Miért nem vagyok nyugodt, ha tudom, hogy jól cselekedtem? (beszélgetés)

hol az a csont?

a kutyám szereti..-)

😂🤣😂🤣

Bocs, nem tudtam, hogy ez egy régi téma.

A normális emberek halál unalmasak.

Én megértem F.I-t, igaz, sosem állítanám, hogy normális vagyok.

Nem kell mindig ítéletet mondani, menjél kv-zni :)

Mert sérült az egod, és mert bizonytalan vagy saját magadban. Nem teljesen stabil az énképed, és mert igenis fontos volt neked ez a személy, aki még bele is rúgott egyet.

Teljesen normális, amit érzel.

És jól döntöttél.

Régóta tart ez a semmi dolog, röviden annyi a helyzet, hogy anno megismertem valakit, akit akkor nem kedveltem, időközben megkedveltem, de benne tüske van, hogy akkor nem akartam őt.

Amikor kicsit többet beszéltünk, mindig felhozódik pár dolog részéről, az egyik az, hogy folyton felhozza, hogy nem voltunk együtt, ne beszéljek így; a másik, hogy egy más nőhöz hasonlít, hogy olyan vagyok, mint ő ( a csaj soha nem volt nekem szimpatikus, szóval elég sértő), a harmadik, hogy azt vágja a fejemhez, hogy mivel olyan vagyok mint ez a nő, eldöntötte, hogy nem akar semmit tőlem…

Tegnap betelt a pohár, születésnapom volt, és felköszöntött. Én pedig már nem bírtam tovább, és megmondtam neki, hogy köszönöm, de szerintem nem kellene foglalkozzunk ilyesmikkel, köszöntse azokat, akik fontosak neki. Lehet, hogy nem kellett volna, de elmondtam neki, hogy nekem rosszul esik, hogy én különlegesnek látom őt, ő pedig minden nőhöz közeledik, csak hozzám nem, nekem csak azt írja, hogy ilyen vagyok meg olyan, meg hogy nem akar már semmit. Nem esik jól, ezért megmondtam, hogy inkább ne foglalkozzunk ilyesmikkel, én nem akarom őt letiltani, de részéről nincs semmi, részemről meg ami van, az el fog múlni, mivel csak érzések, de ahhoz az kell, hogy ne keressük egymást. Annyit mondott rá, hogy ok, ahogy szeretném…

Hosszútávon tudom, hogy jól döntöttem, de miért nem vagyok nyugodt?!