Nem hiszek a szerelemben (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Igen. Az igaz, hogy szerelem nélkül is megszülethetett volna.
Én nem szerettem volna gyereket csak "hancúrból".
De mindegy, tényleg semmi közöm hozzá, az érzéseidhez sem. Csak néhány beszélgetésünk miatt gondoltam, hogy leírhatom.
Tényleg spongyát rá.
Mikor azt írtam kár volt, arra gondoltam hogy nem láttam a szerelemtől mikor férjhez mentem. Egyetlen hasznom az egészből a fiam születése volt, de ő szerelem nélkül is megszülethetett volna. Hányan szülnek úgy hogy csak hancúroznak egyet aztán jön a gyerek. ha így szültem volna, sok fájdalomtól és anyagi veszteségtől kíméltem volna meg magam. Mindegy, régen volt spongyát rá!😀
Ha tudjuk el fogunk esni, előtte leülünk.
Anyám mondta ne menj hozzá kisjányom mert nagyon megbánod!
Aki megélte, átélte a mindent elsöprő szerelmet, hisz benne. Akkor is, ha már nem mondható igazi szerelemnek. Már ami az én fogalmam szerint szerelemnek számít. Mert a szerelem elmúlik, és jön helyette egy sokkal összetettebb érzés.
Sokan mondják, hogy 10-20-30 év után is szerelmesek. Meg azt, hogy van sírig tartó szerelem. Nekik más fogalmuk van a szerelemről, mint nekem.
Ja, és vannak, akik a gyerekeikbe (is) szerelmesek. Erre pedig már nem is tudok mit mondani.
Ott van a fiad. Ő is a szerelmetekből született.
Még így is azt mondod, hogy kár volt?
Félre ne érts! Csak én úgy gondolom, hogy bármi történjék is, ha szerelemből született egy gyerek, akkor nem volt kár szerelmesnek lenni. Csalódni a szerelemben - az más dolog. De mégiscsak született egy fiad, aki nem lenne egy volt, bármi miatt kihűlt szerelem nélkül.
Valószínű még nem volt. Vagy csak nem tudja, hogy volt. Esetleg csalódott.
Vagy nem is tudja, milyen annak lenni.