Nektek sikerült már új életet kezdenetek? Le lehet vetni a régi, rossz szokásokat? Vagy azok előbb-utóbb visszatérnek? (beszélgetés)
Lehet,hogy hülyeség de én olyanokra gondoltam,hogy hamar felhúztam magam dolgokon,meg olyan dolgok miatt veszekedtem amik igazából jelentéktelenek voltak amivel még küzdök az a negatív gondolkodás jár az agyam egyfolytában hülyeségeken,kombinálok stb..de már ez is alakul..
Ne haragudj meg,lehet könnyen beszélek,nem tudom,de már sokkal korábban el kellett volna válnotok...Én egy percig sem haboztam volna,vagy így,vagy úgy keresztül vittem volna.Itt ezzel kapcsolatban még csak kérdés sem merülhetne fel,hogy belevágjon-e az ember,vagy sem,annyira egyértelmű,hogy igen...:(
Nem bántalmazott fizikailag,bár inkább azt tette volna! Ő inkább a lelki bántalmazást választotta! Tudod amikor hetek hónapok telnek el egy kedves szó nélkül vagy egyálltalán szavak nélkül akkor az ember elkezd gondolkodni mit csinált rosszul! Próbáltam kezdeményezni legalább a beszélgetést,de hagyjál már dologgal el volt intézve:( nem tudom mit tettem! 15 évig ég csak 1 szobában sem laktunk:( Nem tudok rájönni mi volt az oka ,mert sosem mondott semmit! rámentem én és a kicsi lányom aki ma már 16 éves ,de megjárta a Debreceni pszichiátriai intézetet 14 évesen! Tartatni kellett magam ,mert belőlem kellett,hogy erőt merítsen a kicsi sérült lelke! Ő ma már gyógyszer mentes rengeteget beszélgetek vele pszichiáterhez hordom,szép lassan alakul! De én rohamosan csúszok lefelé!
Biztos le lehet vetni őket, mert nekem most nincs.... legalábbis nem tudok róla, kívülálló szemével persze lehet, hogy teli vagyok rosszabbnál rosszabb szokásokkal, de hááááááááááááááát.... :))
Nem tudom, mit érzel, gondolsz. De talán a probléma forrása az lehet, hogy azt hiszed, a saját hibádból romlott meg a házasságod. Nem te voltál kevés a párodhoz, egyszerűen az élet külön utakat szánt kettőtöknek. Tudom, semmi közöm hozzá, de fizikálisan bántalmazott-e téged a férjed? Vagy lelkileg hagyott mély sebeket? Én gyermekeknél vettem észre, hogy akik bántalmazottak,a kár testileg-lelkileg, ők hajlamosak ilyen viselkedést produkálni. Tudom, furcsán hangozhat, de nagyon sok könyv van, ami a bántalmazott gyerekek neveléséről szól. Olvas el egyet, s talán segíteni fog, hiszen megérted a benned lezajló folyamatokat. Külső szemlélőként pedig könnyebb a helyes utat megtalálni, amit majd követni tudsz. És bár lennének számodra tanácsaim, ugyanakkor így látatlanba nemigen merek mondani semmit, hiszen az általános, már-már közhelyes szavak pár pár esetben segítenek, azért egyre inkább kezdenek elavultak lenni, hogy úgy fogalmazzak.
Azért nem írtam meg konkrétan, hogy milyen témába várok válaszokat, mert úgy gondoltam, mindenki más-más démonokkal küzdött meg/küzd meg. Van akinek az alakja, és a nassolási mániája jelent problémát, van akinek pedig az, hogy jól beossza az idejét, és mégis, odafigyeléssel együtt is, mindenhonnan elkésik. Nem szerettem volna bekategorizálni a dolgokat, hiszen akkor lettek volna olyanok, akik nem tudták volna kifejteni a véleményüket, ha pontosan meghatározom, hogy pl. a lustaság legyőzéséről akarok tapasztalatokat hallani.
Nos, a végső siker még folyamatban. De, új életet kezdtünk. Egy 2,5 éves gyerekkel, mindent feladva kiköltöztünk Angliába.
Itt megbecsülik a munkámat, meg tudunk élni a fizetésből, végre van kocsink, és NYUGODTAN élünk.
Sok barát azt mondta jönnek utánunk... várjuk őket szeretettel :)))
sziasztok! Én most szeretnék talpra állni válás után 20 évig voltam férjnél! egyenlőre úgy érzem teljesen a múlt rabja vagyok! próbálom elhagyni a szokásaimat,pld mindenért bocsánatot kérni,megmagyarázni a döntéseimet megfelelni másnak,magam hibáztatni mindenért stb... nem egyszerű ha magadnak sem felelsz meg :(
Hat,biztosan sokat segitett volna ha megirod nekunk milyen iranyban gondoltad.Munka,viselkedes,kulso,eletmod,stb.Konkretan milyen fajta valtozasrol hallanal szivesen?Szerintem igy sokkal tobben tudnank segiteni!!!!!!!!!!!!
Az én tapasztalatom szerint csak azok a szokások (akár rossz,akár jó) maradnak el az ember életéből,amiket megutált és amikből totál elege lett.Mondjuk azok elég könnyen.Legalábbis nálam így volt mindig,bár én sosem szenvedtem függőségben,nem olyan szokások voltak ezek.
Eddigi éveim során mindig a körülményeket okoltam, és nem mertem szembe nézni azzal, hogy valójában én tehetek arról, hogy nem ott tartok ahol szeretnék. Az utóbbi hónapokban nem volt munkám, és újra kezdtem egy párkapcsolatot. Ez hibának is bizonyult és nem is. Hétfőn visszahívtak egy állásinterjúra, ráadásul helyben van a munkahely is, illetve szakítottam a párommal. Nem könnyű most, de mivel már fél éve kitűztem magamnak komolyabb célokat, jobban megtudom majd valósítani önmagamat.
Rendszerint ott bukom el, hogy túlságosan az érzelmeim uralkodnak felettem olykor, és azoknak adok teret. Nem gondolom végig, hogy nyűglődéssel nem sokra megyek és cselekedni kell. Már nem hagyom kicsúszni a kezeim közül a dolgokat.
Nekem segítettek akár az itt fórumozók véleménye (azóta töröltettem a fórumot), illetve a józan ész. Hogy az élet mindig megy tovább. Egyébként meg az optimista természetem szokott legtöbbet adni. :)
A siker kezdete nekem ott volt, mikor felultem a repulore, es eljottem ide Angliaba. Mikor dontottem, es olyant tettem, amitol amugy feltem, nagyon. Innen indult az uj eletem, es meg lehet nem tokeletes, de mar nagyon jo uton vagyok..bar neha nehez tartani az egyensulyt..
Mondjátok el tapasztalatoitokat, hogy nektek sikerült-e új élete kezdeni, ha igen, hogyan. Várom azok válaszát is, akik jelenleg is próbálkoznak az életük megváltoztatásával, és beszéljük meg, ki hol bukott meg, illetve mi volt az, ami elhozta a végső sikert. :)
További ajánlott fórumok: