Nagyon igazságtalan történet volt. Még mindig felkavar, ha... (beszélgetés)

Nem történt semmi más, mint próbára tett az élet, hogy tanultál-e a múlt eseményeiből. Ezek szerint átmentél a vizsgán! Magasabb osztályba léphetsz.

Az egész élet nem más, mint tanulások folyamata. Egyik feladat (én nem akadály, büntetés, hasonlók!!) jön a másik után. Ha valamit elrontunk, ismét megkapjuk, (más emberekkel, más környezetben, de a szitu dettó) és lehetőséget kapunk arra, hogy megtanuljuk helyesen kezelni... Tapasztalatok, bölcsességek egész sorát gyűjtjük össze ezek során életünk végére. Hogy mit is kezdjünk ezekkel a tapasztalatokkal? Adjuk át az utánunk jövő generációnak. Mondjuk, meséljük el nekik. Hogy megfogadják, vagy elengedik a fülük mellett? Az ő dolguk. :))

Köszönöm mindketttöknek a hozzászólásokat!

Ez már egy már majdnem egy éves történet, amikor történt, megéltem, nagyon intenzíven.

Azóta viszont telt az idő, és az élet ment tovább. Nem is gondoltam rá a mindennapokban, de most, hogy felbukkant belőle valami, megint dühös lettem. Igazából véletlen lehetőség adódott rá, hogy ezt a felbukkanó és idegesítő dolgot kerüljem a jövőben. És némi gondolkodás után éltem vele.

Ennyi kb.