnak.
Fejéhez kapott: " Juditka,maga pánikbeteg." A pánikbetegség meg a depresszió egyenes következménye.
Írt egy beutalót a pszichiáterhez. Ő elbeszélgetett velem,elmondtam az élettörténetemet,az akkori érzéseimet.
Kaptam gyógyszert, ami segítette a szerotonin visszavétel gátlását az agyban.
Szedtem egy évig kb,aztán szépen elhagytam.
És a depresszió is elhagyott engem....
Azóta is nagyon ügyelek a gondolataimra, ne menjenek negatív irányba.
Így jártam, nem szégyenlem, ezért is vállalom fel bárki előtt,mert tudom milyen pokoli rossz érzés, és azt is tudom,milyen jó a depresszió nélküli élet...
Hagy kérdezem meg hogy…
Hogy indultál neki kihez fordultál a depresszióval?
Nyilván rosszul esik, hogy így a szemedbe vágjuk, hogy bizonyára depressziós vagy.
Tudom,mert így voltam én is majd'10 éve, mint Te.
Édesanyám halálát nem tudtam feldolgozni.
És odavágták nekem: "Te de depressziós vagy!"
Nagyon rosszulesett, de elkezdtem utána olvasni.
Volt egy nagy pánikrohamom....orvos.....gyógyszeres kezelés, majd leállás a gyógyszerről.
Olvasgass a depresszióról,majd fogod látni, hogy ez a "nincs kedvem felkelni,és semmihez sincs kedvem, és hagyjanak békén"-,ez tipikus tünete.
Fordulj orvoshoz, hidd el,segíteni fognak rajtad.
Ezt nem kell szégyellni.
A depresszió épp olyan betegség, mint bármelyik másik, csakhogy a lélekre vetül ki az agyi kémiai folyamatok megváltozása.
Hallgass rám,ránk!
Engem az, hogy egyszerűen sajnálom az alvásra szánt időt. Hisz annyi mindent lehet csinálni!
Minden nap egy új nap, új eseményekkel, új kihívásokkal, új tenni valókkal, s új eseményekkel.
Tudni kell örülni az apró dolgoknak is, mert az élet ettől lesz szép.
Ez úgy hangzik, mint egy depresszió. :(
Voltam így már!
Szerintem igen.
Olyan már nálam is volt, hogy nem volt kedvem fel kellni mert legszivesebben aludtam volna egész nap na de ez 1-2 napig tartott és kész.
Engem a gyerekem...."anyaaa éhes vagyok" felszólítással:):)
Vagy ha még alszik,akkor a sorozatom:)