Nehézkes iskolakezdés avagy mennyit tűrjünk a tanárnak? (beszélgetés)
Teljesen egyetértek Veled.
Nekem is volt olyan tanárom, hogy hasfájással és hányingerrel mentem be az órájára.
Én biztos nem lennék ennyire béketűrő a helyedben.
Mert ha egy hatodikos kamasz fiúról lenne szó aki bizony esetenként tud nagyszájú lenni megérteném a tanár viselkedését.
De ebben az esetben nagyon túlzónak tartom.
Ez a dolog is elsülhet jól és elsülhet rosszul. Jó esetben lehet, hogy a tanár belátja hibázott és tiszta lappal folytatja a továbbiakban.
Rossz esetben pedig gondolhatja, hogy panaszkodott otthon no várjon csak... Ekkor még rátesz egy lapáttal.
Aztán ha az anyuka panaszkodik az igazgató nőnek ott is nagyon könnyen kidumálhatja magát.
Ütnyi köll: ÜTNYI!!!!
Adriiiiii:))))
Biztosan!...sok embernek rögtön az ütés jut először az eszébe!
Nekem is volt egy nagycsoportosom, aki állandó csúnya szavakat használt, amikor már több szülő is jelezte, hogy miket mond otthon a gyereke, finoman szóltam neki, hogy segítsen, mert csúnyán beszél a gyereke, én már beszélgettem vele most rajtuk a sor,mi volt erre a válasz?!...mi nem beszélünk csúnyán...amikor mentek kifefelé a folyosón hallom , hogy az anyuka oktatja a gyermekét..."nem megmondtam, te k...a kölyök, hogy ne beszélj csúnyán az oviban!
Ezzel nem értek egyet!
A tanárnak ugyanúgy feladata a nevelés mint a szülőnek!Nem véletlenül nevelési-oktatási intézmény az iskola!Ne ugorjunk át a ló másik oldalára!
Jó néhány nebulónak kijárna az a nevelő célzatú pofon,ha már egyszer otthon nem kapja meg.Persze nem az elsős diákra gondolok,de meg lehet nézni a felsőtagozatos gyerekeket hogy viselkednek a nevelőkkel mióta nincs eszköz a pedagógus kezében amivel fegyelmezhetne.A szülő meg nem teszi meg otthon!
Hááááát ..... tanév eleje van ..... ha már most ilyen feszült a tanítónő és ennyire nem bír a gyerekekkel - akik elsősök lévén általában ilyenkor még meg vannak szeppenve - akkor milyen lesz tanév végére?????
Szerintem beszélj vele, légy udvarias, de határozott. Ne panaszkodással kezd, kérdezd meg először a véleményét a lányodról, aztán, ha kell, kérdezz rá ezekre az esetekre ....
Egyetértek nagyon. Nekem még mindig csak az a bajom, hogy nem ismerjük a másik fél véleményét. Persze a rángatásra akkor sincs mentség...
A válaszadok egy része itt is bemenne és leütné kérdés nélkül a tanítónénit. Biztosan otthon nem alkalmazza ezt a módszert és a csemete nem lesz erőszakos...
Nálunk nem voltak ilyen durva esetek, de azért voltak kellemetlen pillanatai a kislányomnak, egy fogadóórán elsírtam magam és visítottam, hogy kikérem magamnak, hogy azért, amiért én naponta felkelek, és dolgozom, hogy a gyerekemnek nyugodt és szép gyermekévei legyenek, bárki is tönkre merje tenni... Tanító néni onnét visszavett rendesen (mondjuk még volt néhány beszélgetésünk)a gyerekek felé (nem csak az enyém felé). Megszűntek a szülői értekezleti panaszáradatok, hogy a gyerekek milyen rosszak, neveletlenek blabla....... és év végén virágcsokrot kaptam tőle, hogy felnyitottam a szemét bizonyos dolgokra. :)
Tehát próbáld meg azt a beszélgetést, aztán ha nem megy, el onnét... szerintem.
Én ha tudnám, hogy egyértelműen a gyerekem a hibás nem okolnám a tanárt.
Vallom, hogy néha kell egy nyakon vágás, ha már nincs más módszer.
Én is kaptam. El sem mondtam otthon, mert a tanárnak teljesen igaza volt. Tudtam már akkor is.
De egy 7 éves kislánnyal szemben aki lehet, hogy egy kicsit cserfesebb az átlagnál nem lenne szabad fizikai ráhatást gyakorolni.
Igazad van! hibázhat, sőt hibázik is, hiszen emberből van, de kiabálással, büntetéssel nem sokat ér el!
Sajnos az emberek többsége csak agresszióval tudja elintézni az igaznak vélt, vagy igaz sérelmeit, ezt látják a gyerekek is, csak a kicsi gyerek hamar elfelejti a sérelmeit, ha megértést kap , és sajnos gyakran csak azt veszi észre a felnőtt , amikor a gyerek visszaüt, de azt már nem kérdezi meg, hogy mi is történt valójában!
Ez igaz, de a tanárra se lehet kezet emelni. Vagyis nem célszerű, mert letöltendő börtönbüntetés jár érte...
A tanár ( már ha elhivatott) nevel és tanít. Én örülnék a legjobban, ha csak az anyagot kellene leadnom. Akkor biztosan nem csörögne éjszaka telefonom, hogy elszöktem otthonról és nincs hová mennem, vagy anyám részegen fetreng a konyhakövön...
Mindig voltak és lesznek a pedagógusok közt is hülyék .
Én a technika tanárnőmmel voltam így általános iskolában.
Ha nekem lenne gyerekem és véletlenül ő tanítaná, tudnám, hogy nem a gyerek hibás, hanem ő.
Minden volt tanáromnak messziről köszönök legyen az általános iskolai, vagy középiskolai, ennek viszont sosem.
Hú, ez nem semmi!
Igen, sok gyerek van egy osztályban , óvodai csoportban, de egy igazi pedagógusnak minden gyereknek fontosnak kell lenni, hiszen mindenkiben van szerethető, jó tulajdonság is, egy éppen csak iskolába kerülő kicsit nem fegyelmezéssel, hanem szép szóval, következetességgel kell beszoktatni!!
Mondom én ,aki hosszú éveken keresztül voltam óvónéni, jelenleg már nyugdíjas vagyok de májusban helyettesítettem egy óvodai csoportban. Idegenként kerültem oda, de olyan gyerek is " megszelidült", akivel senki nem bírt, pedig csak nyugodtan elmondtam mit szeretnék tőle, és kitartottam emelett minden nap, és szerettem!!!
Szeretettel és halk beszéddel sokkal többet el lehet érni, mint agresszióval, kiabálással.
Nekem is volt hasonló tapasztalatom a saját lányommal, aki egy jó gyerek volt, de valamiért az egész osztályt nem szerette az a "pedagógus", le kellett guggolniuk feltartott kézzel, sok kört szaladni...az én gyermekem se akart iskolába menni ,éjjel felsírt, kiabált, akkor telt be a pohár, amikor a kislányom nyaka ki volt karmolva, mert úgy kapta meg, hogy felsértette a bőrét...na akkor átmentem a suliba, és kérdőre vontam szépen, halkan, de mindjárt volt pártfogója, amikor azt mondtam, hogy egy pedagógusnak nincs joga terrorizálni a gyerekeket, rögtön rávágta" de tudja a kedves szülő, hogy mihez van joga a pedagógusnak" csendben megjegyeztem, hogy igen tudom, hiszen a férjem és én is pedagógusok vagyunk, és amíg én nem bántom a rám bízott gyerekeket, addig az enyémet se bántsa senki!
Nálunk megoldható volt, hogy átvigyem egy másik iskolába, ahol jól érezte magát.
A "tanítónéni" elment a városból....a lányom pedig óvónéni lett, akit szeretnek a gyerekek és a szülők is.
Igenis szólj, először a tanítónak, aztán az igazgatónak, ha nem változik semmi a munkáltatójuknak...az önkormányzatban.
Hiszen egy gyerek nem papír, hogy ha nem sikerül olyanná nevelni, amilyennek ő gondolja, kidobhatja a papírkosárba...minden gyerek egyéniség, és el kell fogadni olyannak, amilyen!!!
Szeretettel kell nevelni!
Bocsánat, hogy ennyit írtam!