Nem szabad hinni a mesékben, nem szabad várni a csodát? (beszélgetős fórum)
Amikor szerelmes vagyok, első dolgom kideríteni mindent amit lehet róla.
De szerintem hiába vársz erre a palira! Tudni kell reálisan is szemlélni a dolgokat - még a szerelemben is. Én általában hamar rádöbbenek, hogy mi a szitu, ennek ellenére szerelmes maradok.
Én nem tudnék megbízni olyasvalakiben, aki még a nevét sem hajlandó elárulni.
Honnan tudod, hogy amiket anno neten "beszéltetek", az részéről igaz-e egyáltalán?
Szerintem ez az egész pasas egy komplett hazugság. Bele sem kellett volna menni egy ilyen kapcsolatba. Nem sértésként, de a diploma semmit nem jelent... Buta voltál, igen. Egy ilyen viszonyt messziről kerülni kell, nem pedig nyakig merülni benne (ha nem jobban)...
Annyira megértelek!!!
Egy hosszú házasság friss befejezése után vagyok. Persze keresem én is azt a partnert, aki betölthetné az űrt és mivel nagyon érzelmes típus vagyok, félek, hogy belefutok egy olyan kapcsolatba, mint a Tied. Ha nem nagyon van más, akitől figyelmet, szeretetet, érzelmet, programokat kapjon az ember, kapaszkodik minden szalmaszálba.
Nekem szerencsém van, mert vannak barátaim, akik odafigyelnek rám és nem hagynak magamra. Így nem kell mindenáron valaki ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Szerintem Neked is el kellene kezdened programokat csinálni, társaságba járni "nélküle" és egyre kevésbé fog hiányozni, ha rájössz, hogy rajta kívül is van élet.
Gondold azt, hogy Ő egy béklyó, amelyik gúzsba köt Téged és egyre inkább lehúz ahelyett, hogy vele együtt szárnyalhatnál.
Nehéz, de meg kell próbálnod!
Megértettünk hidd el. Csak furcsa a helyzet és emiatt érzed ezt.
S ne szégyelld..az vesse Rád az első követ aki mindig is makulátlan volt az életben...
Fel a fejjel...:)
Nem néztem, hogy van e naplód...
de talán ott írd ki...írj a mindennapokról.
S ez segíti a lelki gyógyulást ami nem csak benned van elnyomva...
Felejtsd el gyorsan a nevesincs senkit.Ilyet biztos
találsz.Tanulni sohasem késő.
Sajnálom, hogy azt hiszitek, hogy szórakozom veletek. :(
Megértést, vigasztalást, biztatást várnék. Végső kétségbe esésemben írtam le. Kinek mondhatnám el ezt a barátaim vagy családtagjaim közül ?
Szégyellem, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
Értem.
Amit itt most elmondtál nekünk közöld vele ugyanígy..s nézd meg a reakciót.
Hmm...most nem tudok értelmeset írni... Talán látod, hogy itt mindenkinek egyezik a véleménye és ez abnormális.
Neked a legrosszabb.
S emiatt sajnálom...:(
Egy internetes oldalon ismerkedtünk meg , közös érdeklődésünk révén. Fórumoztunk és mailcímet cseréltünk és privátban folytattuk a beszélgetéseket. ( nem társkereső )
6 hónapig csak leveleztünk és cseteltünk.
Adatokon kívül mindent megtudtam róla. A gyerekkoráról, a házasságáról, a gyerekeiről, a kedvenc ételeiről.
Aztán kiderült, hogy egy városnyi távolságra lakunk egymástól.
9 hónapra egy este a cseten azt írta, holnap találkozzunk ! Majd délben felhív és megmondja, hol és mikor. Akkor még egy fényképet sem láttam róla. De ez a "lánykérős " mondat már előtte elhangzott, illetve leíródott.
Mese habbal, vagy inkább hab nélkül...
Neki egészen más kell...
De izibe!!!
Még kívülállóként is annyi kérdést vet fel bennem a dolog, hogy nem is értem, ha személyesen lennék érintett a témában mi lenne velem. Habár elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen szituba csöppenjek, hiszen kettőn áll a vásár, Te legalább annyira okolható vagy a kialakult helyzetért, mint ez a jómadár...ha nem jobban!
ezt én is tudom ! valóban nem vagyok normális.
Még nem őrültem bele teljesen. Addig kellene lépnem.
Na ez jó kérdés. Tényleg komolyan el kéne gondolkodni a dolgokon.
Amúgy voltál férjnél?