Miért nem kell anyósomnak az unokája? (beszélgetés)

Az ember gyereket nem szeretik egyforman a nagyszulok. Ebbol soha nem csinaltam problemat; elfogadtam a helyzetet; inkabb a szulok problemaznak a gyerek feje folott;

felteve, ha nem annyira kirivo az helyzet;

Sajnálom, hogy ennyien támadnak, én megértelek.

Nem lehet jó, ha ennyire látványosan nem törődnek a te gyerekeiddel.

Valószínű, valami konfliktus is húzódhat a háttérben köztetek, hogy így alakult.

De ezzel már lehet, nem tudsz mit csinálni.

Viszont ha tényleg van valami feszkó köztetek, akkor azt tudom mondani, hogy inkább örülj, hogy az anyós nem megy a nyakatokra minden nap :P

Az anyósnak ez vajon hogy esik?

Aki a lányomat utálja az nekem sem lenne a kedvencem.

Gáznak gáz lehet, na de hogyan kényszeríthetnéd a nagyit, hogy egyformán szeressen mindenkit?

Basszus én sem szeretek mindenkit, akit kell(ene).

Az viszont nekem kissé visszatetsző, hogy a topikindítónak tökéletes, okos, szép? jólnevelt gyerekei vannak, aztán a sógornőé, pfujjj....

Komolyan nem értem miért támadnak ennyien..

Nekem teljesen szimpatikus,hogy ilyen szókimondó vagy es a modoroddal sincs semmi gond:-)

Sajna tanacsot nemtudok adni..s.zard le a fejét anyósodnak,nem éri meg ezen idegeskedni!

Tudod, én örülnék neki, ha nem kellene a gyerekemet az ilyen emberekre bízni, akinél a férj veri a feleségét

Szerinted jó ez egy gyereknek? Ilyet látni, vaggy hallani?

Inkább kerülném őket, nem hiányolnám a nagyit, ha ott van anyukád,aki segít, főleg nem.

"Sem a férjem, sem én nem gondolnánk, hogy nekünk, munka után saját gyerekeim mellett őrájuk van szükségem."

Anyósod is pont ezt gondolja rólatok, valószínűleg :o))

Ne teregesd ki a családod életét, és akkor majd nem zümmögünk bele :DDD

Minden szavaddal egyetértek.

Én még csak 49, év végén töltöm az 50-et, és igen, ha nálam az unokáim hétvégén, ami általában péntek délutántól vasárnap délutánig szól, hát mindenem fáj... mert hajolok, pelenkázok, etetek, fürdetek, játszom, emelek, futok, térdelek, guggolok, négykézláb megyek, kádból be-, és ki, wc-re fel, mászókára fel ,mászókáról le, stb.

De nem bánom, amíg bírom teszem és ez így van rendjén.

A kulcs szó a helyes arányok és a középút megtalálása mind a család, a gyerekek és a nagymama szempontjából.

Nem tudom, másnál hogy van, nálunk természetes, hogyha van nyaralónk, oda a sógornőmék nyugodtan mehetnek. Ha valamiért a mi autónk kell odaadjuk. Hülyén érezném magam, ha ilyenekért pénzt kérnék.

Ha így beszélsz anyósod lányáról és unokáiról miért vagy meglepve, hogy igyekszik kiiktatni benneteket az életéből? Nem a te társaságodra vágyik, amit megértek, a hozzászólásaidat olvasva. Jót még nem írtál róla.

Ezt nem lehet kikényszeríteni, meg elvárni sem egyik nagymamától sem. Vagy jönnek, vagy nem. Szerintem bizonyos menyeknek semmi se jó, ha jön az anyós, akkor az a baj (miért kényezteti a gyereket meg ad neki csokit meg ilyenek), ha nem jön, akkor meg azért. Nem az anyád, úgyhogy nyilván soha nem lesz olyan a viszony, másrészt írtad, hogy le is van százalékolva, nyilván nem szórakozásból, miért mondod, hogy játsza a dámát??

Nekem nagyon jó viszonyom van anyósommal de a legnagyobb és a legkisebb gyerekem között van 9 év és hát mit mondjak, nagyon látszik a különbség, hogy igaz, testileg/egészségileg formában van, jobb formában mint az átlag 76 évesek, de azért mégiscsak 76 most és nem 67 és sajnálom, hogy egyszerűen nem bírja a legkisebbre vigyázást, nem tud annyit futkározni mint 67 évesen, ezért őt csak órákra viszem oda (ja, és ez is, látod, én semmi rosszat nem találok abban, hogy én játszom a taxist és viszem házhoz a gyerkőcöket, nem neki kell idáig jönni, sőt, értük is megyek, minél kevesebbet kelljen fuvaroznia). Míg a legnagyobb, mikor 2-3 éves volt, 2-3 napot ott volt hetente egész nap játszani. Nem hiszem, hogy ez szeretem-nemszeretem kérdés, vagy hogy egyik unokát jobban szereti, egyszerűen öregszik és csinálná, de a teste mondja neki, hogy stop, mert egy nap játszadozás a legkisebbel másnap egy jó kis ízületi gyulladás a vállában.

Nem is bírom nézni, mert tudom, hogy fáj neki de a gyerekeknek nem bír nemet mondani, ezért megelőzöm, vagyis csak otthagyom a picúrt egy uzsonnára, egy ebédre, egyszóval rövid időre. A másik kettő meg tudja, hogy ha ott vannak, segítsenek neki, nem veteti ölbe magát a középső sem, és önellátóak a nagyinál is, hogy ne kelljen hajolgatnia, stb. Ezért ők heti 1x ott alszanak. A legkisebb majd csak akkor, aludhat ott ha ő is már egyedül megmosakszik, felöltözik meg ilyenek, addig csak játszani.

Szerintem éld egy kicsit bele magadat a helyzetébe és ne csak magadra koncentrálj! Empátia a kulcsa mindennek. Vidd te hozzá az unokákat, ne várd el, hogy mindig ő jöjjön és ne hagyd túl sokáig, egyszóval ne élj vissza a segítőkészségével és rendben lesz!

Nyilván sok olyan zümmögő van itt aki nem tudhatja miért romlik meg a testvérek között a kapcsolat. Én csak örülök annak, hogy a férjem véget vetett a sogornőmékkel való rémálomnak. Nekünk jobban megy anyagilag, mint nekik. És azt gondolták, ami a miénk, az az övék is: Nyaraló, autó stb. Ja és a férjem mondjon le az őt megillető örökségről, mert nekünk jobban megy. Mi dolgozunk, ők állandóan a fizunkat számolják, ezt mind a Déditől tudjuk, anyósom anyukájától, aki egy tündér. A sogorom Moliere Tartuffjeére hasonlít. A gyerekeit zsarnokká nevelte, oda csak drága szülinapi ajándékkal lehetett menni, különben kaptuk a rosszalló sms-t. Mi az, hogy nem adjuk oda a nyaralót nekik ingyen, mi az, hogy nem visszük el a gyerekeiket magunkhoz egy pár napra.

Sem a férjem, sem én nem gondolnánk, hogy nekünk, munka után saját gyerekeim mellett őrájuk van szükségem. Igen óvónő vagyok és jó a szakmában. A saját gyerekeim nem véreztek el még mindenhol meglehet velük jelenni.

De nehogy már idegenek kritizáljanak azért mert irigy ránk a férjem családja, mert Én szerelemben élek 17 éve a párommal és nem ver, mert haladunk anyagilag előre, mert munkával keressük a kenyerünk. Nem apósom, sogiék társaságára vágyom, hanem hogy a fiúkkal és a leendő kislány unokájával tartsa a kapcsolatot. Akit a dédi szertint annyira vár.

És igen a rosszat ki kell iktatni az életünkből, viszont amikor apósom meverte anyósom, mert már belefáradt a lánya gyerekeibe, akkor Én mondtam neki jöjjön be hozzánk egy pár napra. és hálás volt érte, de akkor nem értem...

"bizony elgondolkodok, hogy miért is van ez?? Mi soha sem bántottuk őket."

soha? ne viccelj, már csak itt ebben a topikban néhány óra alatt elmondtad a férjed családját mindennek!! :D

nyilván nem kedveled őket egy kicsit sem, sem az anyósodékat, sem a sógornődéket.

hidd el, hogy ezt ők pontosan tudják, és PONT EZÉRT nem keresik veletek, ideértve az unokákat is, a kapcsolatot.

amíg ti lenézitek őket, addig miért várnád el, hogy az anyósod veletek töltse az idejét azok helyett, akik vélhetően szeretik?

szerintem gondolkodj el ezen kicsit.

Ha a szülés után munkába állsz, azért gondolkozz akkor is, ne csak, mikor szabadságon, vagy táppénzen vagy!

Lehet, leragadtál a "régi, mesebeli" nagymamáknál, s ezt várod anyósodtól?

Örülj, hogy legalább Anyukád olyan nagymama, amilyennek anyósodat is szeretnéd.

Akikkel nem tartjátok a kapcsolatot, a férjed testvére:? Mert lehet, hogy ez nem tetszik anyósodnak.

De lehet, csak most vagy érzékenyebb, hisz ez már 9 éve így van....s csak most fáj?

Dámák? Nos, ezen jót mosolyogtam:)

Dolgozom, mozgok, barátnőzöm, háztartást vezetek, olvasok, különböző programokon veszek részt, sminkelek, magassarkút hordok, divatosan, igényesen öltözködöm a férjemmel utazunk, mozi, színház, társaság...stb.

Ezekre gondoltál? :)

Más világ van már mint régen. A nők, anyák, nagymamák aktívan dolgoznak. És mindezek mellett látják el egyéb szerepkörüket. Mint pl az unokázást.

Gyakran visszük az unokákat is, főleg a nagyobbat 2,5 éves, a pici még csak 6 hónapos, de majd őt is fogjuk.

Nekem a nyugdíjig van még jó pár évem. Szám szerint a 40 évig 9. Szoktam palacsintát sütni, főzni is, és akkor pakolok is, egy kosarat mindig tele teszek étellel, gyümölccsel, sütivel és ami van. Ha megyek akkor is bevásárolva, sütve, főzve, felpakolva érkezem.

Amennyit csak tudok/tudunk az unokákkal töltjük, közös programokat szervezünk, vagy csak simán nálunk töltik a hétvégét.

Nyilván az anyósodnak más a kapcsolata veled mint a lányával. Neked viszont ott az anyukád, örülj és becsüld meg. A te "ingyen babysitered" ő. Igy a te gyermekeid sem sérülnek. Tudom, hogy tudnád mind a két nagymamát "foglalkoztatni", de hát sajnos nincs minden együtt az életben.

Én azt mondom békélj meg és örülj annak amid van. A harag és, hogy ezen agyalsz rossz tanácsadó és csak megmérgezi a hétköznapjaitokat.

Hovatovább én is ismerek olyan nagyanyókat akik örülnek, hogy letették a gyereknevelés terhét, utaznak, magukkal törődnek, nem igazán értékelik az unokájukat. No de hát ebben sem vagyunk egyformák.