Mit lehet tenni, ha a 8 éve meglévő párom nagyon szerelmes még mindig belém, de én már "csak" szeretem.Kihűlt ami volt. (tudásbázis)

Itt a pont a végén. :-).

A szerelem egy rózsaszín álom, hormonok játéka, vágy. Az a kérdés, mi marad utána? Én mindig azt mondom, 3 napig könnyű jó kislánynak lenni. Amíg csak randizunk, pár órát elvagyunk, minden frankó. Addig mindenki el tudja hitetni a másikkal, mekkora jó fej. De amikor együtt kell élni. Sokkal nehezebb szerelmesnek lenni, ha egész nap őrzöd a szent sparheltot, büdös zoknikat szedegetsz, gyereket legeltetsz. És a pasinak is, ha arra jön haza, hogy gyerek ordít, szalad a ház, asszonynak meg rojtosak az idegei. És nekem senki se mondja, hogy még sosm fordult vele ilyen elő. (Csak mert ilyankor szoktak jönni a szupermamik, akik előadják, hogy nekik minden megy. Olykor olykor igen. De kizárt, hogy minden nap meleg vacsi, csilli villi minden, glédában a ház, gyerek alszik, anya meg talpig sminkben harisnyatartóban várja apát, hogy megtornáztassa kicsikét :-).

És gondoljunk bele. Meddig lehet folyamatosan olyan szerelmesnek lenni, hogy szinte fáj? Rövid úton belehalsz. Ha másba nem, hát abba, hogy az ő arcát látod és nem a szembe jövő kamiont. És ez lehet, hogy morbid példa, de ilyenkor totál megőrülünk, és szétesünk. Koncentráció 0. Nincs más, csak ő meg a rózsaszín köd.

Pár fórumon már ajánlgattam, talán nem reklám. Érdemes elolvasni az Egymásra hangolva című könyvet. Pontosan erről szól.

Az internetözvegységet ismerem :-). Volt idő, amikor én is ezért lázadtam. Számítógép számítógéppel.

De a másik oldalt is ismerem. Ő tv-zet, és valami olyasmit nézett, vagy csak kapcsolgatott, ami az agyamra ment. Én leültem netezni. Aztán jól kikaptam, hogy nem törődöm vele. Bár semmi jelét sem adta ezen igényének, én meg gondoltam hagyom tv-zni, de nekem nem feltétlenül kell ott lennem, ha nem érdekel. Jó kis félreértések :-)

Hasonló cipőben járok én is. Csak egy kicsit idősebb kiadásban. Párom ezotériával foglalkozik mióta csak ismerem. Elfogadtam, semmi gond vele. 7 éve vagyunk együtt. 5 éve van internetünk, akkor kezdődtek a gondok. Folyamatosan a gép előtt ült. Akkor kezdtem elfordulni tőle. Kb. havonta beszélgettünk /miután már nem bírtam cérnával/ erről, hogy talán velem is kéne foglalkoznia. Kb. 1-2 hétig tartott az odafigyelés. 2 éve született egy gyermekünk, azt hittem majd ez megold mindent. Na hát nem. Rám se nézett, hiába mondtam neki, hogy lennének igényeim, csak a gép...

Most ott tartunk, hogy igyekezne szegény, mert úgy tűnik észbe kapott, de már én nem tudom elfogadni. Nem tudom közel engedni magamhoz (8 hónapja voltunk együtt utoljára), és nagyon úgy tűnik, hogy nem is fogom. De nem sajnáltatni akarom magam, csak a tapasztalatomat akartam megosztani.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett. A tanulság: ha nem kívánod, nem szereted: hagyd ott, mert ebből csak a szenvedés lesz!

Itt a lényeg!

Ha szereted és jó apa lenne, házasodjatok össze minél előbb. Ennyi év után üres egy olyan kapcsolat, ahol nincs gyerek.

A házassághoz pedig nem kell szerelem. Sőt, ellentétes vele. Szeretet kell és józan megfontolás.

Ezt még tudományos kísérletekkel is alátámasztották szerintem az angolok (agyhullámok, hormonok felszabadulása miegymás). Persze, azok minden "hülyeséget" képesek kutatni.

Egyébként osztom a véleményed. Szerelmesnek lenni még olyanba is lehet, akivel élni se tud valaki, nemhogy leélni egy életet.

ha nem készülnék, akkor is ezt mondanám:)

tudod, nem vagyok a "mindenáron maradj vele", de az "azonnal szakítsunk, ha para van" híve sem.

Látom éppen esküvőre készülsz, úgyhogy hivatalból nem is mondhatsz mást:)

sok boldogságot kívánok.

Mert a szerelemet nem folyamatosan érzi az ember egy kapcsolatban. Az elején nagy lánggal ég, és mikor ez elmúlik sokan megijednek, mert azt hiszek többet nem fogják érezni. Pedig sokszor felbukkan egy kapcsolatban, ha nem is olyan intenzíven mint az elején.

EZÉRT

most erre ha gonosz akarok lenni, aszondom, legyél leszbikus...de azzal is vannak gondok sztem...:P

ha nem akarok, akkor csak annyit, hogy...igen...gondolod, a csajokkal könnyű?! de most komolyan, 8 éve együtt vagytok, és ilyen a kommunikáció köztetek?!

Nem értem, hogy miért akarjátok minden áron rábeszélni a kapcsolata folytatására, mikor világosan leírta, hogy ő már nem szerelmes?!

Lehet, nem azonos fórumot olvasunk?

de nem gondolod, h ez nem tartható?

én el sem tudom képzelni, h ne beszéljek meg akármit is a párommal...hát még ilyen fontos dolgot...!

Erre nehéz felelni, nem akarlak befolyásolni. Az a fontos, hogy te mit szeretnél. Én házasságpárti vagyok, hiszek abban, hogy ha két ember szerelmes volt egymásba, akkor sok mindent meg tudnak oldani.

Nálam az ősszintesség és, hogy merjük magunkat adni fontos.

Ezért nem feküdnék le a másik kedvéért, csak ha én is akarom, elfogadnám, hogy most ezt érzem és el is mondanám a páromnak.

Jó tanács: ha elmúlt a szerelem, egy darabig lehet még húzni, de szakítás lesz a vége.

Tapasztalat: ez így igaz :P

Tiszteld annyira a párodat, hogy őszinte vagy hozzá.

ühüm...de mitől fordult errefelé?

és próbáltál már beszélni vele erről? (h miért ezekkel foglalkozik, miért nincsenek progijaitok, kezdesz kiábrándulni belőle...)