Mindenki mindig rohan, nincs megállás, meg kell felelni (beszélgetés)

Igen.

Ez a nézőpont is érvényes.

Pontosan.

Az lenne az önbizalomhiány, ha nem tenném meg, mert nem illik.

Nem mondtam, hogy probléma, ha zavar.

Ha meg van a lehetőséged elzárni magad, és így gondodlod, zárd el!

Ennyi.

Miért lenne probléma, hogy zavar, hogy a szomszédom egy bunkó?

Na, ezek ellen kell a palánk.

Szívemből szóltál. :) Megértetted a mondanivalóm lényegét. :)

S külön köszönöm, hogy nem rugóztál a palánkon. :D

"Az élet egy verseny..." - ha annak tekinted igen.

Az, hogy a szomszédasszonyod körbenéz a lakásodban és téged az zavar, hogy mit mond utána a közeli piacon rólad, akkor rendkívül külső önbizalom függő vagy. A belső önbizalmad csekély.

......

Az élet nem verseny, hanem megtapasztalás.

Az, hogy az adott pillanatban mit élek meg.

Az élet egy verseny, amióta a homo habilis megjelent..vagy még előbb is..

Ma ez úgy működik, hogy ha áthívunk egy szomszédot akár csak kávézni, akkor az diszkréten körbenéz, mindent rögzít, persze tudat alatt...

Aztán másnap a piacon találkozik a másik szomszéddal, és csak úgy ömlik belőle a sok érdekesség.

-képzeld Jolánkám, tegnap végre behívott az új szomszéd egy kávéra.

-hát ne tudd meg, egy zsugori népség, se pogácsával, sem azzal a belga ropogós finomsággal nem kínáltak, pedig nagyon néztem a polcot amin tarják.

-no, mondom, körülnézek a wc-ben kisdologra...hát ott mi van...tíz négyzetméteresre saccoltam, van bidé, mosdó, asztalka, szék..két nagy ablak a klotyón?...ki hallott még ilyent?

-szóval vigyázz ezekkel.

ezt természetesen a másik szomszéd mesélte.

Honnan is tudhattad volna? :D

Szokás mondani (s van benne igazság): nem minden az, aminek látszik. :)

Én azt gondolom, hogy a munka és a fáradtság nem mentség semmire.

12 óra munka után is lehet tartalmasan eltölteni legalább egy órát a másikkal (megkérdezni, hogy van, megbeszélni a napot, meginni együtt egy pohár bort, összebújva .. stb), meg délután négytől is lehet nézni a falat érdektelenül.

Dolgozni kell, az élet része, de sokszor sokan szeretik sajnálni és mártírként feltüntetni magukat. Mert dolgoznak :) Vagy mert ellátják a háztartást :)

Emellett nem rohan mindig mindenki. Szerencsére.

Lehet, ez túlontúl általánosítás, de úgy érzem az a férfi, aki este 7 vagy 8 órára esik haza miközben családja van, az leginkább a saját döntése. Nem tudom elképzelni hogy bármilyen munka is érne annyit hogy a gyerekei legszebb éveiről lemaradjon. A munka inkább csak kifogás hogy be kelljen haza sietni.

Én legalábbis így gondolom. És hangsúlyozom, hogy nem azokra gondolok, akik pl egy multinal eladók penztatosok és a nyitvatartási idő szerint van a beosztasuk.

A napi 12-14 óra nagyon sok, nem lehet csodálkozni, ha sietnek haza, ellátni a házimunkát meg s ház körüli teendőket, nevelni a gyerekeket, stb. És még aludni sem ártana pár órát.

Szóval szerintem igenis kevesebbet kellene dolgozni. Mert a törvényes 8 óra sosem 8 óra a "kedves" munksadók jóvoltából.

Zombit én még csak a tv-ben láttam, de elmennék felétek, megnézni egyet :-)

Eleve úgy kezdted, hogy "mindenki". Ez már önmagában általánosítás.

A napozás csak egy példa volt rá, hogy sokszor az ember olyat akar csinálni otthon, ami nem tartozik másra. Ezért érthető, ha nem akarja, hogy mások átlássanak. Vannak, akiknek közel sem a rohanástól lesz emberundoruk, hanem attól, hogy túl sok az olyan ember, aki azt lesi, mit csinál a másik, és ki is nyilvánitja róla a véleményét. Engem egyszer azért szólt meg a szomszéd, mert micsoda dolog, hogy a kert közepén fésülködöm. Egyrészről nem tudom, hogy miért ne tehetnék ilyet, másrészről miért kell neki elmagyaráznom, hogy felmásztam a meggyfára, és teli ment a hajam ilyen száraz darabokkal, amit nem akarnék a házban szétszórni. És ez csak egy eset, de semmi köze sincs a munkámhoz.

Ha nem hatásköröd, akkor mi a lényeg? Csak panaszkodunk, hogy milyen rossz a világ?

Nem veszem az összes embert hasonló személyiségnek, rosszul látod, ha így gondolod.

Tudom, hogy a világ nem körülöttem forog. Mindenkinek a meztelen napozás legyen a legnagyobb problémája.

:D

Hiába tervezném bárhogy megvalósítani a jobb munkakörülményeket, nem hatásköröm. Akiknek meg hatásköre és tesznek is használható javaslatokat, azokat toronymagasról...

Nem az idősekre általánosítasz, hanem az összes embert veszed hasonló személyiségnek. Tényleg sokan csak azért nem állnak szóba a szomszédjukkal, mert introvertáltak, és egy könyvvel vagy filmmel ezerszer szívesebben töltik az idejüket, mint beszélgetéssel. Ők ilyenek és kész.

Rendben, hogy téged nem zavar, ha a szomszéd meztelenül napozik, de a világ nem körülötted forog. Az fel sem merül benned, hogy őt viszont zavarja, ha nézhetik közben?

Oké, akkor hogyan tervezed megvalósítani, hogy jobbak legyenek a munkakörülmények?

Nem általánosítok az idősekre vonatkozóan (se). Volt, van jó pár szomszédom, de semmi olyan jellemzőt nem mondhatok rájuk, ami miatt te is kerítést húznál.

Tőlem bárki napozhat meztelenül a portáján, engem tuti nem érdekel. Azért, mert egy évben pár napot ezzel tölt, még nem kellene körbebetonoznia magát, van más megoldás is.

Nem arról van szó, hogy kevesebbet kell dolgozni, hanem olyan körülmények között, hogy a munkába indulás és a hazaérkezés időtartama között (ami nem kevesek számára akár napi 12-14 óra is lehet) ne váljon sokakból kimerült / idegbajos / frusztrált / stresszes zombi.

Mégis általánosítasz.

El lehet neki magyarázni mindent, csak egy idő után már nem akar az ember a saját portája minden történése nyomán magyarázkodni, hiszen az az ő kertje, és az öregasszony úgyis mindig talál valami kivetnivalót. Mi van azokkal, akik ruha nélkül szeretnek napozni a kertjükben?

Miben látod a megvalósítását egy olyan világnak, ahol kevesebbet kell dolgozni?

Nem mernék általánosítani.

Nekem is volt hasonló szomszédom. Szépen elmagyaráztam neki, hogy márpedig az általa kifogásolt hatalmas ribizlibokrot nem fogjuk kivágni, csak mert valamiért zavarja a 20 éve ott lévő növény. Az se zavart, hogy beleszólt, hogy az építkezés során a beépítésre váró téglákat miért oda pakoljuk, ahova. Az ilyesmi ellen nem fal kell, hanem megfelelő kommunikáció.

Egyszerűen olyan világot kellene teremteni, amelyben az embereknek nem kell a belüket kilógatva, utolsó zsigerükig úgy kifacsarva tenni a feladataikat, hogy egyenes következményként emberkerülővé válnak.

Az idős nénik főleg azért szörnyednek el, hogy milyen a világ, mert nagyon ráérnek azt lesni, hogy mások mit csinálnak, és nagyon ráérnek erről ítélkezni. A férjem nagymamája folyton a szomszédokat figyelni, és minden mozdulatukra megjegyzést tesz: az a bokor nagyon rossz helyen van ott, azok a muskátlik el fognak száradni, az autójuk már egy hete nincs lemosva, stb. Ha ilyen szomszédom lenne, én is felhúznám a betonfalat.

Egyszerűen el kellene fogadni, hogy más emberek máshogy élnek, és nekik más a fontos. Nagyon sok introvertált ember létezik, akiket már ez végtelenül kifáraszt, hogy napközben a munkahelyükön sok emberrel kell interakcióba lépniük. Ezek után ha hazamennek, nem vágynak másra, minthogy másnap reggelig senki se szóljon hozzájuk. Nekik ez az igényük. De vannak olyanok is, akiknek munka után eszük ágában sincs hazamenni, mert igénylik a nyüzsgést, és inkább elmennek barátnőzni, jógázni, stb., hogy kifulladásig emberek közt legyenek. Mert ők ilyenek. Az embereket olyannak kell elfogadni, amilyenek, mert megváltoztatni úgysem tudjuk őket.

Köszönöm a hozzászólásod.

A baj ott kezdődik, hogy nem csak az idős nénik szörnyednek el, hogy milyen lett a világ, hanem nagyon sok fiatal is.

Akik nem (csupán) a világhálón élik az életüket, azok is bezárkóznak. Emiatt a meglátásomért ugrottak itt nekem jó néhányan, mondván... ; á, hagyom is, nem éri meg felidézni a rosszindulattól (vagy a cikk felületes olvasása, egysíkú értelmezése miatt) vezérelt véleményeket.