Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz... (beszélgetős fórum)

És téged ez aggaszt? A szerelem is egyfajta munka, ha már keményen küzdeni kell akkor kényszermunka :D Abban meg el lehet fáradni ;)

A kesztyű majd segít látod elrejted felejted nem feded fel-jégvarázs

Pedig létezik. Csak higyj benne! 🥰

Szerintem racionálisan nem egy emberrel tudsz kapcsolódni és meglátni benne valamit,amitől a végén egy kémiai folyamat során "szerelmes leszel". Itt több emberrel is kompatibilis lehetnél, főként mondjuk 40-50 év alatt simán. Az máskérdés,hogy van "sors" vagy lehetőségek szerintem , meg idő ami azért korlátozza a dolgokat. Azért egy házassághoz nem az örök szerelem kell elsősorban, hogy jól működjön,hanem két felnőtt ember akik marha jó csapatjátékosok, együtt még jobbak , kiegészítik egymást tisztelik és nem utolsó sorban szeretik egymást, úgy ahogy vannak, együtt tudnak nevetni és én meg a férjem hasonlóak vagyunk. Nagyon jó,ha hasonlóak vagytok, ez a ellentétek vonzák egymást egy baromság. Ha az egyik korán kelő másik későn, meg az egyik hegyet akar mászni, másik meg otthon ül, az egy ponton minél több ilyen van benne a kapcsolatban szétziálja a dolgokat.Persze nem mindig, de azért többségében igen. Mi jókat szeretünk enni itthon, mindketten főzni szeretünk, nem akarunk nagy társaságba menni vagy bulizni,csak elmenni horgászni a természetbe és a csendbe, jókat aludni , későn kelni és lustálkodni ilyenek, egyformák vagyunk teljesen. Még a temperamenumunk is egyezik, hirtelen feltudjuk magunkat húzni, de mindig pont ezért hagyjuk a másikat tombolni,mert ismerjük milyen :D Idővel minden lángoló érzelem alábbhagy,mert egyszerűen kimerülne az ember,ha egyfolytában érzelmileg magasan rezegne, nincs ezzel baj. Küzdeni meg egy kapcsolatban sem szabad, vagy könnyen egyértelműen jönnek a dolgok , és hasonlóan gondoljátok a közös jövőtöket vagy nagyon nem passzoltok össze. És most nem nehzéségeken való átverekédsekre mondom,hanem hogy a másikkal nem állhatsz harcban otthon. Nyilván vannak súrlódások meg ellentétek,de ezeket együtt kell megoldanotok és mindig arra gondolni,hogy ha a másik hibázik, azért mennyi jót tett mondjuk előtte. Nyilván nem a nagyon durva dolgokra gondolok,de ezt mindenki maga döntse el. Tökéletes kapcsolat olyan nincs, ahhoz hogy működjön mind a két félnek kell tennie és úgy gondolnia, hogy van benne érték,ami összetartja őket. Ez egy felnőtt kapcsolat. Persze tök szép a tündérmesékben az örökkön örökké, meg hogy minden tökéletes és mindenki egészséges és minden van pénz, család, kocsi , gyerek, kutya, de ez nem a realitás. Az életben kell kompromisszumokat kötni és örülni, ha találkozol valakivel akinek nem kell elmagyaráznod milyen vagy,mert rádhanglódik és elfogad, ez a legjobb szerintem ami történhet. Akik meg 50 éve házasok, ott azért mindketten elég sokat elnéztek a másiknak,hogy az a kapcsolat megmaradjon, és persze van benne szeretetet, de rengeteg nehézség és kudarc ahol sokan ma felálltak volna és az egészet otthagyják a fenébe,mert nem illik bele a tündérmeséjükbe a hiba.

Szerintem abszolút létezik igaz, sőt örök szerelem is. De amiért küzdeni kell, az biztosan nem az.

Sajnos benne meghalt ez a rész úgy érzem! Ki öltem magamból hogy ne legyen fájdalommal telített

Amúgy létezik, csak kevés rá az esély...

A vallomás: "Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így működik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem."