Olvasni jó

A Pöttyös Panni és Kockás Peti kalandjai c. könyv már az én gyermekkoromban szívesen forgatott olvasmány volt. Pedig annak, hogy megtanultam olvasni, bizony 46 éve.

Elmerengtem. Abban az időben - a kislányok legalább is -, amikor már a mesék világán túl terjedt az érdeklődésük, először pöttyös könyvet kaptak. Ezt - az ifjabb korosztály kedvéért említem meg - azért hívták pöttyös könyvnek, mert egyöntetű pöttyös borítóval jelentek meg írások, teszem azt a 8-10 éves korosztály számára. Ezek a könyvek egy történetet tartalmaztak. Ezt a csíkos könyvek követték. Ezek már romantikus és megható, hosszabb-rövidebb lélegzetvételű, de szintén egy történetet tartalmazó könyvek voltak. Akkoriban még a televízió nem is igen létezett. Ez bizonyos mértékig szerencsés dolog volt, nem ültek a gyerekek naphosszat a TV előtt, a világ iránti kíváncsiságukat a könyvek elégítették ki.

Emlékszem, én is rengeteget olvastam. Ennek természetesen felnőttként sok hasznát vettem. Az a tapasztalatom, hogy az ember az olvasott tudást jobban el tudja raktározni az agyában, mint amit a televízióban lát, ha az mégoly érdekfeszítő is.

A gyerekeimnél is megfigyelhettem, hogy abban az időben, amikor a nagyfiam - aki mára már elmúlt harminc éves - értelme tágulni kezdett, még nem volt ennyi ismeretterjesztő és meséket ontó adó. Mondhatnám, e téren "szegényes" volt a kínálat. Viszont sokkal jobban szeretett olvasni, mint a kisebbik fiam, aki most 22 éves. Amikor ő nagyobbacska lett, már bőven akadt az említett TV-csatornákból.

Kétségtelen, hogy szükség van a médiák ismeretterjszetésére, szórakoztatására. De a könyv amellett, hogy teljesen más élményt nyújt, sokkal jobban fejleszti pl. a kisgyerek képzelőerejét. A mai mesesorozatok készen adják a királylány, vagy egyéb kedvelt mesefigura képét. Régen elolvastuk és magunk képzeltük el magunknak, hogy a mesehős, vagy más történet szereplői hogyan nézhetnek ki. Természetesen aki manapság is sokat olvas, annak ez ugyanolyan hasznára válik, mint azelőtt. A szülőknek a mi időnkben sem sokkal volt több ideje - vagy még annyi sem - mesét olvasni. De nem ültethették a gyereket elfoglaltság gyanánt a készülék elé. A gyerekek sokkal jobban rá voltak "kényszerítve" az olvasásra, mint manapság. Pedig semmilyen körülmények között nem pótolhatja semmi az olvasás élményét. Mindenképpen törekednünk kell arra, hogy gyerekeinkkel, unokáinkkal megszerettessük a könyvet. Kétségtelenül drága mulatság könyvet ajándékozni, de sokkal több értelme van, mint egy divatos babának, amire csomó pénzt lehet költeni, lehet bővíteni a tartozékaikat, ruhatáraikat, fegyvereiket, stb. És mit tanul belőle a gyerek? Hogy követelőző és elégedetlen legyen, ha a kis barátnőjének, vagy barátjának már több, jobb, szebb valamilye van.

A köny örök érték. A könyv nem megy ki a divatból. Az olvasás élményét pedig nem pótolhatja video, DVD, hangoskönyv.