Munkahelyi feszkó kollégák között (beszélgetős fórum)

melóhelyet :)

csak ovis fórumhoz illett az ovis dolgozó kifejezés :)

Ahogy leírod, te sem tudsz normálisan szólni a kolleganődhöz. Kettőn áll a vásár!

Ha a légkondit nem bírjátok, nem lehetne kikapcsolni? Ahol én dolgoztam, ott is volt légkondi. Mindig csak addig volt bekapcsolva, amíg valaki nem szólt, hogy neki valamiért már kellemetlen (mivel mindenkit épp máshol ért a hűtése). Közös megegyezéssel olyankor kikapcsoltuk.

Ezt egy felnőtt embernek nem is kéne magyarázni. Az ilyen nagyon taszító tud lenni.

Az más, ha eltelik egy hosszú idő, több hónap vagy év, és annyira szimpi valaki, hogy elkezdődik kialakulni egy barátság. De az nem erőltetett, hanem jön magától. Sokan nem képesek felnőni, megmaradnak örök kamasznak még a munkahelyen is. Sajnos.

Ez már nem suli, hanem munkahely :) ami azt jelenti, hogy elvileg mindenki felnőtt ember, aki ott dolgozik és munka után megy haza. A családjához mondjuk. Mert a munkahelyen kívül is van élete, magánélete, és baromira nincs ideje elmászkálni még mindenfelé, amikor ott a napi bevásárlás, esetleg sport, gyerekek na és a párja. Ez a normális. Soha nem bírtam az olyan tapadókorongokat, akik képtelenek barátokat szerezni, megtartani és rám akaszkodtak volna melóhelyen kívül.

Ha valakinek felnőtt korában nincsenek barátai és melóhelyen próbálja őket vadászni azzal nagy a gáz.

Akikkel dolgozom 8-10-12 órát, nem kívánok velük még munkaidôn túl is együtt lenni.

Másokkal töltöm a szabadidôt!

Tiszta ovi! :D

Egyébként ha ennyire nem bírod azt hogy ismételgess dolgokat,vagy nincs türelmed.A közös program ne a játszótéren legyen!

Gyerekek közelébe se menj...

Kitakar, betakar, isten tudja, mit akar.

A munkahely nem társalgó!

Mint a homokozóban!

Pluszba még azt is észrevettem, hogy munkaidőben minden kolléga támogat, ott van veled, ötletelgetnek, aktívan részt vesznek mindenben. De amint letelik a munkaidő, ahányan vagyunk annyifele szaladunk, és utána már tojjuk le a másik fejét.

Évekig dolgozol együtt ezekkel az emberekkel, azt hiszed, hogy jóban vagytok, aztán kilépsz a munkahelyről v bármi történik, és ahogy megszűnik a munkahelyi kapcsolat, úgy elillan a képzelet is hogy jóban vagytok...

Olyanok ezek, mint az iskolai barátok. A legtöbbjével csak a suli időszakában beszélgetsz, aztán elballagtok a suliból és mint akik sose ismerték egymást...

Egyébként ezt is sérelmezte a kollganőm, hogy másokkal úgy el tudok csacsogni. Mondtam neki, hogy mivel a hallása nem túl tiszta (a légkondi miatt) ezért ő sok mindenről lemarad, mert szimplán nem hallja... és mikor visszakérdez olyan dolgokra, amiket már kitárgyaltunk, akkor persze elrepül a türelmem és a csevegő hangnemem, mivel az ismétlést nem bírom...

A baj ott kezdődött, hogy a kolléganőből barátnőt akartál. Ő nem és ezt a progik lemondásával adta tudtodra, de te nem vetted a lapot. Továbbra is nyomultál. Hagyd meg a kapcsolatotokat annak, ami. Kollegális.

Ha pedig nem tetszik valami, bájolgás nélkül, de kollegális hangnemben közöld vele, hogy a magánélete az övé és nem kívánsz benne semmiféle szinten részt venni. Egyébként kéretlen tanácsokra nem sokan vevők és természetes, ha az övétől eltérő vélemény vitát szül.

Őőőőőőőőőőőőőőő mint az oviban. :D

Olvasd el,amit írtál és könnyesre fogod magad röhögni,hogy milyen idióták vagytok mind a ketten.

Sziasztok!

Van egy közvetlen kolléganőm, aki az agyamra megy.

Négy éve dolgozunk együtt. Az elején megpróbáltunk barátságot kötni, sőt, még szabadidős programokat is terveztünk. Sajnos, csak terveztünk, mert ő az utolsó pillanatban valahogy az összes közös munkahelyen kívüli progit lemondta. Ezt nem kevés ideig játszotta el velem. (Kb két-három évig.) Ez a sok-sok felültetés kihatott a munkahelyi "kapcsolatunkra" is.

Van egy közös kisfőnökünk, ő gyakran lekezelően beszél vele, mert nem jól csinálja a melóját. Illetve pár dolgot nem jól csinál. És a kisfőnöknek ez a stílusa, velem szemben ritkán ilyen lekezelő a kisfőnök, de van, hogy én is megkapom a magam leosztását tőle.

Szóval ez a sok felültetés úgy hatott ki a munkahelyi "kapcsolatunkra", hogy előfordult, hogy én is lekezelően beszéltem vele munkával kapcsolatos dolgokról.

Egy alkalommal kb fél éve kiborult nekem, hogy már minden barátnője lebabázott, nincs barátnője, akivel elmehetne ide-oda-amoda. Nem reagáltam rá. Csak magamban fortyogtam, mert pár éve én is azzal küzdöttem, hogy nincs barinőm, nincs kivel elmenni, és még Ő is folyamatosan lemondja a progikat. (Itt elnézést kérnék a nem pesti barátnőktől, velük nehezebb a távolság miatt fenntartani a személyes kapcsolatot :-)) Persze aznap munkából kifolyólag a kisfőnök kicsit kiosztotta, és még én is odaböktem valami rideg megjegyzést, és cseten kiborult nekem, hogy nem érti a hozzáállásomat, nem tudja mi bajom van vele, de biztos úgy van. Tudjátok, az a fellengzős, nagyképű duma... Aztán aznap szépen le is írtam neki abban a csetben az évek során felgyülemlett sok-sok sérelmemet, hogy még ő panaszkodik nekem hogy nincs társasága?! Mikor engem annyiszor felültetett?! Ennyi volt a bajom vele. Azóta viszonylag rendeződött a kapcsolatunk.

Mostanában kezdtem rá ismét pipa lenni, mert panaszkodott nekem a pasijáról, hogy ő már el fog költözni, stb stb. Persze semmi sem lett belőle. 30 éves a csaj, de kb mint egy tini, olyan kirohanásai vannak ezen a téren. Meg panaszkodik nekem az irodai légkondi miatt. Tényleg mindenkinek ramaty ez a légkondi, felváltva vagyunk betegek, de próbálunk ellene tenni. Ő nem tesz ellene. Megmaradt azon a szinten, hogy panaszkodik, eljátsza a hattyú halálát, és ennyi. Dr. Bubó is azt mondta, hogy aki nyavalyog, de nem tesz ellene, annak még nem fáj eléggé. A légkondi miatt állandóan bedugult a füle (is) alig hallott. Én meg ezért a füldugulás miatt felkapcsoltam a hangerőmet, de nem tudok bájogolni nagyobb hangerővel. Meg rájöttem, hogy sokkal könnyebb vele az élet ha egyszerű, rövid útmutatásokat adok neki, nem bonyolítom, és így ő se nyunnyog vissza, mert egyértelmű iránymutatást kap. Már inkább hozzá se szóltam az ilyen kolléganők közti csetelésekhez, mert van egy ilyen szűkkörű FB csoportunk is, mert ott is ahogy olvastam csak az agyamra ment a csaj. A nyunnyogásával, hattyúhalál eljátszásával, azzal hogy túlbonyolítja a dolgokat. Sokszor mikor szimplán jótanácsot akar adni, simán az agyamra megy, addig nyomatja erőszakosan a dumáját míg azt nem mondom, hogy oké, értettem, váltsunk témát.

Múlt héten is volt, hogy odaszóltam neki. Erre cseten elkezdi nyomatni, hogy miért nem értékeli az ő munkáját senki se, és miért szarja le mindenki?! Hát, én megírtam neki, hogy pl nem kéne 100-szor ugyanazt a kört lefutni, ezer éve csinálunk egy tranzakciót, miért kell neki minden egyes alkalommal leállnia és megkérdeznie stb stb. Naná, hogy így van hogy elszáll az ember agya, kiveszi a kezéből a munkát és leülteti hogy elhallgasson és ne nyunnyogjon. Persze nem tetszett neki az igazság, megkért, hogy ne is beszéljünk.

Én tudom tartani, hogy ne beszéljünk, de ez akkora belső feszkót gerjeszt bennem nap mint nap itt a melóban... És nem tudok normálisan szólni hozzá ha kérdez, csak lekezelően.

Dobjátok a köveket kedves Fórumozók! :D

Biztos lesz benne igazság.

De egyszerűen nincs a csajhoz türelmem.

Nem tudom, mit akarok ezzel a fórummal. Biztos nem fogom felvenni vele a normális hangvételt és nem fogok békülést kezdeményezni. Az volt a baj, hogy négy éve azt gondoltam, hogy lehetünk barátok is, de nem szabad munkahelyi barátságot se kötni.