Nem hiszek a szerelemben (beszélgetés)

Azt mondják egyesek, olyankor lepkék a gyomorban

E-nélkül hogy éltem át az életemet?

Te most kioktatsz engem?

Emiatt kérdezem: "Ne legyünk már foglom zavarban."- Nem vagyok fogalomzavarban. Tisztában vagyok azzal, hogy mi a szerelem, és mi a szeretet. De úgy gondolom, hogy ez teljes mértékben lejött a 10. hozzászólásomból.

Azt sem mondtam, hogy (mindenkinek) hinni kell a szerelemben. Igen. Én átéltem, ezért hiszek is benne. Azt, hogy kinek milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban, az a saját érzése.

Nekem mondjuk eszem ágában sincs megkérdőjelezni mások érzéseit, gondolatait a szerelemmel kapcsolatban. Aki hisz benne, oka van rá. Ugyanez igaz a fordítottjára is.

Ha véletlenül félreértettem volna a fogalomzavart, és nem konkrétan nekem szólt, hanem általánosságban, akkor hagyd figyelmen kívül a mondandóm azon részét.

Attól, mert átélted, nem kell hinni benne.

Persze van nagy szerelem, meg nagy pofára esés is.

Aki a gyerekébe szerelmes, az beteg!

Az nem szerelem, hanem szeretet (jó esetben).

Ne legyünk már foglom zavarban.

Amint eljön a nagy Ő nem vonod kétségbe.

Őszintén kívánom, legalább egyszer legyen benne részed!

Igen. Az igaz, hogy szerelem nélkül is megszülethetett volna.

Én nem szerettem volna gyereket csak "hancúrból".

De mindegy, tényleg semmi közöm hozzá, az érzéseidhez sem. Csak néhány beszélgetésünk miatt gondoltam, hogy leírhatom.

Tényleg spongyát rá.

Mikor azt írtam kár volt, arra gondoltam hogy nem láttam a szerelemtől mikor férjhez mentem. Egyetlen hasznom az egészből a fiam születése volt, de ő szerelem nélkül is megszülethetett volna. Hányan szülnek úgy hogy csak hancúroznak egyet aztán jön a gyerek. ha így szültem volna, sok fájdalomtól és anyagi veszteségtől kíméltem volna meg magam. Mindegy, régen volt spongyát rá!😀

Ha tudjuk el fogunk esni, előtte leülünk.

Anyám mondta ne menj hozzá kisjányom mert nagyon megbánod!

Aki megélte, átélte a mindent elsöprő szerelmet, hisz benne. Akkor is, ha már nem mondható igazi szerelemnek. Már ami az én fogalmam szerint szerelemnek számít. Mert a szerelem elmúlik, és jön helyette egy sokkal összetettebb érzés.

Sokan mondják, hogy 10-20-30 év után is szerelmesek. Meg azt, hogy van sírig tartó szerelem. Nekik más fogalmuk van a szerelemről, mint nekem.

Ja, és vannak, akik a gyerekeikbe (is) szerelmesek. Erre pedig már nem is tudok mit mondani.

Ott van a fiad. Ő is a szerelmetekből született.

Még így is azt mondod, hogy kár volt?

Félre ne érts! Csak én úgy gondolom, hogy bármi történjék is, ha szerelemből született egy gyerek, akkor nem volt kár szerelmesnek lenni. Csalódni a szerelemben - az más dolog. De mégiscsak született egy fiad, aki nem lenne egy volt, bármi miatt kihűlt szerelem nélkül.

Valószínű még nem volt. Vagy csak nem tudja, hogy volt. Esetleg csalódott.

Vagy nem is tudja, milyen annak lenni.