Milyen érzés "második" feleségnek lenni? (beszélgetés)
A második házasságon - különösen, ha az elsőből gyermek is született - ott az első pecsétje.
Igen ritka és azt hiszem nem is őszinte a volt nejekkel való puszipajtásság.
Másodszor vagyok 2. (Legközelebb akár 1. is lehetek:)) Az exem volt feleségével is és a jelenlegi párom exével is jóban vagyok. Szinte barátnős a kapcsolatunk. Én már többször voltam náluk, ők azért nem jönnek el hozzánk. Igaz, nem állnak úgy anyagilag és nagyon messze is laknak.
Belőlem különösebb érzést nem vált ki, hogy második vagyok. Kettőnknek együtt 7 gyereke és 10 unokája van:)
Én harmadik feleség vagyok 39 éve, velem sikerült, a korábbiakkal 3 és 5 évet élt a férjem.
Ez sem volt fenékig tejfől.
... én tök jóban voltam a volt férjem második (feleségével) élettársával... és a gyerekeim is szerették... alap volt... Amikor hazajöttek apától mindig kicsit zaklatottak voltak, nem tudták mit mondjanak... segítettem: Klári szeret benneteket? Ők: hmhmhm.. iiiiigen... Én: Mondjátok meg Klárinak, hogy nagyon örülök, hogy ő ott van apa mellett, mert így mindig abban a tudatban engedhetlek el benneteket, hogy egy nő, egy anyuka (volt egy kislánya) szeretetét is élvezitek.
Sajnos meghalt... agydaganatban 32 évesen... :o(
Szia!
Teljesen hasonló cipőbe járok, a különbség csak az, hogy a páromnak az első házasságából 2 gyereke van. 6 éve vagyunk együtt, de még mindig nem tudja megemészteni az ex, hogy nem vele van. A gyerekeket használja fel védőpajzsnak.
Ha a gyerek 20 éves, tud nyitni saját számlát is. Talán oda lehetne utalni a neki szánt összeget. Ettől persze még "kedves" mama kicsalhatja tőle a pénzt, szóval mindenképp a gyerekkel kell megbeszélni...
Amúgy én is második feleség vagyok, persze van ő gyereke mi gyerekünk is. Nem mindig könnyű, sőt. Nekem pl. fáj az, hogy az ex minden hétvégén páromra (és persze rám is) passzolja a gyereket. Ha nem rá, akkor a saját anyjára... Most már mint anya kérdezem, hogy tehet ilyet valaki? Mellesleg miért mindig nekünk kell alkalmazkodnunk őhozzá? Jó, ebben párom keze is benne van...mert attól tart, h jogászkám esetleg nem adja oda majd a gyereket, ha esetleg vmit szóvá tenne. Én persze fortyogok, mert utálom az ilyen típusú kész dolgokat. MIndenesetre megvan a véleményem természetesen.
Ezzel együtt párom szükséges teherként kezeli exét a gyerek miatt, ami viszont szinte egy életre szól, illetve míg a gyerek nagy nem lesz. Szóval így kárát egyáltalán nem látom, na az kéne még!
Juj de nem szeretem ezt az egészet:(((
Én, aki alapvetően pozítiv vagyok rögtön negatívvá vállok, ha a gyerekről van szó!
Ilyenek bosszantanak, hogy az ex új lakásba költözik, de nem biztos, hogy elég lesz a pénze mindenre, ezért a "gyerek" felajánlotta, hogy az anyósom - apósom által adott pénzt oda adja az anyának.
Én és a párom is adtunk neki már egy szép kis összeget és azon parázok, hogy azt anyuci ne csalja ki tőle.
Tudjátok nem azért dolgozunk a férjemmel szinte éjjel-nappal, hogy az ex minden igénye kielégüljön.
Hogy akadályozzuk meg, hogy a gyerek ne adhassa oda az általunk félretett összeget.
A számla az Ő nevén van!
Tudjátok bizton könnyebb lenne minden, ha nem lenne ott a gyerek, mint "összekötő kapocs".
Ott ahol muszáj beszélni az ex-el, mert a gyerek sorsát, dolgait meg kell beszélni nehéz úgy tenni, mint ha az előző élet nem is létezne.
Biztos én vagyok a hibás de a "gyerek" (majdnem 20 éves) minden mondata , minden mozdulata mögött a mamát látom.
Ne bántson te mindent megtettél, ami tőled telik ő semmit. Nincs okod rivarizálni vele egy napon nem lehet titeket említeni.
Ne tedd tönkre magad más hülyesége miatt ne azt nézd, hogy mit mondd, hanem, hogy ki mondta!
Koszönöm a hozzászólásokat!
Tudjátok bíztos én vagyok tulzottan érzékeny, mert mindig kissebbségi érzésem van az ex-el szemben. Én három gyereket nevelek - neveltem, köztük az Ő lányát is, mivel "lemondott" róla.
Amikor a gyerek ment hozzá kötelező látogatásra állandóan engem piszkált, hogy nem mosok rendesen, nem etetem rendesen egyszóval nem törödöm vele. Ő, aki lemondott a saját gyerekéről.
Egyébként mindent megtettem amit tudtam, de amikor a nagylány hozzánk került akkor voltam a második gyermekemmel 8 hónapos terhes és ott volt mellette a kétéves lányom is.
Nem volt egy könnyű helyzet, sokszor éjjel mostam - vasaltam, hogy minden meglegyen. Ja! A fentiek mellett még napi 2- 3 órát dolgoztam is (ami munkát nem tudtam másnak leadni) és mindennap főztem is.
Szörnyen bántott és bánt ma is a sok-sok bírálat a gyűlölet.
semmi különös! itt is vannak még háborúk igaz nem közvetlenül de vannak! mi most várjuk a második babót és őkelme kitalálta hogy nem is a férjemtől van a gyerek...na mindegy én csak nevetek rajta...
meg ahogy miattam vált el tőle na neee !!! mikor elváltak mi még csak látásból ismertül egymást ...még köszönni sem köszöntünk egymásnak... engem abszolút nem érdekel hogy a második felesége vagyok! a férjem sem éreztette még velem soha!csak néha beüt a hava a csajszinak és kitalál minden hülyeséget csak hogy nem ne legyen jó! pedig én egy szóval meg nem bántottam!sőt még mielőtt kiderült h ő a volt feleség én meg az új még beszélgettünk is sokat mert az anyukája a sulinkban a büfésnéni volt és mi nagyon jóban voltunk!mármint az anyukájával sokat be is álltam neki a büfébe segíteni ha el kellett neki menni valahova nekem meg épp nem volt órám...
neked van második férjed :DDD
Hmmm neki milyen? :)
Azért vetettem fel a fórum témát, mert noha a férjem már 8 éve elvált az első felelségétől az árnyéka még mindig közöttünk van.
Biztosan azért, mert van egy közös gyermekük (20 éves)és rajta keresztül még mindig megy az "üzengetés" egymásnak, meg a másik kritizálása.
A férjem nagyon szeret és soha-de soha nem hasonlít a volt feleségéhez, de én bizony látatlanba is rivalizálok vele.
Ti, hogy vagytok ezzel?
Bedina