Mosolygás (beszélgetés)

Én mindenkire mosolygok. Én nem felsírtam születésemkor, hanem fel mosolyogtam.

Viccet félretéve nekem alaptermészetem a közvetlenség és a mosoly. Ha valakire nem mosolygok, akkor arra a személyre haragszom. :D A mosolygásom nem jelenti azt, hogy bejön nekem a személy. Csak ilyen kis vidám csaj vagyok. :)

Általában mosolygós vagyok alapból, de van egy ismerősöm, aki meg 'mittomén milyen tréningre jár, hogy valamelyik agyféltekéjét stimulálja, ő "parancsra" mosolyog, hát lehet a te kollégád is valami új megközelítésből akar sikeres lenni az életben.

De őszintén, hány évesnek kell ehhez lenni, hogy azt gondold, ez alapján megmondja bárki bejössz, vagy sem a srácnak.

Van egy lány a munkahelyemen, borzalmasra tetováltatta a szemöldökét, szerinte csodás természete sen, viszont mindenki mosolyog rajta, hahotázni nem illik lévén. Nem, nem szemetek, mondták neki, hogy rettenetes, de ő szentmeggyőződése, hogy neki ez baromi jól áll.

Van egy lakó a másik épületben,magamban mosolygósnak hívom.

Egyszerűen olyan arca.

Ha érdeklődő és bejössz neki lépni fog.

Ha nem,, hát ez van.

Fogalmam sincs.

Amikor ilyen kérdéseket olvasok, akkor mindig abban reménykedek, hogy az összes ismerősöm, kollégám, szomszédom, nem gondolja azt, hogy bejönnek nekem. Nem, nem azért mosolygok az emberekre, mert bejönnek.