Mit gondoltok/tudtok a pszichológia ezen belül a kriminálpszichológia szakról? Szerintetek mennyire van munkalehetőség? (beszélgetés)

Sajnálom, a lelki gondozás is biztosan érdekes lehet!

Én idén vagyok végzős és most felvettem az emelt törit hogy emelten érettségizzek, valamint nap mint nap órákat töltök az angolozással hogy le tudjam tenni a felsőfokú nyelvvizsgát és így legyen elég pontom a pszichológiára bejutni! Szimplán ezért kérdezem, hogy fölösleges időposcéklás és erőfeszítés ez a sok tanulás, vagy esetleg lehet eredményes! Nagyon régóta érdekel ez a szak és úgy érzem hogy ha mást tanulnék is lehet sok ideig tartani a munkakeresés egyetem után...

Ami azt illeti, ennél sokkal érdekesebb irányban orientálódtam, a Teológián tanulok lelki gondozónak, és hosszú távon olyan emberekkel szeretnék foglalkozni, akik hasonlóan lelki terrorban élnek még fiatalkorúként, mivel megéltem, tanulom, de meg is éltem, túl is éltem a sok rosszat.

Ezért belelátok, beleérzek abba, hogy mit éreznek, mit élnek át, és még időben segítséget nyújtani azoknak, akik még visszafordítható állapotban vannak, és még jó irányba lehet fordítani a gondolkodásukat.. - mielőtt még átesnek a ló túloldalára, ami rossz irányba vinné őket...

Aminek nagyon örülök, bár sajnos rengeteg embernek későn jött törvény, hogy büntetendő lesz a lelki terror is, ha valakit nem helyes gondolkodású szülők nevelnek fel.

Nagyon helyesnek tartom, ugyanis egy gyermek ne legyen azért elmebeteg majd, mert a szülei lelkileg terrorizálják... ilyenkor a szülőket kell kényszer kezelésre ítélni...

Ugyanis senki!! nem születik elmebetegnek, hanem valakik teszik azzá...

Világ életemben érdekelt, hogy hogy lesz valakiből szörnyeteg, hidegvérű gyilkos...

Amikor Havas Henrik beszélt az egyik reggeli-s adásban a könyveiről, elmondta, hogy az összes gyilkos, akikkel eddig beszélgetett mélyrehatóan, előadták nekik, hogy lelki terrorban nőttek fel, de soha nem kezeltették magukat...

Én is hasonlóan lelki terrorban nőttem fel, és időben volt betegségérzetem,hogy egyre depressziósabb lettem már 20 éves korom körül, amikor még mindig be voltam zárva a lakásba, és még 20 évesen is kísérgettek a szüleim, beteges, primitív hozzáállással, elkezdtem pszichiáterhez járni, és antidepresszánsokkal helyre állt a mentalitásom a dolgokhoz való helyes hozzáállással, és az idő múlásával egyre jobban lettem, egyre erősebb, és végül leküzdöttem a sötét gondolatokat, ami a mély depresszióval jön...

Ezért érdekelt mindig is ez, mivel azok, akik soha nem kezeltették magukat, mert nem volt betegségérzetük, és talán soha nem volt senki, aki karon ragadta volna őket, hogy szakemberhez vigye őket kezelésre, és mélységesen bele látok abba, hogy hogy alakul ki a sötét gondolkodás, stb...

Biztosan nagyon jó lennék ebben a hivatásban, de nem oda mentem... nem volt olyan az érettségi eredményem, hogy oda bejussak... pedig az lett volna az egyik, ami eszméletlenül érdekel...

ezzel gyakorlatilag közalkalmazott lehetsz szerintem. feltéve, hogy van valahol hely.

el nem tudom képzelni, hogy a magánszférában bármilyen kereslet lenne rá. persze lehet, hogy nem elég élénk a fantáziám.