Olyan szülőkkel beszélgetnék, akinek a gyereke magántanuló (beszélgetés)

egyelőre ez csak egy gondolat a részemről,illetve hallottam olyan keresztény közösségekről ahol ezt csinálják, innen az ötlet.

Szerintem rengeteg előnye lehet,kiszűrhetsz egy csomó káros hatást,ami az iskolában sokszáz gyerek között óhatatlan előfordul.PL drogok a suliban,vagy a kisebb gyerekeket zaklató nagyobbak.

Az is előny,ha kisebb a létszám,több figyelem jut egy gyerekre,és ha a tanár tőled kapja a fizetését,akkor neked akar megfelelni,nem pedig nála kell bevágódni a gyereknek.Egész más alapfelállás.

Nem lesz könnyű a lakóhelyeden ennyi gyereket összeszedni. De hátha sikerül. Milyen módszerrel tanítana a tanár?

Én a hallottak alapján azt látom, hogy nem kell ehhez tanár. Akik otthon tanítanak sem mind tanárok alapból, de az tény, hogy arányaiban igen sok tanár az, aki inkább otthon tanítja a gyerekét, mivel ők ismerik a rendszert a legjobban. Mind azt mondja, hogy nem kell hozzá pedagógusnak lenni.Igazából itt pont ez a lényeg, hogy nem tanítják napi x órában a gyereket. Ha berakod a 10 gyereket egy szobába, és a tanár leadja az órákat, akkor csak annyit nyersz, hogy kisebb a létszám. Az otthon tanulás teljesen más. Nincs napi rendszere. Persze sokféleképpen lehet csinálni.

én arra gondoltam,hogy összeállnék 8-10 hasonló gondolkodású szülővel,és felvennénk egy tanárt.

Akkor közösség is lenne,de elkerülhető lenne az iskolarendszer. A tanár meg úgy tanítana ahogy a 8-10 szülő elvárná.

Alsóban tuti megvalósítható,ennyien ki tudnánk fizetni az egy szem tanárt.

Mit gondoltok?

Szia!

Engem érdekelne nagyon, ha megírnád az infókat!

Sziasztok!!

A magántanuló státusz mellett vannak érvek és ellenérvek is.

Mivel gyógypedagógus vagyok,jócskán volt /van /lesz magántanítványom. Több oka is lehet, volt olyan tanuló aki leukémia után volt magántanuló (befejezte a sulit és jól van)!

Volt aki autista és nem tudta megszokni az osztályt, most sokkal jobban érzi magát és az édesanyával remekül felkészül. Nagyon szépek a jegyei.

Több oka is lehet, és igen, van olyan eset amikor ez megoldás lehet. Szerintem örülhetünk neki, hogy ilyen lehetőség is van. Aki így,utána olvas, fórumokon, latolgat, tervez, az nem a lógós fajta, annál általában bejön a dolog.

Persze ez is csak egy a sok vélemény közül.

Ahol én dolgozom, ott működőképes, klassz dologként kezelik, kezeljük.

Ez egy alapítványi iskola aminek több budapesti helyszínen is vannak kihelyezett iskolái.

Ha érdekel szívesen írok, a szakmai részéről, vizsgákról, stb...is!

Üdv: Györgyi: fejlesztő-gyógypedagógus

Teljesen egyetértek veled!

Pont emiatt (többek közt) érzik magukat az emberek gyakran boldogtalannak. És nem vesszük észre ezt, mert megszoktuk és beletörődtünk.

Párom is mond azt mondogatja, el kellene költözni valami kietlen csendes helyre...

De én a nyüzsgés közelében maradnék karnyújtásnyira, viszont közben nyugodt helyen. De valahol igaza van, ez a monoton mókuskerék, ebből kellene tudni kiszállni, ha nem is végleg, legalább önként szabályozhatnánk, mikor akarunk szabadságra menni "szabadnak lenni" és mikor van kedvünk dolgozni, de való értékteremtéssel és ne azért, hogy éppen éhen ne haljunk.

Hanem azért dolgozhatnánk, hogy a pluszt amit megtermelünk, abból önmagunkat megvalósíthatnánk.

És ez az egész folyamat valóban az óvodától indul... Belenevelik a gyerekbe ezt a rabszolga életszemléletet, azért hogy a világ krémje, jól megéljen a 'kis' emberek munkájából, de csak morzsákat dobjanak nekünk.

Erről ez jut eszembe, amit nem rég magamnak megfogalmaztam:

Nem azért dolgozunk, hogy megvalósítsuk önmagunkat, kiteljesítsük szükségleteinket, vágyainkat, terveinket, álmainkat a legmaximálisabb szinten. (Mélyebb értelmezését néha esti imaként kellene gyakorolni.)

Hanem azért, hogy éppen életben maradjunk és a legminimálisabb szinten a legalapvetőbb szükségleteink épphogy kielégíthessük.

Az önmegvalósítás luxus cikk, amit csak a gazdagok tehetnek meg.

A nagy többség alszik és dolgozik, éppen eszik is néha.

Pont úgy van kiszámolva a lehetőség az energia gyűjtésre, hogy éppen csak tudjon menni dolgozni.

Az élelem silány minőségű, köszönhetően a szigorú minőség biztosítási irányelveknek, így maximális irányítás alatt van minden hozzávaló.

De arra már nem jut energia és idő, hogy gondolkozzon, elmélkedjen, ötleteket, alkotásokat hozzon létre.

Azon kevesek, akik a szerencsés felsőbb körökben vannak, azok pedig dolgoztatják a többséget, hogy ők megvalósíthassák álmaikat, ötleteiket, alkothassanak és fejlődhessenek, kiteljesíthessék önmagukat.

Addig mi eldönthetjük megalázkodunk vagy lázadunk, azután inkább vissza megyünk napi 8-12-24 órában meghajolunk az éhbérért.

"Vagy megyünk ingyen dolgozni. Úgy is lassan belépőt fizetünk a munkahelyen, hogy dolgozhassunk, mert csak a munkára neveltek, nem az értékteremtésre." - végül is a piszkos munkát is valakinek meg kell csinálni.

Vagy... Lemondunk minden vágyunkról, ami nekünk meg nem adatik ebben az életben, akkor nem érhet csalódás.

Ellehetetlenítés, beszűkítés, nyomás alatt tartás, elzárás, tudatmódosítás, gondolatirányítás, megszilárdítás, elgyengítés, elbutítás, megalázás, nincstelenség, szemfényvesztés, megfélemlítés, félrevezetés, szabályozás, cselekvésképtelenség, megbetegítés, háború, pénz, bevétel, befolyás, hatalom, retorzió, zsarnokság.

Üdv a Föld nevű bolygón!

Az élet dolgait én jobban szeretném, ha a családban tanulná meg - persze nem arra gondolok, hogy kell a kalapácsot megfognia :)

De a lányomat pl. annyira érdekli a főzés - 5 éves kora óta arra készül, hogy étterme lesz, céltudatosan gyűjti is a pénzét rá :) - hogy egy egyszerűbb olasz vacsorát már simán megfőz. Sose kértem tőle, állandóan ott lábatlankodott a konyhában, egyszer később értem haza egy órával és kész vacsora várt, megterítve, a tésztát is pont annyira főzte meg ahogy szeretjük. Azt sajnos nem leste el, hogy kell utána a konyhát rendbe rakni :D

Dacára annak, hogy ilyen önnálló, nem tudom elképzelni, hogy megtalálja, kiszűri a fontos infót. 4-5 év múlva talán.

Mivel ismerem a gyerekem, így tudok következtetni, és jelenleg azt látom, hogy nem szeretné. Ez nyilván változhat, és akkor egyértelműen be is íratnám. Még nem döntöttük el, ez még nem egy végleges dolog, csak egy alternatíva. Amúgy meg ez csak általános iskolában lehetséges, utána menne mindenképpen.

Én meg sok gyereket, ill. felnőttet ismerek, aki az államiba járt és nem végezte el! Mindenre lehet példát találni.

Én továbbra is azt gondolom, hogy ha nincs külön oka annak, hogy magántanuló legyen (pl. aktív sportolás, betegség, stb.) szerintem jobb a gyerekeknek folyamatos közösségben lenni.

Szerintem ez az egész túl van misztifikálva! Kell keresni egy jónak mondott iskolát. Persze utólag mindig kiderül, hogy mégsem, olyan, mint azt addig gondoltuk... :)

Én abszolút megértem a dilemmádat, hasonló helyzetben vagyok. :-)

Keresem az alternatívákat, valami kisközösséges tanulási formát, és bizony van rá igény és alakul rá a megoldás is.

Ha valaki komolyabban utánanéz, hogyan is csinálják, az nem akad fenn azon, hogy jajúristen fizika-kémia-német, nagyon szépen meg lehet ezeket oldani, ugyanis az otthonoktatás nem azt jelenti, hogy mint egy tanár magyarázom el a gyereknek, hanem egy SOKKAL KOMPLEXEBB folyamat, amiben a gyerek nagyon aktívan részt vesz.

Amikor utánanéztem, akkor magam is meglepődtem, hogy milyen más világ. Persze vannak dolgok, amiket meg kell tanítani, de ez egy egészen más szemlélet és itt messzemenőkig benne van, hogy a gyereket ÉRDEKLI a tanulás és maga kutat, olvas utána csomó dolognak. És bizony lepipálhatja a tanárt is! Az én középső fiam szeptemberben lesz iskolaköteles, de januártól elkezdem tanítani olvasni, mert érdekli, amúgy pedig ma megint jól megvert rabló römiben a maga kis hat és fél évével... sakkozni is szeret, csak azt én nem annyira...

És bizony nagy baj van az iskolarendszerrel, mert a kamaszaimnak igen magas az óraszáma (a kilencedikes lányomnak 7,5 órája van átlag) és még otthon is tanulni kell, a nagyfiaméknál az osztály felére jellemző a nihil, úgyhogy az kicsiknél valami értelmesebbet szeretnék, hogy nekik ne a krónikus fáradtsággal és a megfáradt közönnyel kelljen megküzdeniük, hanem jó lenne, ha a kíváncsiságuk és a lelkesedésük megmaradna felnőtt korukig.

Vannak országok, ahol általános jelenség, hogy a gyerek magántanulóként otthon tanul. Ez nem is rossz, ha a szülő tudja biztosítani, hogy az anyagot otthon megtanítja neki. Részemről ez első, második osztályban még talán nem is jelentene gondot, de a kémiában és a fizikában már nem menne minden flottul. Nálunk idehaza a magántanulók 90%-a azért magántaló, mert nem akar iskolába járni, mert egyszerűen a kultúrális háttere nem teszi lehetővé (vagy csak egyszerűen nem elvárás) ezért a gyereket "kiveszik " az iskolából. Van 5% akik ténylegesen a szülő döntése miatt lesznek magántanulók, mert olyan az életformájuk, vagy a gyerek valami másban kitűnő és mellett otthon tanul. Ezek a gyerekek későnn közép és felsőbb sulikban jól teljesítenek. A maradék 5% orvosi indoklással lesz magántanuló. Ők kapnak hetente tíz órát az iskolában, tanártól, otthon csak rá kell dolgozniuk.

Az én fiam a legutóbbiba került bele. Így szívesen tanul. Az eredményei jók. Itthon keveset kell rátanulnia az anyagra. Ám elképzelni sem tudom, hogy hogyan adnám le neki a német leckét.

Többi gyermekem nem magántanulóként jár suliba. Ők viszont szeretik az osztálytársaikat, szívesen vannak közöttük. Szerintem kevesebb barátjuk lenne suli nélkül.

Én sem értek egyet nagyon sok mindenben az oktatási rendszerrel, és sokat is teszek azért, hogy ne csak ott szerezzenek ismereteket.

Én sem tartom jónak, hogy még az előtt, hogy igazán megtanulna tanulni, egyedül kelljen megoldania. Nekem is, neki is szüksége van arra, hogy a saját dolgát végezze, neki ez történetesen az iskola.

Imádom a kölykeimet, tegnap délután is együtt ugráltam velük az Eleven parkban a trambulinon - a többi szülő legnagyobb megrökönyödésére :o)). De belehalnék, hogy az életem arról szólna hogy én ébresztem, én tanítom, én etetem, én fektetem este, és ők olyan gyerekek, hogy ez nekik is az agyukra menne.

Egy gyereknek szerintem a legjobb társaság a gyerek, azok az interakciók készítik fel az életre, ahogy ott megtlalálja a helyét.

Azért szóltam mégis hozzá, noha nincs érintettségem, mert amikor meghallottam az idei agyament terveket, az első gondolatom az volt, hogy a lányom is magántanuló lesz. De az igazgatónk tökös nőci, állja a sarat, értelemmel irányít, úgyhogy átgondoltam, délelőtt maradnak a tertrecben, ovi, suli után lehetnek szabad tigrincsek :D