Mit tennétek a helyemben? Nincs senki akitől tanácsot kérhetnék (beszélgetés)

Örülök, ha te igen. Mármint hogy te értesz hozzá.

De akkor mit tegyen? A korábbi fórumaiból kiderül, hogy egy olyan pasitól erőszakolt ki egy házasságot, gyerekeket, aki egyáltalán nem akarta. Nyilván az se normális, hogy ő meg hagyta magát belevinni.

Én úgy gondolom, megoldás abból születik, ha előbb vállalom a felelősséget. A fórumindítónak is ki kell szállnia abból, hogy a pasit hibáztatja, vállalja a saját felelősségét a helyzetért, aztán lehet lépni.

Amit ma választ, abból lesz a jövője. És sajnos nem csak a sajátja, hanem a gyerekeié is.

A párterápia szuper. De hogyan tovább, ha az eredménytelen?

Ne beszélj már címeresen badarságokat!

Attól még marad a gyerekeknek apja, hogy elválnak. Csak az anyjuk, mint felelős személy, kimenekíti a gyerekeit a bántalmazó közegből.

A FI traumatizált személy, családon belüli erőszak éldozata. Duplán: gyerekkorából és most pluszban párkapcsolati erőszaké.

Tényleg ne szólj bele, mert nem értesz hozzá, mert ártasz.

Áldozathibáztatás? Itt az áldozatok a gyerekek, őket nem hibáztatja senki.

Ez a kapcsolat sosem volt jó. Már 8 éve is ment a rinya, hiszti, sírás-rívás, "kényszerítés" a FI részéről is. FI ezt tudva, ismerve szült 2 gyereket és még mindig nem a megoldást tervezi, hanem a kifogást keresi.

Ez a rész:"Tegnap elkezdett panaszkodni hogy rosszul érzi magát mert türelmetlen volt a gyerekkel megint (dühkezelési problémái vannak) többször előfordult hogy megszoritotta, megrangatta a gyereket mert ideges volt. És én nem reagáltam már rá semmit. Mert hiába pofazok éveken keresztül, változás nem sok van."

Mármint, hogy a gyereket megrángatta és az anya nem reagált rá...

Tökön rúgnám a férjemet, ha a gyerekemet megrángatná!

Beleolvasgattam a korábbi topicjaidba. èn úy látom, hogy a ti kapcsolatotokban mindig te voltál a hajtóerö, néha eroszakos, hisztis (te írtad) és mindig addig ütötted s vasat-ne menjen a haverokkal buliba; házasság, gyerek-amíg el nem érted amit akartál. Tessék itt van. Egy általad arra kondicionált férfi, hogy majd te addig hajtod a dolgokat, míg megtörténnek/elkészülnek (terasz). Persze ez az o személyiségjegyei nélkül nem sikerült volna: érzelmileg éretlen, infantilis, döntésképtelen. De ezeket a személyiségjegyeiket te pontosan ismerted! Abban reménykedni, hogy egy ilyen emberbol ilyen kapcsolatban egy felelosségteljes jó apa lesz, háát..

Ès amikor te ilyet leírsz: "És a legrosszabb az, hogy állandóan ezzel jön, hogy én csak őt hibáztatom, bármilyen konfliktus van, csak ő a hibás, csak ő a rossz.

Dehát ha így van?" Ez azért erdekes.

A házasságban egyedül te lettél más, o nem változott.

Ès most ot is változásra kényszerítenéd. Vagyis visszataláltál a szerepedhez. :)

(sarkosan fogalmaztam, talán találsz benne valami használhatót)

És mi lesz a gyerekekkel, ha úgy nőnek fel, hogy anya-apa folyton marja egymást, baltával lehet vágni a feszültséget, apa az idő nagy részében a telefonját nyomogatja, amikor meg nem, akkor ideges, és megrángatja őket?

Ezzel csak tovább adják a kölyköknek, azt, amit ők is otthonról hoznak. Fiatal még, majd megoldja.

Olvasd vissza a régi fórumjaidat.... a probléma oka nem a párod, de semmiképp sem kizárólag ő maga.

Ha nem tetszik az amit főztél magadnak és a gyerekeidnek akkor tipli.

Azért ne feledjük a realitásokat se!!!

Nagyon-nagyon nehéz egyedül nevelni, ellátni két gyereket - és itt most nem elsősorban az anyagiakra gondoltam!!!

Mert mi lesz, ha csak az egyik gyerek beteg lesz és nincs semmiféle segítség!

És, ha az anyukának csak egy vakbélgyulladása lesz? Mi lesz akkor a két gyerekkel?

Borzasztó nagy felelősség és hatalmas súly, ha az ember egyedül felelős mindenért!!!

És a fórum indítójának sem szülői, sem egyéb támogatása nincsen!!!!

Már semmit ne csinálj, amiről azt hiszed, hogy megváltozik. Ki kellene szállni a buliból.

...hogy hogy, na azt nem tudom...ha maradsz, rámegy az életed, gyűlölködő nővé válsz..

Szerintem ez az "Ahogy megismertem, rajottem hogy nem fog változni" - félreérthető, mint oly sok esetben a hozzászólások a fórumozók részéről.

Megkockáztatom: ezt ő úgy értette, hogy már a házasságban töltött idő alatt nagyon megváltozott a férj; mire kiismerte őt férjként, apaként, akkor jött rá, hogy a férje már nem fog megváltozni (jó irányba). Már nem olyan, mint a kezdetekben.

Hány, meg hány - kezdetben jónak ígérkező - házasság változik meg! Ha te nem tudsz ilyet elképzelni, attól még létező dolog. Bizony, hogy meg tudnak változni a felek egy házasságban. Többnyire negatív irányba. És igen, van olyan, hogy teljesen másnak ismerjük meg kezdetekben azt, akivel házasságra lépünk.

[link]

Mikor ezt a fórumot indítottad, ott is kaptál tanácsokat. Ezek szerint rosszul döntöttél. Sajnos, a rossz döntéseinknek néha komoly következménye van, de nem jelenti azt, hogy utólag nem lehet változtatni. Itt is kaptál hasznos tanácsokat, rajtad múlik, mennyire veszed fontolóra őket.

Hogy hogy honnan???

"Ahogy megismertem, rajottem hogy nem fog változni"

Minek mentél hozzá? Senki sem változik ekkorát pusztán azért mert megnősül.

Ne már, hogy nem tudjuk megismerni a másikat még házasság előtt.