Rászoktam a szorongásra. Nagyon rossz, nem ajánlom senkinek. (beszélgetés)

És mégis abba a hibába estem, hogy "nalátod más is"

Ha nem is depi de

[link]

Más szenvedése..."

Bocsánat, elnézésedet kérem! Én is mérges és elkeseredett tudok lenni amikor ilyen szöveget eresztenek meg nekem

Köszönöm!

Más szenvedése és az, hogy valamilyen szinten győzött felette, a sűrűjében nem lendít előre, ezt te is tudod. Ahogy a "lélegezz tudatosan" sem működik, mikor letaglóz. A szünetekben jók ezek.

Ezek megfogalmazhatatlan tünetek állapotok. Merthogy, aszongya a doki, nem betegség hanem állapot

Francokat

Nem segit más csak a piócásember, szokták mondani

Az olyan agyi tréningek, mint a mindfulness és társai semmit nem érnek, illetve egyesek csak nagyon hosszú távú gyakorlás után mint a jóga

Pánikroham x mennyiségű Xanax, de van hatásosabb

Elsőre beszéld meg a doktoroddal az egészet, mert minden mindennel összefügg

Nem tudom a fő betegséged végstádiuma milyen, de gondolj Karsai Dánielre mit harcolt és mit kinlódhatott

Jóbbakat!

Sosem hallottam róla.

Megnézem, mi az, köszi.

Nem szedek gyógyszert (erre)

Inkább tudati úton igyekszem ezt megoldani.

Csak hát nem mindig egyszerű.

Múlt év elején panikrohamok voltak, most meg visszakúszott szorongás formában. Igyekszem legyűrni.

Akkor ez már valamiféle javulást jelent. Nem?

Én azt kívánom neked, mint magamnak is. Alakuljanak jól, egyre jobban a dolgok!

A demenciára nincs semmilyen segítség. Sem orvosi, sem alternatív.

Nem tudsz rá felkészülni, nem tudod megelőzni.

Kutatod a témát? Már szakember lettél?

Sclerosis multiplex.

Elvileg stagnál, de azért a múltkori MR nem azt mutatta, hogy leállt, mutatott új és aktív gócot is. Szerencsére nem olyan gyors, és elvileg nem volt új relapszus sem, de azért dolgozik a háttérben. Most kapok egy kezelést, amivel "nyolc-tíz évvel lasíthatjuk" .

Nem tudom elfogadni. Valahogy sehogysem. Aztán sikeresen produkálok a szorongással hasonló tüneteket, amiktől betojok. Aztán ez gerjeszti magát, nem könnyű kitörni a ciklusból, nagyon oda kell koncentrálni, hogy ne csak tudjam, hanem el is higgyem.

Én így szoktam kapaszkodni: Megoldom! Képes vagyok rá!

Sokszor kilátástalan, reménytelen ahogy először látom, aztán mégis jönnek az ötletek.

Te is megoldod! Képes vagy rá!

A demenciára csak az orvosi segítséget használjátok, vagy szívesebben alternatív megoldásokat kerestek?

Bevallom én is kutatom a témát mert volt a családomban demens, és igyekszem felkészülni vagy inkább megelőzni.

Nem szoktál rá semmire. Ha ebből a 2 dologból csak 1 lenne az életedben, akkor is teljesen jogos lenne, hogy szorongsz. Hát még a kettő együtt. Eszedbe ne jusson magadat hibáztatni vagy elbagatellizálni a helyzetet. Iszonyú nehéz élethelyzetben vagy. Teljesen természetes és normális, amit érzel. Ugyanakkor jó lenne valahogy csökkenteni a stressz mértékét. Én szakmai segítséget javaslok, klinikai szakpszichológust. Ha gyógyszert is elfogadsz, akkor pszichiátert is. Az kezelőorvosok nem foglalkoznak az emberrel, csak a szervekkel. Tisztelet a kivételnek. A család meg ugyanúgy szorong, mint te. Az is természetes. Érdemes külső segítséget kérni. Vannak alapítványok, akik ingyenesen segítenek. Nem tudom, hogy mi a gyógyíthatatlan betegséged, de ha daganat, akkor onkopszichológust érdemes keresni. Hozzájuk a kezelőorvos is átirányít, mert elvileg az onkoteam részét képezik.

És persze a klasszikus dolgokra kell figyelni, amiket biztos te is tudsz, hogy aludni kell, akár úgy, hogy néha altatót veszel be, pl. hetente 1-szer, majd az orvos megmondja, hogy mi a jó. Mozogni kell, amennyit bírsz és rendesen kell enni, akkor is, ha nem vagy éhes.

Sok erőt és kitartást kívánok.

Akkor félreérthetően fogalmaztál. Te nem rászoktál a szorongásra, hanem szorongóvá váltál ahogy Smaragdzöld írta.

A problémád igen súlyos, és együttérzésemről biztosítalak.

Nem sorolnám fel a saját gondjaimat amik engem is tehetnének szorongóvá, még depresszióssá is. Tudod nekem mi segít? Bár a problémát nem oldja meg, de hihetetlen mennyit tud segíteni abban hogy másként lássak. Nem enged belezuhanni a fájdalomba. Bölcsesség útját, Budhista tanításokat és hasonló okosságokat hallgatok. Tanulok magamról és másokról. Ezt a módját ismerem a felszínen maradásnak. A véglegesen belezakkanást el kell kerülnöm minden áron, mert ha elkezdenék gyógyszart szedni, azzal be is csuknám az ajtót magam mögött.

Én nem szoktam nagyon kéretlen tanácsot osztogatni, de azért ilyeneken gondolkozhatsz te is.

Kitartást és jó egészséget kívánok!

Ebben az esetben ki nem lenne szorongó????

Sajnos vannak tőlünk független dolgok., mit pl. a betegségek.

Amit nem, kértünk, és nem is nagyon tudunk tenni ellene.

Kívánok sok kitartást és reményt a gyógyulásra.

Az élet néha magától hoz megoldást!!