Nem szeretnék szülni, engedjem el a férjem emiatt? (beszélgetés)

Vagy csak túlgondolja. És paráztatja saját magát. Akár egyféle önigazolásként is.

De igen, sok mindenben egyet értünk. :)

Bár nem hozzám szólt: Van aki tényleg üvölt, van akinek hangja sincs, és van olyan, aki nyög. Az üvöltéses szüléseknél sokszor több és nagyobb a füstje, mint a lángja.

Bevallom, én nem voltam csendben, de nem is üvöltöttem. Kértem a dokim, hogy "szedje ki belőlem", de nem maga a szülés fájt, hanem egyéb szervi problémák miatt a derekam, hátam.

Első gyerkőcnél (aki éppen kicsinek sem volt mondható) viszonylag gyors szülés mellett (10 kor mentem be, 3 után már rajtam feküdt a csepp) feszítő érzés volt. Metszésnél megkönnyebbülés.

Nem kell elhinni mindent a tv-ből. ;)

Eszembe sem jutott üvöltözni.Azért én nem éreztem akkora fájdalmat,hogy kellett volna.

Egyébként,sodródtam az árral,gyors volt,könnyű volt és megkönnyebbültem amikor megszületett,a fájdalmat mintha elvágnák!Nem kell ennyire félni!

én császárral szültem, és végig azon filóztam közben, remélem, a következő gyerekig ezt elfelejtem, mert ezt nem bírnám ki még egyszer. mindezt úgy, hogy engem sokszor műtöttek már előtte is, utána is, sokkal nagyobb műtétjeim is voltak. de ez így sikerült, és komplikációk is jöttek. elcseréltem volna egy természetes és fájdalmas szülésre :)

ilyen is van, olyan is, sosem lehet előre tudni. sokan szülnek könnyen vagy könnyebben. akkor ott volt egy csaj, aki mesélte, a férje kamerára veszi a szülést, mert sem a családja, sem a barátai, ismerősei nem hinnék el különben, hogy képes volt szülni, annyira rettegett tőle :)

utána találkoztam vele, azt mondta, szinte nem is érzett semmi fájdalmat és gyorsan megvolt a baba

Elolvastam a cikked, így annyira egyszerűnek tűnik:)

Sokszor látom filmekben, hogy az éppen szülő nőről patakokban folyik a víz, és üvölt közben...biztos tudod melyik jelenetre gondolok :D Na most ez tényleg ilyen, vagy lehet izzadás és üvöltözés nélkül is? Lehet hogy engem ez is elrémisztett kissé.

Nekem,amikor megindult a szülés,nem az volt bennem hogy jesszus ez mennyire fáj szedjék ki belőlem.

Oké,én gyorsan szültem,a cikkemben le is írtam,de ha 24 órát vajúdtam volna sem választottam volna a császárt.És nem fáj annyira,mint ahogy az ember lánya előre elképzeli.

szerintem meg csak szórakázol itt egy feldobott témával, mert nem nagyon tudsz róla semmit :)

ha viszont tényleg olyan vagy, amilyen, akkor ne stresszeld magad előre a szüléssel. akkor vedd majd csak elő a témát, ha ott tartasz, hogy gyereket akarsz. előre minek? :) akkor majd beszélgess el a dokiddal, a családoddal, ha szükség van rá, pszichodokival

mert "csak" annyi a problémád, hogy irreális félelmed van a szüléssel kapcsolatban, az eszeddel biztos tudod, hogy simán túléled és kibírod. mert azt megérteném, ha nem akarnál gyereket, és ezért merülne fel benned, hogy ha a férjed pedig mindenképp, akkor nem egy az utatok. de te azt írtad, majd idővel akarsz gyereket, csak félsz a szüléstől, ez pedig nem ok egy válásra, és biztosan lesz segítséged, hogy megbirkózz vele :)

Biztos voltam benne, hogy lesz tőled egy hasonló hangvitelű válasz.

Nem tudom miért vagy ilyen rosszindulatú, és nem is érdekel :)

Csak tartsd meg magadnak...

ha azt hiszed, hogy a császár nem jár fájdalommal, akkor nagyot téveszd. az egy nagy hasi műtét, sokszor fájdalmasabb és lassabban gyógyul, több szövődménnyel járhat alapból is, mint a természetes szülés

nem olyan, hogy bealtatnak, felkelsz, és ott a baba, ennyi. hány éves vagy, 12?

Múltkor olvastam, hogy magánklinikán meg lehet beszélni az orvossal, hogy császármetszéssel szülnél, és előtte elaltatnak.

Ez tényleg így van?

Van valami veszélye ennek a dolognak?

Csak annyit tudok hogy gyorsan kell kivenni a babát, különben ő is kap az altatóból.

szerintem ebben egy véleményen vagyunk, valószínűleg mindenkinek eszébe jut, hogy a szülés fájdalmas lehet és fél tőle, de kevesen állnak úgy hozzá, hogy mert (valószínűleg) fájni fog a szülés, ezért nem akarnak gyereket, és még a férjüket is elhagynák :)

azt a véleményemet fenntartom, hogy aki így gondolkodik, az vagy nagyon messze áll még érettségben a felnőttségtől, anyaságtól és/vagy semmit nem tud, nem nézett utána normál módon a terhességgel, szüléssel kapcsolatban. (mert akkor például tudná, hogy nem mindenkinek fáj, nem mindenki szül természetes úton, és sok milliárd nő túlélte, mint ahogy a fogorvost is :))

Csokitorta helyett bármi más, és nagyszerű lenne. ;)

Lehet én a ritka kivételek közé tartozom. Persze nem annyira, hogy "nem kell gyerek, mert huh de fáj", és lehet nem is az első gondolat volt, de bizony megértem azokat, akik előre "paráznak".

Az anyaságról azért nem mondanék le. Semmi pénzért. :)

Igen, szinte a fejembe lát, nagyon durva :D

Tudja mire mit fogok reagálni, mondani, a hanglejtésemből rájön dolgokra :)

Nem is reggel fogmosás közben. :D

Nem kell ahhoz már dolgozni a kérdésen, hogy gondolkodj róla. Elég ha megfordul a fejedben, hogy jó lenne egy gyerkőc, illetve milyen lenne, ha lenne.

Szerintem ez majdnem minden nőnek megfordul a fejében, pedig lehet párja sincs, nem hogy tervben a baba.

de attól még nem egészséges, hogy még terhes sem voltál, nem is igazán dolgoztatok rajta, te már azon paráztál, milyen lesz a szülés :) valahogy nem tudom elképzelni, reggel fogmosás közben rád jött a pánik, uramisten, hogy fog majd fájni, ha egyszer valaha terhes leszek és szülök? :)

szerintem az természetes, hogy mindenkinek megfordul a fejében gyerekvállaláskor, hogy milyen lesz a szülés, biztos nagyon kevés olyan nő akad, aki legyint rá, majd kitolom, oszt jól van :) bár amikor én szültem, körülöttem több kismama nagyon is könnyen szült, irigyeltem is őket :))

Beszélgettem a férjemmel még erről, ugyanaz a véleménye mint eddig.

Édesanyám szerint először is ne gondolkodjak rajta, mert a körülmények egyelőre nincsenek meg, aztán nem kell azon görcsölni hogy mi lesz évek múlva:)

Az is lehet hogy egyszer megváltozik bennem ez a dolog...

Mondjuk, lehet :)

Köszönöm szépen a tanácsokat :)

Nem egészen értek egyet. Szerencsés vagy, ha így gondolod, érzed. Én tudtam hogy jön / fér ki. Elég alaposan. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) féltem. Szerettem volna évek óta babát, bár nem tervezett volt a fiam ettől függetlenül, csak nem tettünk semmit, hogy ne legyen, "jön ha jönni akar".

Mindezek mellett bizony nem kicsit paráztam, mikor még csak gondolat volt a csepp. Abból is csak halvány.

én is úgy gondolom, aki gyereket akar, az inkább azzal van elfoglalva, hogy összehozza, és nem előre parázik, hogy mi lesz a szülésnél :) pláne tudja, hogy jön ki azon a kis helyen egy gyerek, mert még ha erről sincs fogalma, nemigazán érdekelheti komolyabban a terhesség és szülés :)

de magában a terhességben szerintem zömében sokkal több rossz van, mint jó

Megpróbálja a félelmek valós okát feltárni. Ma már sokmindent tudnak, lehet akár szüetésed, vagy anyukád terhessége körüli trauma, anyukád, apukád félelmei, vagy akármi.. Persze ezek csak általános dolgok..

Nálam egyébként ugyanezek megvoltak. Egy vérvételnél is ájulás, rángások, stb.. Aztán 17 évesen diagnosztizáltak egy májdaganatot.. Amikor elkezdték a kivizsgálásokat volt olyan vizsgálat, hogy öten fogtak le egy vénás szúrás előtt, de még akkor is úgy összeestek a vénáim a pániktól, hogy nem tudták megcsinálni a vizsgálatot...

Szóval innen indultunk. Azóta megszültem négy gyereket természetes úton. Bár én se hiszem el, még mindig kívülállóként gondolok erre az egészre..

Az a fontos, hogy ne add föl, ne nyugodj bele abba, hogy ami veled van, az megváltoztathatatlan. Lehet, hogy csak kicsit tudsz javulni - a szüléstől függetlenül - lehet, hogy tök átfordul a dolog, és minden héten elős leszel véradásnál :-) de ne nyugodj bele.

És a férjedet semmiképpen ne hagyd ki a gyógyulási folyamatból, én kombinálnám a dolgokat egy párterápiával is..

Mert igazán szabad döntést a gyerek témában akkor tudsz hozni, ha nem az irreális félelmeid hozatják meg veled a döntést, hanem ténylegesen az, hogy akarsz-e gyereket, vagy nem. Magát a gyereket, és nem a vele járó dolgokat.