Mitől lesz egy ember ilyen? Miért dicsekszik valaki folyton s miért támad másokat, hogy ki milyen? (beszélgetős fórum)
Jobb későn, mint soha 😀
Nem jártál elég nyitott szemmel 😀😅
👋
Soha nem gondoltam volna hogy pacsit fogok neked adni, de ez most REPÜL!!! 👋
(Ezt is megértük!:)
És mennyire szeretjük!
Milyen jó szó: "határeset"!
Azaz, KI dönti el?
"Ha bízol önmagadban, akkor tudsz bízni másokban is, az emberekben, a létezésben. Viszont ha nem bízol önmagadban, akkor semmilyen más bizalom sem lehetséges. És a társadalom már a gyökereinél lerombolja a bizalmat. Nem engedi hogy higgy önmagadban. A bizalom minden egyéb típusára megtanít: a szülőkbe, az egyházba, az államba, az Istenbe, stb. vetett hitbe - de az alapot, amelyre ezek épülhetnének, teljesen megsemmisíti."
"Csak akkor szerethetsz másokat, ha szeretni tudod önmagadat. De a társadalom elítéli az önszeretetet. Azt mondja, hogy önző és narcisztikus dolog."
/OSHO/
----
"A kiválóságot gyakran tekintik egoizmusnak."
/Goethe/
----
"Te mindig csak magadra gondolsz? Ne légy már olyan önző!"
Gyerekkoromban állandóan ezt hallottam. És ahogy az a gyakran hallott szülői üzenetekkel történni szokott, belsővé vált. Amíg el nem jutottam személyes megújulásomig, ez a hang mint poszthipnotikus parancs funkcionált. Leggyakrabban olyankor hallottam, amikor valami igazán élvezetes dolgot csináltam vagy egyszerűen csak jól éreztem magamat. Nehéz volt szeretnem és értékelnem önmagamat ezzel a belső hanggal a háttérben. Egy másik gyakran hallott üzenet ez volt:
"Kinek képzeled magad, drágám? Nem tudod, hogy a tündöklés a bukás előszobája?"
Soha nem értettem pontosan, hogy ez mit jelent. Tudtam, hogy a lényeg az, hogy ne szeressem magamat túlságosan. Valójában arra tanítottak, hogy egyáltalán nem szabad szeretnünk önmagunkat. Az én családom az önfeláldozás és önmegtagadás mintaképe volt. Ha bármilyen érdeklődést mutattam saját magam iránt, azt mondták, büszke vagyok. A büszkeség a hét főbűn egyike volt. Walsh atya, a Szt. Anna templom és iskola elviselhetetlenül tisztelt tanára azt mondta, a büszkeség a leghalálosabb bűn a világon. A büszkeség tette tönkre Lucifert, a legokosabb angyalt. Ha a büszkeség ki tudta ütni a főangyalt, csak képzeljük el, mit tehet velünk! Az önimádat vagy önelfogadás legkisebb jelére is megszólalt a "MIT KÉPZELSZ, KI VAGY TE?" hang. Ez a hang lassacskán a főhang rangját érte el szégyenszimfóniámban. Kaphattam bármilyen kitüntetést, érhettem el bármilyen sikert, érzelmeimet azonnal lehűtötte. Ez az érzés a misztifikáció (megtévesztés) egyik árulkodó jele."
/John Bradshaw/
Bele ne buzuljatok ebbe a "nárcisztikus" témába!
Manapság mindenki "nárcisztikus"! Ha valaki nem tetszik, arra ráhúzzuk hogy "nárcisztikus"! Nem azt mondom, hogy nemlétező jelenség, csak nagyon divatos manapság használni!
Nem mellesleg, ha valakinek van önbizalma a csekély önbizalmúval szemben, az ugyanúgy "nárcisztikus", meg "agresszor", ezt Csernus is megmondja!
(véleménynyilvánítás = "agresszió", őszinteség = "bunkóság" > Sajnos itt tartunk!)
Szóval óvatosan ezekkel a jelzőkkel!
Ha valaki nem tetszik, attól még nem "nárcisztikus"!
Ez csak egy önigazolás, hogy miért nem fogadom el!
És a határmezsgye nagyon vékony önbizalom és nárcizmus között! (Nehéz megállapítani!)
Csak látó szem tudja jól megítélni!
Vagdalkozni felesleges!
További ajánlott fórumok:
- Mennyire hiteles az az ember, aki másnak adja ki magát, mint aki valójában, és arc nélkül osztogat másokat?
- Egyes emberek miért szeretnek játszmázni, manipulálni másokat? Miért lelik örömüket ebben?
- Miért élvezik itt egyes emberek hogy másokat minősítsenek, amikor nem is ismerik?
- Miért sajnálok egy olyan embert, aki folyton frusztrált, beolvas másoknak?
- Szerintetek lehetséges, hogy a rágózástól folyton éhes az ember?
- Úgy érzem a folyton panaszkodó, síró-rívó emberek lehúznak,...