Nem mindegy ki és hogyan...

Teltek múltak a hónapok és ahogy annak lennie kelett a pocak egyre nagyobb szebb és kerekebb lett.

Eljött a várvavárt pillanat és irány a korház. Azonban a választás nem volt éppen praktikus.

Ugyanis a választott orvos nem volt a legjobb.

Hiába adtak neki pénzt, hiába minden a szülés Edina számára egy tragikus élmény marad.

A baba még nem akart kijönni, mert csak tágulgatott a méh, Edina nagy fájdalmára, de ez a fájdalom még édes volt. A doki az órájára pillantott és mondta, hogy siessenek, mert ő hivatalos az anyósához vacsorára. A szülés még mindig nem kezdődött el, mert nem volt még annyira kitágulva. Az orvos azonban nem várt tovább és könyökkel ráfeküdt Edina hasára és nyomta kifele a babát. Annyira nyomta, hogy egy reccsenés hallatszot. Hát igen, ez volt Edina alsó két lengőbordája. De ha mindez még nem lett volna elég a baba megszületése után a méhlepényre már végképp elfogyott a türelme, benyúlt és kitépte azt. Edina mindenhol vérzedt és szakadt.

3 órás plasztikai sebészeti beavatkozás kelett kívül, belül, hogy rendbehozzák a testét. A doki ma is praktizál és nem lett a tettének következménye, mert egy doki mindent ki tud magyarázni. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy az ilyen dokik mögött állnak a legjobb ügyvédek, és maga a kórráz is. Ha bármi gond van, csak nagyon ritka esetben fordul elő az, hogy a betegnek van igaza.

Egyszóval Edina számára a szülés örök horror marad, és soha nem fogja elfelejteni