Mokuskerek...!!! (beszélgetés)

Azt hiszem ez némileg ide tartozik.

velem is történik ilyen, de minden hónapban és csak 3-4napig. Amikor a női bajom van egyszerűen enni akarok és enni és enni. Ti idősebbek vagytok, javarészt...Ez normális?

Szia Jersey!

Bár én a másikfajta cipőben vagyok (azaz szinte képtelen vagyok hízni), meg tudlak érteni. Ha gondolod én is tudok könyvcímeket adni; és nagyon egyetértek *Gyöngy*-gyel. Biztos, hogy találsz olyan barátokat, akik azért szeretnek, mert önmagad vagy... és innen már szinte sima az út a kívánt kilók elhagyásához...;-)

Ne add fel, sikerülni fog!

Szép napot!

Szia!

Nekem is le tudnád írni azoknaka könyveknek a címét?

Szia!

Én is hasonló helyzetben voltam, de kilábalóban vagyok, vagyis már csak hetente max 1 ilyen ún. rohamom van....

Ha van kedved felvehetjük a kapcsolatot

Szia Jersey!

Nagyon jól tetted, hogy mindezt leírtad ide. Én biztos vagyok abban, hogy sikerül újra lefogynod, hiszen már egyszer megcsináltad. Próbálj meg gondolatban visszatérni az akkori önmagadhoz, hisz ma is ugyanaz az ember vagy, és kövesd ugyanazt a diétát. Szerintem ne is keresgess semmi egyebet, mert az neked tökéletesen bevállt.

Gondolj arra erősen, hogy ma is ugyanaz az ember vagy, aki akkor gond nélkül lefogyott....

Kedves letty26!

Biztos, hogy agyban dől el minden. És az sem kizárt, hogy van valami olyan pont az életedben, ami nem stimmel, és ezért pótcselekvés az evés... ezt is nehéz ám bevallani. Én megtettem, és most megint változtattam. az életemen is, amennyire lehet, és az étkezésemen is. Két hét alatt lement 1 kg, ami nem sok, de mivel a mértékletesség elvét vallom, és csak a vacsit hagyom ki, ezért akár örülhetnék is neki. (bevallom, keveslem, de régen a 20 kg-nál kezdetben gyorsabban lement, azóta egészségesen élek) Végülis 5 kg a célom, és ez már 20% !!! Wow! na, csak erőt akartam adni, és kicsit dicsekedni is, ugye nem baaaj? .-)

Segíteni sajnos nem tudok,mert sajnos nekem se sikerült még kiszállnom a "mókuskerék"-ből.Időnként rámtör az ehetnék,mintha valami bekattana a fejemben,és csak eszem,eszem...Az se számít,hogy egyedül vagyok-e vagy társaságban...

Nem tudom.Azt hiszem,ez az érzés egyelőre erősebb nálam.Igyekszem magam elfoglalni valami érdekessel,és akkor kevésbé forognak az evés körül a gondolataim.Bár néha ez se használ.

Jó lenne valahogy segíteni egymáson,mert bár még nincs rajtam sok felesleg így sem,de a tavaly ilyenkori önmagamhoz képest 8 kilóval több vagyok.Most keresem azt a módszert,ami segíthet.Nem adom fel!!!

Szia Jersey!

Nagyon jól tudom, miről beszélsz, én régebben hosszú évekig csináltam ugyenezt. MInden nap nekiálltam fogyókúrázni, de TÉNYLEG MINDEN NAP, és mikor a nap folyamán becsúszott egy kis bűnözés, akkor már minden mindegy alapon befaltam, ami belém fért.

Az a baj,hogy nem tudom neked megmondani, hogy mitől múlt el az egész (beleértve a zugevést is)...Az biztos, hogy nem úgy ment, hogy megfogadtam, hogy holnaptól tényleg új életet kezdek...

TAlán nem kellene annyit foglalkozni a súlyoddal.(Persze tudom, hogy ez nem könnyű, én is a mai napig ezt teszem, bár aránylag jól érzem magam a bőrömben pár kilót még le kell adjak)

Tényleg nehéz eldönteni azt is, hogy milyen diétát csináljon az ember, már nagyon sokféle létezik, és mindegyik mást mond. Próbálj meg ösztönösen étkezni, úgy, ahogy anno legfogytál.

Nem tudok semmi okosságot mondani, de biztosan ki fogsz lábalni ebből...MOzogj sokat, és találj társakat, úgy sokkal könnyebb!!!!!

Szia Jersey!

Ha valakinek, Neked aztán nagyon nagy biztatásra van szükséged, és talán, mivel egy cipőben járok Veled, együtt, összefogva, menni fog. Sőt, biztos.

Nekem elég különös a családom, és bár oroszlán vagyok, és elkélne a dicséret, nemigen kapok, sőt, inkább kritikát, ezért én is zug-eszek. Ez igen szégyenletes dolog, közelít a bulimiához, csak én nem hánytatom magam, hanem inkább utánböjtölök és keményen edzek, de ez sem vezethet semmi jóra. Magam 20 kg-t fogytam 2 éve, és az idei nyárig tartottam is, de most felszökött 5 kg. Tudtam, hogy amit művelek, nem maradhat büntetlenül, de mégsem bírtam magamnak parancsolni. És tudod, most azt mondtam, elég. Ugyanazt kérdezem, mint Te, hova lettem én, a mintaegészséges, mintasportos nőszemély? Kit büntetek azzal, hogy zabálok, és kinek jó ez? Az én tünetem, hogy egész nap egészségesen eszem, és felriadok álmomból, és szinte önkívületben megyek csokizni.Miért pont csokizni? És ne legyen otthon... TUDOM, mégis volt, családom van, tőlük nem tithatom el... NEKEM nem kéne! Nagyon szégyellem, senki sem tud erről, így, még a családom sem... nem is tudom, jobb lett volna, ha egyszer lebukok... de semmi önsajnálat, és nem kell nekünk pszichológus, meg fogjuk csináklni!!! hajrá, Veled vagyok, és szívemből beszéltél... Higgy magadban!Rosewood

Szia Jersey!

Olvastam az irásodat és mintha magamról olvastam volna.

Én kissé idősebb vagyok, 37 éves, sosem voltam végülis vékony, de a 96 kiló az nagyon.

Én a 37-ik születésnapomon határoztam el, hogy tényleg, de most igazán és bármi áron, de le fogok fogyni.

Eddig rengeteg sikertelen kisérletem volt, ami mindig azzal járt, hogy nagyon éhes voltam, 3 nap után nem birtam tovább és telezabáltam magam mindennel, amit csak találtam itthon.

Aztán elkezdtem az Attkinset.

Ez remek egy fogyókura, hatásos is, az első 2 hétben lecsuszott 4 kiló. A második két hétben semmi. Végül tegnap eljutottam oda, hogy egyszerüen hányingerem volt, ha ránéztem a husra, vagy tojásra.

Ugy döntöttem, picit mellőzöm most az Attkinst és áttérek a 90 naposra, mert abban lehet mást is enni, mint hust.

Remél Te is sikerrel fogsz majd hozzá a fogyókurádhoz, és legalábbis nagyon szoritok Neked.

Sok sikert!

Kedves Jersey!

Örülök, hogy őszintén leírtad ezt a történetet. Szerintem az, hogy magadnak és nekünk is bevallottad, hogy baj van, talán már az első lépés lehet a kilábalás útján.

Azon gondolkodj még el, mi lehet ennek a gyökere, van-e olyan magánéletbeli problémád, amit a titkos evésekkel kompenzálsz. Van-e valami más, ami stresszel, belülről rág, szomorít?

Hoxa