Nem elcsépelt anyák napi versek (beszélgetés)

Pilinszky János:Mégis nehéz

Anya,anya

ebben a sivatagban,

miért hagytál itt ebben a sivatagban?

Miért hagytál itt,hol minden oly kietlen,

és mindent,mégis oly kíváncsian

szemlélgetek?

Tudod,hogy hány kísértés,

a semmi és üresség késdobáló

hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze a ruhák fodrát leeresztik,

a kelme megfakul,s a fű

beteríti az utakat.

Persze,persze,a feledés,az elmúlás-

de hol is hagytam abba?-

mégis élek,

mégis nehéz,anya,mégis nehéz.

Olvasva e sorokat,

Könny lepte el arcomat.

Szívem sírhant,kies táj,

Hogy Ő már nincs itt nékem,fáj!

Hiányzol Édes Jó Anyám!

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,

Oda, abba a távoli messzeségbe.

A mennyország kapuján bekopognék halkan,

Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,

Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.

Vállain szárnyak, glória a fején,

Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?

Hisz még élsz, itt mit keresnél?

Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,

Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,

Könnyes szemmel magamhoz ölelném.

Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,

Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,

Kit szerettél, már itt az otthona.

Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,

S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,

Mindennél szebb az, amit így látok.

Mert már Ő is egy meseszép Angyal,

Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal

/Hajdú Sára verse/

Szia! Nem elcsépelt, mert most írtam. :) Talán egy óvodásnak nem fog bejönni.

Helen Bereg: Köszönöm

Amikor megszülettem,

pocakodon ott pihentem,

néztem arcod szépségét,

boldog féltő mosolyod,

kezed arcomon simogatott.

Formáltam volna szavakat,

de nem tudtam csak sírni.

Mikor ágyam fölé hajoltál,

halld az első suttogást,

az első gördülő szavakat,

s én döcögve mondtam,

szám formázta lassan,

még nem igazán tudta

hogyan is mondja: Anya.

Most már tudom mondani,

tudok nyakadba ugrani,

odabújni, megpuszilni.

Nézem arcod szépségét,

boldog féltő mosolyod,

kezem arcodon simogat,

nem sírok, suttogom: Anya.

Szeretlek minden pillanatban.

Nézd titokban mit hoztam,

mit tartok a kezemben?

Verset mondok, köszöntelek

anyák napján csakis neked.

Köszönöm, hogy megszülettem,

örülök, hogy tiéd lettem.

Árpási Gyöngyi - Anyukámnak

Mindennél jobban félek,

hogy elveszítelek téged.

Mert te adtál nekem életet,

s mutattad meg, mi az, hogy szeretet.

Te mindig velem voltál,

soha nem bántottál,

ellenem nem fordultál,

mindenben támogattál.

Mindig megvédtél,

szavaimban soha sem kételkedtél.

Értem, ha kellett kiálltál, mert:

- Védd meg, akit szeretsz! -

-erre tanítottál.

Sok bölcs tanáccsal elláttál,

ha csalódottság ért.

Sokat teszel az én boldogságomért.

Egy élet kevés rá,

hogy viszonozzam mindezt.

Megrémít a tudat,

hogy véget érhet minden...

Mert, ha eljön majd az idő,

hogy elválaszt az élet.

Ne feledd, hogy a kislányod

örökké szeretni fog téged!

Hisz senki nem jelent annyit,

mint te jelentesz énnekem.

Nélküled csak szomorúság lenne az én életem.

Legyél velem mindig,

csak is ezt kívánom!

Mert nélküled drága Anyukám,

véget érne egy gyönyörű szép ÁLOM!

ANYU

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

Anyu, fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

Az édesanya

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

Ő mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

Egész nap dolgozik,

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

(Takács Irén)

Előtte ez volt amit én mondtam:

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó-

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál

Lehet elcsépelt, de nekem Zelk Zoltán Este jó, este jó c verse nagy kedvenc.

Főleg a vége:

"Ki emel, ki emel

ringat emgemet?

kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül és ott ülök

az ölében én."

Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,

Vele a tavasz kacsingat,

Kék csillag az ibolya,

O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!

Légy akárhol,

Tartsál velünk,

Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,

Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,

Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

******

Dsida Jenő - Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,

A te kezed jó Anyám

Rettentő semmi mélyén álltam

Közelgő létem hajnalán;

A te két kezed volt a mentőm

S a fényes földre helyezett.

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg

A napnak étkét, italát

Ez a kéz vállalt életére

Gyilkos robotban rabigát,

Ez tette értünk nappalokká

A nyugodalmi perceket.

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,

ha éjsötétbe dőlt a föld.

Hányszor csordult a bánat könnye,

Amit szememről letörölt,

Hányszor ölelt a szent kebelre,

Mely csupa szeretet. -

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja

Keresztvetésre tanított,

Felmutatott a csillagokra,

Úgy magyarázta: ki van ott;

Vasárnaponként kora reggel

A kis templomba vezetett.

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha

El is tévedt az igaz út,

Ujjaid rögtön megmutatták:

Látod a vétek szörnyű rút!

Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy

Egykor feledni bírnám ezeket!

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel

Soká vezess még, adja ég;

Ha csókot merek adni rája

Tudjam, hogy lelkem tiszta még

Tudtam, hogy egy más, szebb hazában

A szent jövendő nem veszett! -

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

az én kisfiam 33 éve mondta ezt nekem, még ma is emlékszem, hogy nagyon sírtam, szegénykém meg is volt ijedve hogy mi a baj,

lehet hogy sokan ismeritek de nekem ez egy csodálatos vers és emlék

--

Meghajtom magamat,kis csokor kezemben

Sose vert a szívem ennél hevesebben

nyujtom kicsi csokrom édes jó anyámnak

töröm fejem néki mi mindent kívánjak,

gyöngyöt a nyakába, sok zsírt a bödönbe

mosogatógépet, hogy magát ne törje,

azt is de leginkább,hogy sokáig éljen,

boldog legyen, boldog egész életében

Donászi Magda: Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek

Egy májusi reggel.

Az öt vidám csókagyerek

Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva

Kergette őket,

de nem látták sem a nyuszik

Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,

Ki a legmesszebbre látott,

Kis csőrében mindegyik hoz

Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,

S megcsuklik a hangja.

Neked hoztunk virágot,

Mert ma van anyák napja.

Osváth Erzsébet: Ég a gyertya ég…

Ég a gyertya ég

el ne aludjék

szívünkből a szeretet

ki ne aludjék.

Ég a gyertya ég

el ne aludjék,

Édesanyám köszöntelek

Éljél soká még!

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,

száraz és meleg.

Kerül árok és gödör,

ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,

hogyha kutya jön,

anya kicsit mosolyog,

a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,

hogyha hull a hó.

Egy szavára elkerül

minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,

én meg a hajó.

Hajózik a képzelet,

alszik a hajó.

Buczkó Mária: Aludj édes anyukám

Nézd csak! Nézd csak babukám!

Elaludt az anyukám!

Ne mocorogj!Maradj szépen

csendesen a babaszéken!

Én is melléd ülök halkan,

álmát nehogy megzavarjam.

Ugye tudod babukám,

fáradt az én anyukám.

Mindig olyan sok a dolog,

egész nap csak sürög, forog.

Odamegyek csendesen, halkan,

álmát nehogy megzavarjam.

Betakarom,...így ni, lám,

aludj, édes anyukám!

Megcsókolom a két szemét,

had álmodjon sok szép mesét.

Így altat el ő is engem,

őrzi álmom halkan, csendben.

Látod, látod babukám,

ilyen az én anyukám.

Szeretem is nagyon, nagyon!

Szavát mindig megfogadom.

S most én őrzöm álmát halkan,

csöndben, nehogy megzavarjam.

:)

Ez nem szokványos és én meghatódnék mert nagyon igaz is ;)

Ingrid Sjöstrand: Anyuban azt nem bírom

Anyuban azt nem bírom,

hogy mindenre tud mondani

valami okosat.

Ha azt mondom,

hogy minden olyan unalmas,

hogy semmi kedvem suliba menni,

hogy utálom Kerstint,

hogy szorít az új trikóm,

õ már mondja is,

hogy majd megjön a kedvem,

hogy tegnap még szerettem Kerstint,

és hogy vegyél fel másik trikót!

Az ember még csak nem is unatkozhat

nyugodtan.

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot,

Hogy ma szebben keljen.

Édesanyám felett

Arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet,

Minden fának ágát,

Bontsa ki érette

Legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót,

S a vidám cinegét,

Dalolja mindegyik

Legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem,

Forróbban dobogjon:

Az én Édesanyám

Mindig mosolyogjon!