Nem szerelemből házasodni... (beszélgetés)
Azt a bölcs tanácsot kaptam annak idején, hogy csak olyanhoz menjek férjhez, akinek fogom tudni a zokniját mosni egy életen át. Ha jól meggondolom, ennek nem sok köze van a szerelemhez.
Mindenesetre azt gondolom, hogy bármilyen motivációból mész is férjhez, a hangsúly azon van, ahogy utána hozzá állsz a dolgokhoz, ahogy utána gondolkodsz róla... Egy életre szántad-e el magad, és így is próbálod a problémákat, konfliktusokat megoldani, vagy meghagyod magadnak a kiskaput a menekülésre... és kibújsz a problémák megoldása alól egy életre...
:) - talán Pahet a vadász hsz.-ében van valami valós tartalom - amit elfogadhatónak tartok!
---
Szerencse!!! hogy a házaság NEM CSAK egy személy döntése! :) szerencsére a másik fél "Igen" - je is kell hozzá!
---
A szerelem MINDIG átalakúl! Kérdés csupán, hogy mivé? Gyülületé, közönyé, unalomá vagy épp szereté :)
---
Persze, azért ha valaki hű a másikhoz és önmagához is, az tud szerelmes lenni később is, ha nem is tűzzel-lángal folyamatosan... de néha nem árt a gyerekek / munka / és "egyébb földi jók" közt érezni-e és éreztetni-e, hogy Valóban szerelmes! (persze mindenki a maga módján : ))
Először a szemeddel sóvárogsz, majd a szíveddel is. A Szerelem nagyon fontos dolog, de kevés. Kell a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, őszinteség, nyitottság, elfogadás, és ami a legfontosabb, érezd, hogy rábízhatod magad. Meg kell ismerni a másikat, együtt élni, hogy kiderüljön, hosszútávon is képesek vagytok egymást "elviselni".
Ha már az elején van bár mi kétség benned, ott baj van. Nem nagyon változnak az emberek, és ha már az elején érzed, hogy valamely viselkedési formája nem passzol a te elképzelésedhez, azt szerintem kár remélni, hogy változni fog. Nem kis dolgokra gondolok, mint a wc fedél lehajtása, hanem a bizalmi kérdéskörből felhozható példákra.
Minden esetre a házassághoz természetesen kell a szerelem, de ennél több is. Sokkal több....
Nem baj. Most nyilvánvalóan a normál, alapesetről van szó.
Házasság: a világ legegyszerűbb dolga megkötni és a világ legnehezebb dolga jól működtetni. Nézd meg, hogy halódó, nyüglődő, semmilyen házasság van, amit megkötöttek, aztán nem tettek érte semmit.
Én ezzel nem értek egyet...
Én is keresem a megfelelőt, körbe vagyok véve elégségessekkel... de mégsem kötök kompromisszumot, mert a leginkább megfelelőre várok!
Nincs értelme fél éveket lehúzni egy elégségessel... aztán viszontlátásra!
Inkább akkor egyedül élek!
"Teherbe esni a legegyszerűbb, házasodni is."
Ezen a mondaton több millióan vitatkoznának veled.
Ez is remek, meg az, amikor azért házasodnak össze, mert már együtt élnek egy ideje. Nem azért, mert eldöntötték, hogy nekik együtt jó, hanem mert "kell".
Azután gyereket vállalnak, mert már úgyis házasok.
Azután válnak.
Na ez az, amit en soha nem fogok megerteni, hogy az ilyen besikerult gyereket minek tartanak meg. Mindharmuknak jobb lenne, ha elvetetnek...
Megint mas kerdes, ha a besikerulest a no elore megtervezi, de ezt a verziot nem is kommentalnam...
Igen, valoban nehez kerdes, mert ez az a pont, ahol esznek es szivnek egyensulyba kell kerulnie (es ez sokak szamara tul nagy feladat).
A valasokert meggyozodesem, hogy gyakrabban hibasak a nok, mint a ferfiak, de hat ez csak az en tapasztalatom.
Ami meg a "nevelhetik egyedult" illeti, ez - sajnos - nagyon gyakran ugy szokott kinezni, hogy anyuka a gyerekkel zsarolja (anyagilag es erzelmileg) apukat (es kozvetetten a gyereket), mikozben korbesirja a vilagot, hogy o milyen szegeny. Nyilvan akinek nem inge, ne vegye magara.
Ritkan lattam szep valast (konkretan egyet), erdemesebb inkabb okosnak lenni, es megelozni a "bajt"...