Mi legyen a GYED után? (beszélgetős fórum)

Bevallom, nem értek hozzá, de ha a kismamának van egyébként 8 órás állása, és úgy akar (mondjuk megbízással) munkát vállalni, akkor is kell utána járulékot fizetni?

Én például kiváltottam a vállalkozóit, de így sem kapkodnak a munkám után, pedig így engem terhelnek a költségek...

Egyszóval sehogyan sem akar beindulni ez a dolog... a törvényi szabályozás is hiányzik, meg a gondolkodás átformálása is, nem beszélve a rugalmasságról...

Kedves manianyu !

Felhívom a figyelmét arra, hogy a cikkében tévesen fogalmazott.

A GYED ideje alatt NEM lehet munkát vállalni.

GYES folyósítása mellet lehet 30 órás részmunkaidős foglalkoztatása valakinek.

Nekem van már középiskolás,általános iskolás gyerekem is.Meg egy picike:)Folyamatosan jövök megyek.Igazán nem dolgozom de mégis:)Nagyon sok dolgot csinálok ami kiveszi az ember erejét de ennek ellenére 100%-ig a gyerekeimet nevelgetem.Hát néha így néha úgy.Kamasz gyerek szülőjének lenni igen nehéz dolog.De élvezem.Ez is egy feladat amit meg kell oldani.

Volt olyan hogy reggeltől estig dolgoztam és a gyerekeimnek (akkor még nem volt három) nagyon a hátrányukra vált.Nem voltak kontrol alatt és nehéz volt jól visszaterelni őket.Én úgy gondolom hogy esetleges 4 órás munka is segíthet a család helyzetén.Persze ehhez egy "jó" kereső apuka is kellene:):)Szóval ez egy ördögi kör.

Én is itthon vagyok Gyesen a 2,5 éves fiammal. Csak azért nem haltunk még éhen, mert van félretett pénzünk. Én személy szerint annak vagyok a híve, hogy minél tovább maradjunk otthon a gyerekkel, ha lehet. Én is keresgéltem távmunkát, de mind átverés volt. Kétszer be is fizettem pár száz forintot sajnos, mert reménykedtem. De átvertek. Pedig úgy volt a hirdetésben, hogy Gyesen lévő kismamáknak ajánlottak számítógépes munkát. Hogy képesek átverni kismamákat, akiknek minden fillér számít????

Én mondjuk szeretek itthon lenni, a munkahelyemre nem szívesen mennék vissza, csak ha muszáj. Én élvezem a Gyeses kismama létet. :) Sok programot csinálunk, nem unatkozunk: játszóház, torna, tánc (nekem), Daloló, stb. És szerencsére segítségem is van, apósommal lakunk, ő sokszor tud a fiamra vigyázni.

Lehet, hogy én kivétel vagyok, de nem unom még az itthonlétet. Sőt, remélhetőleg még itthon maradhatok pár évig, tervezzük a kis tesót. :)

Szerintem itt nem az a lényeg, hogy "eldicsekedjünk" a sikerekkel, sokkal inkább az, hogy egyátalán megfogalmazódjon az igény erre. Nekem is három gyerekem van, és egetverő nagy bajuk nekik se volt, de a kicsik miatt azért néha sok idő elment...

Nem tudom, a tieid mennyi idősek, de pont az a probléma, hogy ma a 8 órás munka se 8 órás. Meg még ha annyi is, akkor is fél 6-ra ér az ember az oviba, bölcsibe. Én nem vagyok az ovi meg a bölcsi ellen, sőt, de az bizti, hogy a nagyon sokáig ottlét hosszútávon már megviseli a gyerekeket. Persze egyszer-kétszer nem lesz bajuk. (

Az első gyerekem 10 hósan, a második 7 hósan ment bölcsibe, de akkor annak más, elég nyomós oka volt, tehát tapasztalatom akad ezen témakörben.)

És az a helyzet, hogy más országokban a távmunka, meg részmunka, működik. Széchenyi is Angliából hozta a lánchíd, meg egyéb kütyük ötleteit, sőt még a mérnököket is hozzá, mégis a legnagyobb magyar alkotás lett. Szóval a jó ötleteket ellesni nem lenne ciki...

Nekem az is tetszik, hogy két ember töltsön be egy munkakört...

Persze az eddigiekből is kiderülhetett, hogy nem vagyok az otthon csücsülés híve, de azt nem vitatom, hogy vannak időszakok, amikor az egész családon könnyítene, ha otthon tudnék lenni..

Kezdve a nagyszülőkön, egészen a sógorokig...

Egyébként én sajna azt látom, hogy bizony nem gondolkoznak. Vagy talán fogalmazzunk úgy, hogy reálisan bele se mernek gondolni... Tisztelet a kivételnek.

Nem hinném hogy nem gondolkoznak azon hogy mi lesz vele ha lejár a gyed.Van aki azért nem mondja mert mindig van olyan aki mindenbe beleköt.Hogy ez azért hülye mert ügynöki munkát csinál és ő biztos nem csinálná gyerek mellett és még sorolhatnám.Van aki azért nem mondja mert esetleg feketén dolgozik.

Nekem is folyamatosan jár az agyam sőt én már egy esetleges dolog megvalósításán dolgozok de csak akkor mondom el ha már tényleg sikerül.Én már átéltem sok dolgot mert 3 gyerekem van.Szerencsére nem voltak soha betegesek a gyerekeim:):)Csak a kötelező bárányhimlőt kapták el.Suliból is szerintem az enyémek hiányoznak a legkevesebbet.Ha egyáltalán hiányoznak(betegség miatt).

Szóval a távmunka akármilyen jó is lenne csak álom marad.A mai nehéz világban meg pláne.

Meg a másik problémához, hogy nincs kire hagyni a gyereket...

Mert már munkát keresni is nehéz így, hogy a hajamat sincs időm megmosni. Akinek hoz a nagyi kaját, vagy alig várja, hogy az unokákkal lehessen, vagy legalábbis meg tudja oldani, az szerintem nincs is tudatában, mennyit jelent. Nálam egy jól fizető állás elvállalását jelentené... Még akkor is, ha egyébként bölcsis lenne a gyerek, de tudnám, hogy van aki időben elhozza, meg szeretgeti...

Csomó nagyit hallottam siránkozni, hogy jaj, én nem tudok nekik anyagilag segíteni, csak hozom, viszem a gyereket, ezért nem is becsülnek sokra... Istenem..

Persze nem a nagyinak szülünk, de az ember azért él ilyen sokáig, mert bizony két generációra van szükség ahhoz, hogy a sokáig "magatehetetlen" ifjúságot felnevelje... Ez nem szégyen.

Ha meg nagyi nincs, vagy éppen még maga is dolgozik, akkor jönne a többi segítség... Ha lenne, meg ha meg tudnánk fizetni. De azt meg munka nélkül hogy... Szóval a róka a farkába harapott ismét.

Ennek áthidalására lenne a távmunka...

És megjöttünk megint..

Én is már (szinte) mindent elvállalnék, állandóan azon jár az agyam, hogy miből tudnék pénzt szerezni.

Dolgoztam személyügyisként, titkárnőként, szervezőként. Indítottam egy virtuális asszisztensi vállalkozást, de nem igazán kelendő, igazi úttörő munka vár rám... Rendezvényszervezőket ugyan keresnek 1-1 feladatra, de ez rengeteg utána járást, távollétet jelentene, és nem tudom a lányom kire hagyni ennyi időre. Persze rengeteg olyan háttérmunka van egy rendezvénynél amit itthonról el tudnék végezni, de persze így nem kellek.

És ismét visszakanyarodunk oda, hogy NINCS TÁVMUNKAKÍNÁLAT sajnos!

Na látod, pont ez a mentalitás kialakulása miatt tartom én nem jónak ezt a 3 év dolgot. (Minden egyéb előnyének elismerése mellett.) Mert ezt meg lehet tenni, és nincs motiváció.

Én keresek most is állást, a 6 hós gyerek mellett is. Régi ismerőseimmel, akiknek régen dolgoztam, mind az a baj, hogy nekik sincs melójuk. De azért próbálnak segíteni. Múltkor egyik geodéta barátom egy építész kertjét mérte föl. (építész vagyok) Ekkor engem hívott segédnek, hogy meg tudjak a fickóval ismerkedni. Meg is ismerkedtem, csak hát nála is az átlag munkaidő 10-16 óra, és nem gyerekesekkel van tele az iroda. Szóval én nem vagyok gazdaságos, mert ennyit én nem tudok dolgozni... Persze azért csinálok portfóliót, hívogatom, stb... Meg másokat is.

Egyébként már voltam biztosítási ügynök, meg mindent megpróbáltam, olyat is, amit a hátam közepére se kívántam, csak már tenni akartam valamit. Hát így se könnyű.

Most éppen azt találtam ki, hogy könyvet fogok írni...

Egyébként meg igyekszem kinyalni a férjem fenekét, hogy ne krepáljon be se testileg, se lelkileg, amíg ő dolgozik napi 15 órákat értünk.. Csak azért néha már én is úgy érzem, hogy kiakadok egyedül a három gyerekkel..

Szóval azért nem oly egyszerű ez...

Meg az a baj, hogy ennyi kínlódás után már az ember egója is a béka feneke alatt van, és már maga is elhiszi, hogy nem jó semmire. Így meg nehéz munkát keresni. Erről meg a közhangulat tehet, mely szerint a gyereknevelés nem munka, hanem otthon-lógás...

Ez idő alatt annak is sikerül az önbecsülését leépíteni, akinek sok volt előtte...

Nemrég végeztem egy kis közvéleménykutatást a körülöttem élő kismamák között (6-7 fő): A kérdésem az volt, hogy maradnak-e GYESen, illetve szeretnének-e dolgozni alatta.

2 bölcsibe adja a gyerekeket, a többiek GYESen maradnak, de szeretnének dolgozni, viszont úgy láttam, hogy azt várják majd megkeresik őket a munkával...

Közülük csak egy volt, aki utána is megy a lehetőségeknek, érdeklődik, keresgél... a többiek várják a sült galambot...

bevallom, nem erre számítottam, azt hittem, hogy nem csak keseregni fognak azon, hogy hűűű de kevés a pénz, ebből nem lehet megélni, hanem, hogy legalább érdeklődés szinten eljutnak a munkakeresésig, és nem csak a párjukat szapulják, hogy milyen keveset hoz haza...

Én több hozzászólást vártam.

Csodálom, hogy az otthon lévő anyukáknak nem jár naponta azon az agya, hogy mi lesz ezután.

Szerintem sokan nincsenek tisztába vele, mi vár rájuk. Ha otthon is marad valaki a gyerek 3 éves koráig, és ha csak egy gyerek van, a kiscsoportot akkor is nagyrészt otthon fogja tölteni. 1-2 év, amíg annyira hozzáedződik a gyerek ÉS A SZÜLŐK!!! a mai durva bacikhoz, hogy úgy folyamatosan működjön a dolog... Ez az egyébként tök egészségesekre vonatkozik.

Sokakat ekkor raknak ki a melóhelyről. Aztán még jön a fejtetű, az ótvar, a rüh, a bárányhimlő, (még oltva is), a skarlát, meg a többi... Nincs ezzel baj, csak egyrészt darabszámra is több a megbetegedés, mint a mi korunkban, másrészt meg a vonal túlsó végén se szocialista, hanem kapitalista "tőkés" ül... És még a szocialista se volt mindig boldog, amikor anyám nem ment... Nem beszélve arról, hogy több gyerek, több helyről hozott bacik, és még azt is elkapják, amit nem a saját közösségükben szedtek össze...

Aztán meg az ember tízezreket kifizet vitaminra, gyümölcsre, meg mindenre, hogy azért menjen a szekér.

Ezt a nehéz időszakot se mindegy, hogy milyen módon végzett munka mellett tudod áthidalni. Ha legalább részben lehetne otthonról dolgozni, legalább akkor, amikor beteg a gyerek, már kevésbé rándulna görcsbe az anyuka gyomra egy köhögésre...

Ma a gyakorlatban aki komolyan dolgozik megfizet valakit, aki elhozza a gyereket délután 4-kor, kicsit levegőzteti, meg legalább akkor vele van, ha beteg. Felénk a délután játszóterezők felét ilyen pótnagyik teszik ki, a másik felét meg a gyesen lévő anyukák...

Ha meg nem lesznek komoly ösztönző lépések a vezetés részéről, éhen fogunk halni.. Ez van.

Sziasztok! Örülök, hogy ennyien hozzászóltatok a témához! :-)

Sajnos úgy látom, hogy mi vagyunk többségben, akik rész/táv munkát vállalnánk, de a munkáltatók ezt nem preferálják.

Pedig, valóban nagyon sok olyan feladat van, amit otthon is el lehetne végezni, és szerintem sokan úgy is belevágnánk, ha heti 1-2 alkalommal meg is kellene jelenni a munkahelyen.

Látok egy kis pozitív változást a törvényi szabályozásban, és egyre többen is foglalkoznak vele, de sajnos ezek még csak elméleti dolgok, valahogy a munkáltatókat kellene jobban "ösztönözni" arra, hogy ilyen munkaerőt is alkalmazzanak...

Csak az elejét olvastam,de elég is volt.Nagyon jó annak aki úgy dönthet otthon marad 3évig a gyerekkel én a nagy hitel mellett nem tehetem meg!

1.az oviban is sok minden történhet amiről onnan értesülök majd akkor oviba se menjen?

2.igényli a társakat ezt tapasztalom

3.a gyes éhen halni elég.

Szerintem mindenki eldönti mit szeretne.

Az a helyzet, hogy én nem tudok úgy nyugodtan otthon lenni - bármennyire jó is lenne, - hogy érzem, hogy minden nappal kisebb az esélyem elhelyezkedni, minden nappal kisebb az esélyem, hogy visszafogadjon a szakma, és egyre kevesebb az esély, hogy "biztonságosan" fel tudjam nevelni a gyereket, gyerekeket...

Erre lehetne jó lehetőség a távmunka, és a részmunkaidő.

Viszont számomra a távmunka nem azt jelentené, hogy mindegy mi, csak otthon legyek. Olyan a szakmám, amit lehetne részben otthon végezni. És sokaké olyan. Csak a magyar munkaadók csórók, rövidlátóak és begyöpösödöttek... Nem vagyok nyugatmajmoló, de ebben lehet példát venni odaátról. Az államnak se lenne rossz, hogyha ez a jól rejtett "munkanélküli" réteg hozzájárulna a bevételekhez...

Már vannak jelek, de ezt még jobban kéne nyomni odafentről...

Azt egyébként mivel magyarázod, hogy ott, ahol nincsenek otthon 3 évig a gyerekkel sok országban mégis több baba születik. Mi a három év lehetőségünkkel még az európai öregedő átlagban is nagyon hátul kullogunk...

Én ikább úgy fogalmaznék, hogy van sok előnye a 3 évnek, de bizony hátránya is lehet...

Egyébként meg ez a cikk nem erről szól, hanem arról, hogy hogyan tudunk szépen, finoman visszaszokni a munka világához...

A mondvacsinált munkáltatói még megy.

De akkor a gyedről is le kell mondani...

Azonkívül akkora a túljelentkezés a tényleg dolgozó anyák között, hogy már azt is kirakják, aki pl. közben lett terhes, vagy vesztette el az állását.

Úgyhogy annak csak "gratulálni" tudok, aki ennek ellenére el tudja intézni, hogy felvegyék a gyereket...

Az én véleményem az hogy ha már 3 évig otthon lehet maradni a gyerekkel akkor használjuk is ki.Ez csak Magyarországon van így:)Legalább ebben is különbözünk:):)Persze én is tudom hogy minden a pénz körül forog,de amit most adsz a gyereknek az minden téren meg fog térülni.A kötődés igen fontos dolog és sérül a gyerek lelke ha bölcsibe kell neki menni.Ez is kihathat rá majd ha nagyobb lesz. És most szeretném megemlíteni azokat az anyukákat akik nem dolgoznak és beadják mondva csinált munkáltatóival a gyereket a bölcsibe.A bölcsőde pedig nem kérheti számon őket.A gondozónők sem hülyék pontosan tudják hogy melyek ezek az anyukák.

Munkát tényleg nehéz találni,szinte lehetetlen.

Jó, hogy született ilyen cikk is, és végre valaki az előre gondolkodásra ösztönözne.

Az viszont sajna tényleg lényeges, és húsbavágó tévedés, hogy GYED ALATT FŐVESZTÉS TERHE MELLETT TILOS MUNKÁT VÁLLALNI. EZ ALÓL EGYES MŰVÉSZETI TEVÉKENYSÉG, MŰVÉSZI ALKOTÁSOK KIVÉTELEK, de ezek is szabályozva vannak pontosan a jogszabályban.

Ha meg valaki a bölcsibe beteszi a lábát, már vinni kell a gyedről lemondó nyilatkozatot. A kettő nem megy együtt, úgyhogy néha nem értem azokat a cikkeket, akik a gyereküket bölcsibe adó, és nem dolgozó anyukákról szólnak...

Egyébként hozzám eddig a bölcsi állt közelebb, mert olyan a munkám, amire nagyon kell figyelni, és jobb volt így, minthogy a pizza odaégett, a gyerek üvöltött az ágyban, a tartószerkezetet meg elszámoltam... Mostmár viszont három gyerekem van, és koordinálni is kell a családot.. Így a 3. mellől én is dolgoznék itthon, vagy legalábbis részmunkaidőben, úgy, hogy mindenki kiegyensúlyozott tudjon maradni... De hát ez most nem a mi időnk.

Mindenki csak a rövidtávú haszonra tervez, egy gyerekes nő meg igazából inkább közép és hosszútávon jó megoldás. Mert a gyerek csak nő, mi meg hálásak, motiváltak, jó problémamegoldók, sokoldalúak vagyunk, lennénk, ha kíváncsiak lennének még ránk, és nem minden munkaadó a pár hét betegségtől görcsölne...