Nevelőszülők vérszerinti gyerekei gyertek, beszélgessünk! (beszélgetés)
Sziasztok!
Nekem a szüleim megmondták, hogy nem fogadják őket örökbe, és nem is fogják, ezt velük is tisztázták.Mert ugye a gyerekek, akik már nagyobbak (2 lány, 2 kisebb fiú is van), szóval ők rákérdeztek.Anya elmondta nekik,hogy nem, mivel mi gyerekkorunkban nagyon sokat nélkülöztünk azért hogy szép ház, autó legyen.És így is nagyon sok mindent leamortizáltak mióta ott vannak.Tulajdonképpen nincs velük bajom, el is vagyunk, csak sokszor élnek vissza a helyzettel.Mi szigorúan voltunk nevelve és őket lazábban fogják.Pl. ha elszakítják egy tegnap kapott cipőt, ruhát, másnap kapnak másikat.Azt mondják azért mert kötelezik őket, és nézik a ruhájukat.És igen van olyan, hogy kimegy a gyámügyes és benéz a szekrénybe, milyen ruhájuk, stb. van.Nos nekik több van, mint nekem, pedig mi nem élünk most rosszul.Mi anno 1 évben 2-szer kimentünk a piacra de volt, hogy egyszer.Táskát 2 évente kaptunk, nekik havonta kell új, mert tönkreteszik.Én járok Hádánál, nekik nem azt vesznek.Még mindig nem nevelték ki belőlük, annyit esznek, hogy nagyon kövérek lettek.Nem sajnálom tőlük, csak furcsa.Ami zavar, hogy válságban a magánéletem, próbáltam már hogy odaköltöztem, elég nagy a ház, viszont nem volt jó, inkább visszajöttem a volt férjemhez, aki hát nem is tudom hogy írjam.Ők engem hibáztatnak amiért visszajöttem, nem tudják mi miatt van.Könnyebb lenne, ha számíthatnék úgy a szüleimre, hogy nem úgy kellene hazaköltözni, hogy 2-fiú 2 lány miatt nekünk már nem jut szoba, mert már külön kell őket tenni.Tehát ami igazán zavar, hogy a saját gyereküknek nincs hová menni, inkább tűrnie kell az unokájukkal, és ők nem értik miért.Lehet hogy nekem is le kéne ülni megbeszélni velük, hogy azért jöttem vissza inkább, mert nem tudtam ott élni és látni minden nap,hogy talán jobban szeretik őket mint anno minket?Nem tudom, pedig imádom a szüleimet, és tudom hogy szeretnek, de elég sok vitánk volt már miattuk.És a gyerekem ugye amit megtehet ők nem és fordítva.És nem azért mert ők hozott gyerekek, hanem mert az enyém még kicsi.És ebből rengeteg vita van.Én meg már ott tartok, hogy megbolondulok, hogy nem tudok elszabadulni a volt férjem mellől.Mert egy gyerekkel nehéz egyedül megélni, főleg hogy nagyon messze laknak a szüleim, és ráadásul ott munka sem hiszem hogy lenne.Itt meg lenne, de segítségem nem lenne a gyerekhez.Nagyon nehéz helyzetben vagyok, már nemtudom mit is csináljak...
Kár, hogy elzárkóznak a Szüleid a téma elől és nem tudtad megbeszélni a dolgot Velük. :(
Egyébként én mindig is tiszteltem a navelőszülőket azért, amit csinálnak. Nagyon nehéz lehet megszeretni a gyerekeket, nevelni Őket, együtt élni Velük, aztán amikor azt mondják, elengedni Őket. Ez persze a vér szerinti gyerekeknek is lehet ugyanolyan rossz...
Szia!
NEM-NEM!
Ha nekem másképpen nem lehetett volna gyerekem csak örökbefogadással akkor ezt választom.
Nekem konkrétan az anyuék döntésével van problémám.
Szia Ritus!
Jól értem, Neked az örökbefogadás tényével van problémád?
Sziasztok!
Én egy nagyon régi nevelőszülős családban élek.Anyukám 1989-ben kezdte a nevelőszülőséget.2kisfiúval,akiket a mai napig testvéremként fogadok el.Annak idején mert akkor még gimis voltam,nagyon jó volt a két kiskölyökkel babázni,de a mostani eszemmel 37 vagyok,már nem tetszik ez az egész.Elmondom, hogy miért bár ez a szüleim hibája is.
Szép és jó volt míg csak 4-en voltunk, mert van egy vérszerinti hugom is.De aztán kerültek hozzánk olyan gyerekek is akik szinte tönkretették ezt a családi harmóniát.Értem én azokra, akik idegileg teljesen kikészítették a szüleimet.A szüleim végig kitartottak a gyermekek mellett szakmát adtak a kezükbe és nem kallódtak el.Még az is aki miatt ki voltak idegileg azt is úgy adták vissza a szüleinek, hogy szakma volt a kezében és egy bankkártya rajra egy összeggel, ami az övé volt.Ez volt 18 éves korában. Arról már ne is beszéljek, hogy később anyukámat a biróságra citálták ,mert állítólag elköltötte a bankkártyán lévő pénzt.Na ebből semmi nem volt igaz.Rágalom , amit velük tettek.Közben voltak olyan gyerekek is akik jöttek-mentek.Nem sok volt!
A két fiú maradt-mára saját lakásuk van az összegyűjtött pénzükből-amit az állambácsi adott és jól fizető állásuk-anyuéknak köszönhetően.
Ez mind szép és jó!DE!Közben hozzánk került 1995-ben egy 3hetes kislány-akit anyuék közben örök befogadtak, mert rájuk ijesztettek, hogy a kislányt aki akarják vinni Olaszba.Na erre az én szüleim hipp-hopp gyorsan a nevükre vették.
Na és ez az amit nem tudok nekik megbocsátani!!!!!!
Szeretem őket hiszen náluk jobb szülőket a világon nem kívánhatnék magunknak-de ez azért fáj!!
Van két édes lányuk 5 gyönyörű unokájuk és nekik pont ez a kis fruska kellett.Teszem hozzá,hogy nem magyar.
Na ehhez mit szóltok!!
Kicsit bonyolult így első olvasásra ,de ha kérdezni akartok akkor bátran.Évek óta ebben élek.
Sziasztok!
Szerintem teljesen jogos és természetes érzés, ha valaki féltékeny a nevelt "testvéreire", netán ellenérzései vannak velük szemben. Sajnos tényleg sok esetben problémás az ilyen helyzet - még ha a gyermek nem is beszél róla, nem is mondja el, hogy számára ez lelkileg megterhelő. Engem is aggaszt, hogy miként viselik, fel tudják-e egyáltalán dolgozni.
Sok esetben látom, hogy valóban örülnek annak, hogy vannak tesók, lehet játszani, szórakozni; de másik oldalról úgy érzik, már nem olyan fontosak a szüleiknek, nem kapnak elegendő figyelmet. Lehet, hogy ez gyerkkorban még nem is tudatosul bennük igazán...
Nagy gond, hogy a vér szerinti gyerekek nem kapnak figyelmet, pedig tényleg fontos volna.
Szakember segítsége mindenképp hasznos lehet - akár gyermek, akár később, felnőtt korban -, hiszen ezt a lelki terhet egyedül cipelni és leküzdeni nagyon nehéz.
Szia!
Gyerekkoromban nem okozott gondot az hogy sok testvérem ( 1 saját és 8 nevelt )van, sőt... nagyon jó volt nagy családba felnöni. Mindig volt kivel játszani, vagy beszélgetni valakivel. Anyuék mindig ügyeltek arra hogy nevelt testvéreim ne érezzék a különbséget köztünk és köztük. (Itt hagy jegyezzem meg hogy a másik megoldást sem pártolom, hogy valaki csak a pénz miatt vesz ki gyerekeket és nem is foglalkozik a lelki világukkal. )Mindig mindent elosztottunk. Az állami gondozott gyerekek lelki világával sokan törődnek, nehogy sérüljenek lelkiekben, de azokkal a gyerekekkel akik a nevelőszülők saját gyerekei nem nagyon törődnek. Persze elmagyarázták nekünk is hogy, nem változott semmi és minket ugyanúgy szeretnek továbbra is, de akkor is osztozkodni kellett a szeretetben is :) Ezt akkor nem éreztem. Most okoz gondot feldolgozni. Nekünk nem volt választásunk mikor a gyerekek odakerültek. El kellett fogadnunk a helyzetet. Anyuék választották ezt a hivatást az ő életük. Persze én akkor csak 6 éves voltam és így szerintem könnnebb volt. Még nem nagyon értettem az egészet csak azt hogy ezentúl mindig lesz kivel játszanom, és egyszerűen nem tudom felfogni miért esik ez most 33 évesen nehezemre! :)
Sziasztok!
Én ugyanabben a helyzetben vagyok! Nem tudom miért, de nálam most vannak problémák ( közel a 33hoz), eddig -én legalábbis úgy gondoltam- tudtam kezelni ezt a helyzetet. Mostanában nagyon sok nézeteltérésem van a nevelt testvéreimmel és a szüleimmel is sokminden miatt.
Szüleim is mindent megadtak a nevelt gyerekeknek (pl.: olasz nyaralás) és a mai napig hazajárnak, szó szerint, minden nap ott vannak és én nem tudok úgy hazamenni a gyerkőceimmel hogy anyu vagy apu csak az unokáival foglalkozzon. Régebben nagyon jó volt a kapcsolatom a nevelt testvéreimmel, együtt nöttünk fel, mindent megkaptunk... nem tudom miért változtak meg az érzéseim. Van egy édes hugom is. Ő pár évvel ezelött már érezte ezeket a dolgokat és pszihológus segítségét kérte. Valyon nekem is oda kéne fordulnom?
Sziasztok!
Mióta nevelőszülők a Szüleitek? Milyen a viszonyoktok a nevelt gyerekekkel?
Szia
Én ebben a helyzetben vagyok!
Sziasztok!
A nevelőszülők vérszerinti gyermekinek helyzete valóban nehéz - még ha ezt sokan nem is látják. Látom, a legutóbbi bejegyzés is már elég régi, de szívesen beszélgetnék a témáról.
Írjatok, ha valaki ilyen helyzetben van és szeretne beszélni róla!
Engem nem érint,de a volt szomszédaim nevelőszülők,és van 2 saját gyerekük is.
Hát nem tudok róluk jót mondani sajnos,lelkiismeretlen gonosz haszonleső emberek.
A nevelt gyerekek vissza is mentek az intézetbe amikor nagyobbak lettek.
Mesélsz valamit?
Szia!
Mit szeretnél kérdezni, az én mamám is az, kb, 15 éve.