Missed ab után baba a pocakban, itt kezdődött minden, s most a 2. kisbabánkat várjuk

Ezt a cikket főként azoknak szánom, akik ugyanezen estek át, amin én is. Egy nő életében nincs szörnyűbb, mint elveszíteni a kisbabánkat. Az én történetem 2011. júliusában kezdődött, mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok. Nem volt tervezve, de nagyon örültünk neki. Minden nap énekeltem neki, s fogtam a pocimat, hogy érezze szeretetemet. Aztán egy perc alatt szertefoszlott minden.

Augusztus 4-én mentem vissza a dokihoz, a 10 hetes vizsgálatra. Már láttam az orvosom arcán mikor vizsgált, hogy valami baj van. Mondta, hogy elküld ultrahangra. Behívtak minket. Leírhatatlan érzés volt, mikor azt mondták, hogy ez egy elhalt terhesség. Vissza a dokimhoz. Másnapra berendelt a műtétre. Azt hiszem, ott, altatás alatt búcsúztunk el egymástól a picimmel. Nagyon jó érzés volt, persze fájó. Aztán megráztam magam, és a párom miatt is úgy gondoltam, hogy erősnek kell lennem, tovább kell lépni, el kell Őt engednem! Nagyon sokat segített, hogy megtaláltam a hoxa portált, és egy nagyon jó csapatba belekerültem. Rájöttem nem vagyok egyedül, volt kiknek beszélnem róla, s tudták min megyek át.

Aztán egy hónap múlva megfogant kislányom. :) Nagy volt az öröm, s persze az izgalom is, hogy minden rendben legyen. Mivel túl hamar lettem terhes, így voltak az elején kisebb gondok, bevérzések. 3 naponta néztek ultrahangon. Minden egyes alkalomnál remegve mentem be. Aztán meghallottuk a szívhangot, azt mondták, hogy már minden rendben van a méhemmel, regenerálódott. Most már semmi gond nem lesz. Aztán elérkezett a 12. hét, ahol végre fellélegeztünk. S elérkezett a szülés ideje. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a legszebb élmény volt az életemben. Párom is bent volt velem. Nagyon jó érzés volt. A vajúdás kemény volt, és fájdalmas, de a szülés maga egy álom. Volt 3 erős tolófájásom, s már kint is volt a szépséges hercegnőnk. :) Apa elvágta a köldökzsinórt és együtt csodálhattuk a picikénket. :)

Most 8 hónapos a pici lány, s 12 hetes a pocaklakóm. :) Várjuk a másodikat. Kicsit félek ugyan, mert nem lesz könnyű, de ugyanakkor nagyon várom már a nagy találkozást. :)

Ez a cikk legyen pozitív példa azoknak, akik átestek pici baba elvesztésén, hogy van tovább, sosem szabad feladni!

S köszönetet szeretnék adni mindazoknak, akik segítetek anno talpra állni, és ott voltak mellettem. Köszönöm a Zizimamiknak a 9 hónap együtt töltött időt, és köszönöm a hoxa portálnak, hogy itt van nekünk.