Mikor és hogyan csap le egy nő életében az érzés?!Anya akarok lenni!! (beszélgetés)

Le kell oket tojni.

Nekem iden volt a 20 eves altalanos iskolas talalkozom (szamolj csak utana :)), es meg most is voltak joparan (ferfiak/nok vegyesen), akik nem hazassagban elnek, es persze gyerek sincs. Egyikunk sem erezte cikinek, sot.

Szerintem nem vagy lekésve semmiről, egyébként is ma már nem az az általános, hogy a húszas éveik elején házasodnak/szülnek gyereket a nők.

A tapintatlan emberekkel meg ne foglalkozz.

:)))

Akkor nem is olyan ritka, mint gondoltam ;)

Ezt (es meg nehany rakovetkezendo hasonlot) cafolnek, nem mindenkire igaz.

Ram akkor jott a gyerekezhetnek (kb. 28-29 evesen), amikor

1) nemreg kulfoldre koltoztem, ugyhogy nemhogy parkapcsolat, de meg baratsagok sem nagyon voltak a lathataron;

2) ultrafos munkahelyem volt, amit gyuloltem, es rosszul is fizetett.

Persze gyozott a jozan esz, semmibe nem szulunk, ugyebar. Idokozben (3-4 ev alatt) ez a fenenagy vagy lassan lecsengett, lett kozben jo munkahelyem, elfoglaltam magam tanulassal, megismerkedtem a jovendobelimmel, ferjhezmentem blabla.

Aztan jott a ferjem a gyerektemaval. Engem meg kitort a frasz a gondolatara is :D Pont most vegyek egy ekkora gondot a nyakamba, amikor felhotlenul boldog vagyok ugy, ahogy vagyok?

Hat ilyen ez ;) Kiszamithatatlan.

Szerintem minden kisbaba csúnya volt. Kirázott a hideg, hogy egy kis békám legyen nekem is. Aztán megláttam a bátyám fiát és azt mondtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Persze pasi a láthatáron sem volt, hiszen 20 éves voltam. Pasit sem ismertem olyat, akivel akár 1-2 hétnél tovább együtt legyek, mert mindig találtam valamit bennük, ami nem tetszett, így eldöntöttem, hogy gyerekem lesz, de férj nem kell.

20 és fél éves voltam, amikor találkoztam a gyerekem apjával, ahogy megláttam, tudtam, hogy nem sokára nekem is lesz gyerekem, persze férjem is lett:)

Azóta annyit változott a helyzet, hogy már nem látok minden kisbabát csúnyának

Szerintem sem:)

Én sem tutujgattam a sajátomat sem, nem is gügyögtem és egy csomó mindent nem csináltam, amit mások igen.:)

Nekem ez az érzés már egész kis koromtól meg volt. 7 éves voltam mikor megszületett az öcsém. Én őt úgy rendeztem mintha a sajátom lenne, csak épp megszoptatni nem tudtam, mert nem volt miből. Én azóta arra készülök, hogy anya legyek. 5 éve megtaláltam a férjem, már akkor nem bántam volna ha jön, igaz még iskolába jártam. Intenzíven két éve vagyok rápörögve a témára, de sajnos valamiért a sors nem akarja, hogy édesanya legyek.

Tudom, hogy lesz valamikor, azt érzem, de nekem most kell. Kb: holnap szülnék ha lehetne!

"majd akkor lesz babád, ha megvan a kertes ház meg az Audi és három diploma. "

:DDD nálunk ez pont meglett, ill a 3. diploma még folyamatban volt, a 4 kerekűek meg más márkák voltak

Egyébként nem jött a vágy, lett gyerekem, de nem vágytam, elfogadtam hogy jön azt jónapot. Sosem szerettem a gyerekeket, most sem szeretem, kivéve az enyémet, bár vele kapcsolatban is rémisztően tárgyilagos tudok lenni, pl tudom, hogy nem ő a legszebb az ovis csoportjában, sőt nem is a legokosabb... ami a tutujgatást illeti, attól rosszul vagyok, másnak se engedtem ezt a nyali-falit és ahogy öntudatra ébredt a gyerekem ő is határozottan elzárkózik tőle :D

És pont az utóbbi pár hétben zártam rövidre minden találgatást -pedig anyu, nagyim, emberem nagyon rápörgött a témára- nem lesz több gyerek! Egy elég, igyekszem kihozni magamból anyaság terén a legtöbbet, már amennyi egy "car"anyától kitelik

(a vége nem neked ment, össz-hsz volt)

Én sem amiatt szültem:-)

Egyszerűen jött, amikor már nem számítottunk rá...3 év után....

Vágyat soha nem éreztem, mégis amikor megtudtam...:-)))))))

Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, akkor csak annyi, hogy soha a büdös életben nem fogod úgy érezni, hogy igen, én most állok készen. Vagy ha mégis, akkor két perc vagy 2 nap múlva úgyis elmúlik. A gyerekvállaláshoz egyetlen dolog kell. Egy megbízható társ, aki ha törik ha szakad melletted áll. Segítőkész. És szeret. De mérhetetlenül. Ha ez megvan, és úgy érzed most jött el az ideje, akkor vágjatok bele. Mert sem anyagilag, sem sehogy nem lesz soha semmi pont olyan tökéletes, ahogy te azt kislány korodban eltervezted, hogy majd akkor lesz babád, ha megvan a kertes ház meg az Audi és három diploma.

Én is azt hittem, hogy készen állok. Ám amikor kiderült, hogy terhes vagyok, hidegzuhany. De tudod mit. Egyszer egyetlen pillanatra sem bántam meg soha, hogy anyuka lettem. :)