Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » "Mostoha" lányommal az élet fórum

"Mostoha" lányommal az élet (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Mostoha" lányommal az élet

1 2
34. 48a84825f1 (válaszként erre: 30. - Bemaor)
2013. aug. 31. 08:27
Azzal nincs baj, hisz a nevelt lanyom sem nez ram apakent, es nem is varom el. inkabb baratsag van a szo tiszta ertelmeben mielott meg valaki itt fujjogni kezdene. De hogy problema 3 ev utan is ha megjelenik egy gyerek, Az mar gaz. Nem tudom miert nem birjak egymast, de megoldast sem talaltam ra. Szerencsere a nevelt lanyom nyitottabb, es o gyozi meg az anyjat.
33. 48a84825f1 (válaszként erre: 24. - Pankakukac)
2013. aug. 31. 08:21
en 3 eve elek egyutt a parommal, es a mai napig feszultseg es konfliktus targya ha eljon hozzam a fiam,s meg kozos program fel sem merult. en errol beszelek.
2013. aug. 13. 13:19
Nagyon szép történet
31. syria
2013. aug. 1. 11:06

Igazán szép történet.


Azt gondolom, azért lehetett jó vége, mert az elvált szülők normálisan álltak a volt házastársuk új párjához, s nem beszélték tele a kislány fejét hülyeségekkel, mint ahogy az sok esetben történik.

A kislánynak így gyakorlatilag két anyukája van. Szerencsés emberke.

30. bemaor (válaszként erre: 20. - 48a84825f1)
2013. júl. 31. 23:42
Egyetértek! Sajnos a nők önzőek. Nekem is volt ilyen kapcsolatom. Az akkori párom meghalt balesetben. Ez több mint 10 éve volt. A lányaival meg mindig jóban vagyok, bár inkább barátnő státuszt töltök be. :)
2013. júl. 31. 22:59

Az a jó ebben a cikkben, hogy nem azt sugallja, hogy a párunk gyerekét eredendően szeretnünk kell, mert ő még csak gyerek, és mi vagyunk az okos felnőttek. Egy gyereket is meg kell ismerni, és meg kell tanulni őt elfogadni, és ez bizony időbe telik, éppen úgy, mintha egy felnőttel kerülünk kapcsolatba.

Azt is nagyon igaznak érzem, hogy sokkal könnyebb úgy elfogadni a más gyerekét,ha saját gyerekünk is van. Én is úgy mentem hozzá a férjemhez, hogy volt két fia, de nekem nem volt még gyerekem. Mióta a kislányunk megszületett, sokmindent megértek. Addig nagyon okos és racionális tudtam lenni bizonyos konfliktus helyzetekben. Mostmár egészen másként gondolkodom a nevelésről.


Az ex-eknek nagyon nagy szerepük van az új házastárs elfogadásában. Szerintem a negatív "üzeneteket" és információkat a féltékenység szüli...fáj boldognak látni a volt férjet-feleséget...én így éltem ezt meg.


Nagyon tetszett az írásod!

28. Zsú1965 (válaszként erre: 1. - Pankakukac)
2013. júl. 31. 16:16
Szívetmelengető volt olvasni.
27. Sun-shine (válaszként erre: 25. - Pankakukac)
2013. júl. 31. 16:07
Persze figyelembe veszem hogy nagyobb már a férjem lánya,de mikor összejöttünk akkor 8 éves volt. A férjem is és én is próbáltunk már vele beszélni erről többször is,de mindig ugyanaz van,hogy anyukája nem szeretné ha jóban lenne velem. Anyukával is próbáltunk már beszélni,de ő nem tudja elviselni még 8 év után sem,hogy élek,pedig nem miattam mentek szét. Az anyuka élettársának sem tetszik ez a viselkedés,mert vele is beszéltünk már erről.
2013. júl. 31. 14:48
Példa értékű a kapcsolatotok, büszke lehetsz magatokra. :)
25. Pankakukac (válaszként erre: 12. - Sun-shine)
2013. júl. 31. 14:39

Sajnálom, hogy nektek nem túl jó a kapcsolat! De azt vedd figyelembe, hogy ott már nagyobb a lány,mint nálunk. Én sem hiszem azt, hogy mindig minden ilyen felhőtlen lesz közöttünk (bár így lenne!)mint most. Nyilván ha kamaszodik, alapból több baja lesz saját magával, a világgal, nehezebben fog engem is tolerálni és ebből fakadóan én is őt.

Véleményem szerint a férjednek kellene elbeszélgetnie a lányával. Ő a kapocs közöttetek, hisz miatta vagytok kapcsolatban, ha nem lennél a férjeddel, ti nem is valószínű, hogy ismernétek egymást. Vagy egy arra alkalmas pillanatban elhívni sétálni a lányt, vagy beülni valahová és megbeszélni vele a dolgokat. Elmondani neki, hogy mennyire bánt téged az elutasítása és ha téged ennyire bánt, akkor gondoljon bele, hogy a férjednek, az Ő apukájának mennyire rossz ez. Próbáljatok meg közösen valamiféle megoldást találni.

24. Pankakukac (válaszként erre: 20. - 48a84825f1)
2013. júl. 31. 14:33

Köszönöm ezt a hozzászólást is!

Nem tudom mennyire reális ez a megállapítás, hogy a pasiknak el kell fogadni a párja gyerekeit elsőre és a nők nehezebben fogadják el a párjukét. Igazából két különböző dolog. Mert a gyerek legtöbb esetben anyukával él életszerűen. Ha oda bekerül egy férfi, akkor nekik együtt kell élniük továbbra is, míg az elvált férfi esetében (mint nálunk is)a gyerek csak ritkán van együtt az új asszonnyal. Másfajta kapcsolatot kell kialakítani szerintem mindkét esetben. Én is nyilván máshogyan élném meg a dolgokat, ha a férjem kislánya velünk élne. Nyilván több lenne a surlódási felület, de nem feltétlenül azért, mert csak "mostoha" szülője vagyok, hanem az együtt élésből fakadóan. Nálunk is kicsilánynak több konfliktusa van az anyukája férjével, mert ők együtt is élnek.

Úgyhogy nem hiszem azt, hogy ez kiábrándító dolog lenne, véleményem szerint csupán életszerű.

23. Pankakukac (válaszként erre: 21. - Nikice)
2013. júl. 31. 14:26

Köszönöm a szavaidat!

Annyit még hozzá fűznék, hogy a kislány felé azért nem én nyitottam, amikor először találkoztunk, mert úgy gondoltam (és minden más kisgyerek esetében úgy gondolom a mai napig is), hogy megvárom, Ő mennyit és mit akar adni magából, ahhoz igazodom én is. Soha nem rohanok le egy gyereket. Lehet nincs is kedve beszélgetni velem, vagy megmutatni a játékait én meg nem fogom erőltetni,hogy csakazértis legyen valami kapcsolat közöttünk.

És igen, szerethető nagyon ez a leányzó. Annak, aki nem csak felszínesen nézi Őt, hanem mélyebbre ás benne. Mert nem egy mosolygós, kedves gyerekről van szó. Kicsinek sem volt soha kedves, csupán tárgyilagos.

22. 74ebd19739 (válaszként erre: 12. - Sun-shine)
2013. júl. 31. 13:49

Nálunk is ez a hyelyzet sajnos, vagyis a 16 éves elfogad, de a 19 éves nem! Sőt, annyira nem, hogy egy gusztustalan levelet is írt, amivel nem foglalkozok, akkor bántana, ha igazak lennének, amit írt! A párom pedig csak annyit mond, Ő ilyen, nem egyszerű eset!


A cikk írónak gratulálok, jó volt olvasni!

21. Nikice
2013. júl. 31. 13:18

Úgy gondolom, szerencsések vagytok mindketten. Ő, hogy amíg nem voltál rá képes, addig nem találkoztál vele, és így nem tudtad magadtól elrisztani. És Te is, mert ez a kicsi lány valóban szerethető lehet, hiszen ahogy írod, ez első találkozásnál is ő nyitott feléd, a kistesóra is ő nyitott a családból.

Bevallom, kissé érzéketlenül olvastam a cikked eleinte, ami nem a Te írásodnak köszönhető, hanem az őszintéseséged anyaként szinte leforrázott. Ilyenek vagyunk mi emberek, ha nem is tudatosan, de máris ítélkeznénk (ez a nem akarom együtt látni az apjával dolog), holott a Te helyzeteben egészen biztos vagyok benne, hogy ugyanzet éreztem volna, csak Te ki is merted mondani, ami nagy érdem, minden elismerésem, hogy őszinte tudsz maradni mások előtt, de főleg magaddal! (az álszentek csak kifelé..) Na, de a fordulatról, ami ekkor jött nálam:

"És azon kaptam magam, hogy büszke vagyok. Büszke arra, hogy a kisfiam nem fog egyedül állni a világban, mert már lesz egy Nővére, akire mindig számíthat. Már akkor úgy gondoltam erre a kislányra, mint a születendő fiam testvérére"


Azt kívánom, hogy sokáig lehessetek együtt, boldogságban!

2013. júl. 31. 12:53
Kulonos dolog ezt pasi szemmel olvasni. A sajat tapasztalatom az, ha egy nonek vannak gyerekei, az elso alkalommal osszehozza a leendo pasival, es szakitook ha barmi negativ dolog tortenik elsore. De a pasi gyerekeit rendszerint a nok nem fogadjak el, vagy csak rendkivul nehen. Ez elegge kiabrandito hozzaallas holgyeim.
19. cony4 (válaszként erre: 18. - Sun-shine)
2013. júl. 31. 12:47
Hát hogy őszinte legyek meg tudnád szívatni anyukát is és lányát is, ha akarnád.És különben is a párodnak nem kéne engedni, hogy így viselkedjen veled a lány. Levegőnek néz. Ha a párom lánya ezt csinálná velem, (ő is 16 éves) akkor hozzánk biztos nem tenné be a lábát, és párom is igencsak megregulázná, ha tényleg minden kötél szakad, és nem változik a helyzet. Mert nem szabad így viselkedni valakivel aki nem szolgál rá.
2013. júl. 31. 12:41
Igen tudom hogy anyuka tehet róla,de én már elég nagynak látom ahhoz,hogy ennyire anyuka óhaja alá hajtsa a fejét. Még 10-11 évesen elment,de már 16! És amúgy is ha arra nem vagyok jó hogy ember számba vegyen,akkor szerintem mikor laptop meg telefon kell neki,akkor se vegye már észre hogy én is létezem,mert ha egyszer nem vagyok,nem akarja hogy részese legyek az életének,akkor a pénzem se kelljen.
17. cony4 (válaszként erre: 15. - 728bc799e2)
2013. júl. 31. 12:41
Igazad van, a gyereknek is lehetne már annyi esze, de aki itt a legnagyobb hibás az anya, aki ilyen példát mutat a kedves lányának. Emberségből, tiszteletből egy nagy nulla.
16. cony4 (válaszként erre: 12. - Sun-shine)
2013. júl. 31. 12:37
A te eseted sem egyszerű. A baj az, hogy a lány nagy befolyás alatt áll sajnos. Ezzel nem tudsz mit kezdeni.Viszont ha elég kitartó vagy talán rájön egyszer, hogy az anyja nem igazságos(beszámítható)(már elnézést), és talán normalizálódik valaha a viszonyotok. Ez már csak a párod lányán múlik.
15. 728bc799e2 (válaszként erre: 12. - Sun-shine)
2013. júl. 31. 12:35

Ez szomorú, hogy anyuka ennyire teli beszéli a gyerek fejét!! De azt sem értem, hogy egy 16 éves lánynak is csak ennyi esze legyen! Csak az a testvér, akit ő szül??? Szerintem anyukának is nagy baja van!!!

Szerintem koncentrálj akkor te is a ti családotokra! Ha a gyerek is inkább azt választja, hogy nem megy, akkor szerintem apukának is el kellene gondolkozni, hogy vajon mennyire szereti a saját lánya! Gondolom a pénze azért kell... Szomorú... Erről anyuka tehet, de azért egy 16 éves lánynak, már át kellen azért látnia a dolgokat!! Majd később nagyon fogja bánni, hogy így viselkedet....

2013. júl. 31. 12:33
Nagyon szép történet! Szerencsés vagy! Nekünk nem sikerült a kislánnyal ilyen jó kapcsolatot kialakítani! Nem mondom, hogy rossz, de kissé távolságtartó! Lehet, hogy az én hibám is, de kicsit az övé is!
2013. júl. 31. 12:24
Nagyon szép és megható történet, csodás anya vagy! Én is biztosan nehezen fogadtam volna el a párom gyerekét adott esetben, szóval le a kalappal!
2013. júl. 31. 11:17

Szerencsés vagy!

Nekem nem sikerült jó kapcsolatot kialakítani a férjem lányával. Ha próbálok felé közeledni nem engedi. Azt mondja hogy anyukájának rosszul esne ha szeretne engem. És biztos van benne valami,mert anyuka volt hogy felhívta a férjemet,hogy nem bírja elviselni hogy együtt lát minket (nem a gyerek,hanem anyuka),ebben csak az az érdekes,hogy mikor megismertem a férjemet,már el voltak válva pár éve,sőt anyukának akkor már épp megszületett a jelenlegi párjától a baba,de a mai napig,ha meglát minket együtt (kisvárosban élünk,gyakran összefutunk) mindig beszól valamit. Már nekünk is született azóta közös baba,és a férjem lánya őt sem szereti,mert anyukája azt mondta hogy csak az a testvére akit ő szült. Már próbáltunk anyukával is többször beszélni,a párjával is beszéltünk akit szintén zavar ez a viselkedés és a férjem lányával is. A férjem még mindig a csodára vár,szerinte ha nagyobb lesz a lánya majd megváltozik, de már 16 éves és ez tart 8 éve. Én évekig türelmes voltam,mindent megpróbáltam,a kedvébe jártam,de mikor jön hozzánk akkor engem és a közös gyerekünket levegőnek néz. Pl karácsonykor az ajándékot is úgy hozza,hogy hangsúlyozza csak az apjának hozta. Nem túl jó érzés hogy ezt csinálja,főleg hogy tudom hogy én mindent megtettem azért hogy jóba legyünk és bevallom ennyi év után már elegem van az egészből. Pl ha jön ahhoz van jogom hogy főzzek rá,mosogassak,takarítsak utána,hogy vegyek neki ezt-azt,de egy köszönömöt nem kapok cserébe. Elvárásai viszont vannak,hogy vegyünk neki okos telefont meg laptopot. És hiába beszél vele a férjem hogy próbáljon meg megismerni,változtatni a viselkedésén,nem hajlandó,mert anyukája nem akarja hogy jóban legyünk.És olyankor azt mondja a férjemnek,hogy akkor inkább nem jön többet. Jelenleg ha jön hozzánk én és a közös gyerekünk inkább elmegyünk otthonról.

2013. júl. 31. 11:08
Szép volt a cikk. De azért szerencséd volt, hogy a kislány ilyen pozitívan állt hozzád, mert ha nem így lett volna, könnyen elmérgesedhetett volna a kapcsolatotok. Örülök, hogy benned is átalakultak a dolgok, és így szeretitek egymást.
10. cony4 (válaszként erre: 1. - Pankakukac)
2013. júl. 31. 10:57
100 %-ban megértem a problémádat (ami mára már nem probléma), mert én is ebben a cipőben jártam. Ez a szituáció nem egyszerű, és valaki vagy leküzdi az aggályait , vagy nem. Nekem is sikerült, és jó érzés. És az is szuper, hogy lett közös gyerkősötök, így mindenkinek könnyebb.
2013. júl. 31. 10:36
Nagyon tetszett!Örülök,hogy jól alakult a kapcsolatotok!!!
2013. júl. 31. 10:14
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket!
7. Pankakukac (válaszként erre: 6. - Kattyus)
2013. júl. 31. 10:13
Megkérdezhetem, hogy miért nem sikerült? Mennyi idős a lány?
2013. júl. 31. 10:10
Nekem nem sikerült a férjem lányával:( A férjemnek sikerült az én lányommal:)
2013. júl. 31. 09:45
Szép cikk, gratulálok!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook