Nincsenek barátaim, de ez vagyok én. Ha barátaim lennének,... (beszélgetés)
Arról,hogy nincsenek barátaid cdak te tehetsz.Barátság amúgy nem a puncsolásról szól!!
Jarj el edzeni,futni,stb stb és ismerkedj!
Akkor a második legjobb barátod legyen a tükör :D
én sem irtózom.mikor egyedül voltam az irodában,munka semmi,egész délután néztem,mit csinál.
Nekem is a telo a baràtom..nincs 5.randi utàn stb.mert az itél el aki az első utàn pedig az nem első ezer éve ismerem a netről és ő is engem..
Pedig hànyszor letenném ezt a sz@rt mert àtformálja a személyiségem :P
Az ember társas lény, szükségünk van barátokra és ez nem megalkuvás, a barát úgy fogad el amilyen vagy.
Én szeretem a pókokat.
Van egy a konyhaszekrényemben. Mit eszik nem tudom. De 6 hónapja ott él.
Gondolom rezgőre van állítva a telefonod. Viszont sose fog vibrálni ha nincs aki felhívjon
Én nem megérteni akarom, hogy miért voltak velem olyan szenyák és gonoszak, csak el akarom felejteni ezt az egész szart végre..
Ha sikerülne kidobnod nem ilyen lenne az életed és az élethez való hozzáállasod. Akkor tovább tudtál volna lépni, de egyértelmű hogy nem tudtál. 😞 az első hozzászólásod úgy tűnik hogy neked ez így jó, nincs ezzel gond hogy egyedül vagy, hogy nincsnek barátaid, de a többiből kiderült, hogy nagyon nem így van, ez csak egy menekülés és próbálod elhitetni magaddal hogy ez így neked jó.
De a lélek nem így működik. Ott pont a szembenézés-feldolgozás segít, ezért van a terápia.
Ha szembenézel vele, elhalványodik és eltűnik, mint vámpír a fényben.
"Hálás lehetek a sorsnak, van mit ennem, van mit innom, van hol laknom. Sokan sajnos ezt nem mondhatják el. A rossz dolgok meg megedzettek engem."
Én régóta így élek. Láttam elég tragédiát.
Felemelő köszönet mondani mindenért, amiért csak lehet!
A terápia kicsit olyan, mintha ebbe a puttonyba nyakig belenyúlnék és elemezni kezdeném a szemét beltartalmát, hogy na ez egy záptojás volt, ez meg banánhéj, amaz egy sörösdoboz, amott meg egy rohadt paradicsom. Magyarul nyakig matatnék a szemétben. Szerintem erre nincs szükség, egyszerűen a szemét az szemét, ki kell dobni, hogy ne bűzölögjön..
Nem kell nekem a másik puttonya. :))
Azt mondom, hogy ezek a traumák szerintem valójában a szüleimé voltak, nem az enyémek, csak kiprojektálták énrám. Rámtették ezt a puttonyt, hogy cipeljem helyettük. Én nem boncolgatni, elemezni akarom, hogy mi volt ebben a puttonyban, hanem kidobni a legelső kukába. (magyarul ki akarom dobni a traumáimat a legelső kukába)
"A traumákat én szeretném elásni... Ha X év után is felhánytorgatnám ezeket, az olyan, mintha a hullát kikaparnám a sírból, képletesen szólva..."
Hibás a gondolkodásod. Ha láttál vámpírfilmeket, tudod hogy a fénytől elporladnak. Inkább így nézd. Pont amikor megvilágítod őket, akkor semmisülnek meg.
Te és a szüleid összekapcsolódtok. Akkor ezek szerint nem csak arról van szó hogy sérültél, hanem hogy van is mit megbocsájtani.
A túlpart remélem nem azt jelenti hogy meg akarsz halni, inkább egyfajta megújulás, feltámadás.
De az előre menekülés nem azt jelenti hogy elmenekülsz a múltad elől, hiszen pont a múltad nem engedi hogy megérkezzél a jelenbe. Nem tetted még rendbe.
Ezt hívja a pszichológia elfojtásnak, felejtésnek.
A túlságosan énközpontú, kevés feszültséget elbíró emberek kedvenc taktikája. Ha kisebbnek tünteti fel, akkor még el is bagatellizálja.
Egy terápiában olyan traumák is felszínre kerülhetnek, amiről nem is tudtál, hogy vannak. Illetve ott van az önismeret. Lehet, hogy valaki nem akarja kiinni az önismeret kelyhét, mert fél attól, hogy valami olyan dolog jönne elő, amit nem szeret magában, vagy amivel nem akar szembesülni. Nem tudom... A traumákat én szeretném elásni... Ha X év után is felhánytorgatnám ezeket, az olyan, mintha a hullát kikaparnám a sírból, képletesen szólva... Kérdés, hogy a traumák egyáltalán az enyéimek-e. Erre lehet azt mondani, hogy nem. Valójában a szüleimnek voltak traumái, csak kivetítették ezt énrám. Ez egy olyan csomag, amit rámtettek, hogy én cipeljem tovább.. Tehát miért kellene nekem olyasmit tovább görgetnem magam előtt, ami nem is az enyém?
Pont fordítva. Akkor nő nagyra, ha nem foglalkozol vele. Mint a szőnyeg alá söpört probléma. Csak terebélyesedik, duzzad, egyre kényelmetlenebb rajta járkálni.
A cél ugye átjutni a túlpartra. Az, hogy hogy jutsz át mindegy. Ha a híd útja nagyon rögös, nagyon rezeg, akkor dönthetsz úgy, hogy egy biztonságosabb útvonalat találsz. :)) Ugyanis nagyon rozoga az a bizonyos híd és könnyen bele lehet esni a folyóba.
Igyekszem tenni a boldogságomért, de ha mégsem sikerül teljesen kimaxolnom, akkor majd a következő inkarnációmban meglesz! :))
Én azt hiszem, hogy eljutottam arra a szintre, hogy nem akarok hatalmas nagy boldogságot. Nem akarok úszni a boldogság rózsaszínű, rózsaillatú tengerében. Ha eszek valami nagyon finom kaját, már happy lesz az egész napom! :D Nekem ennyi elég is. Vagy ha túrázni megyek, sportolok. Hálás lehetek a sorsnak, van mit ennem, van mit innom, van hol laknom. Sokan sajnos ezt nem mondhatják el. A rossz dolgok meg megedzettek engem.
Lehet ignorálni, eltaposni.. Kivinni a természetbe.. Esetleg befogadni háziállatként és pátyolgatni, becézgetni de az elég beteges... XDDDD
Ez az, semmi sincs ing,én, mindennek ára van.
Ez sem állja meg a helyét, a pókot akkor eteted, ha nem mersz szembesülni vele, meglátod nem elrohansz, hanem eltaposod.
Ha félsz a hídon átmenni, nem az a megoldás, hogy elkerülöd, hanem bátorságot veszel, és attrappolsz, látod megmaradsz, legközelebb is mehetsz.
További ajánlott fórumok: