Mi értelme van az életnek? (tudásbázis)

A fórum megnyitójának javaslom,hogy nézze meg a TomTykwer rendezésében a FELHŐATLASZ" "c" FILMET.

A film most megy a mozikban.A Budapesti CORVIN moziban szinkronizálva megy. A téma pont erről szól.

Azt hiszem fontos, hogy megnézd.Holnap én is megnézem.

Szerettel ajánlom.

Ezt írtam a lányomnak a negyvenen túli szülinapjára:

hogy miért is féltelek...? A szülinapodon megosztom Veled: Van a féltés... Nem az öncélú, nem az, ami nem féltés, hanem féltékenység, amely birtokolni akar, kisajátítani. Hanem az, amelyik önmagadért félt. Amikor minden porcikám, minden

lélegzetvételem, szívdobbanásom arra vágyik, hogy adhasson neked. A féltés, amelynek egyetlen célja, hogy élj, hogy szabad légy, és boldog. A féltés, amely akkor boldog, ha téged is annak lát, annak tud. És ezért mindenre képes, mindenre hajlandó. A féltés, amely azért szenved, mert te szenvedsz. A féltés, amely akkor is ad, ha távol vagy, ha nem lehet melletted, ha csak töredékét adhatja önmagának. A féltés, amely gyengéden óvni akar téged. A féltés, amely türelmes, amely vár, vár, vár... Igen, van ilyen féltés. .... ezt csinálom én!

Szia: Popper Péter, Müller Péter vagy egy harmadik?

Szép gondolatok, kár hogy a mai világban inkább csak "lélekcsitító" olvasmánynak válnak be----és annak se mindenki számára.

Boris néni is azt mondta: Mi a nehessígnek köll hasítanyi azt a atomot - mennyenek fát hasogatni..

---

És...., bizonyos szemszögből neki is igaza van.

Ez a téma nem kötelező. Azoknak való, akik szerit megérteni a világ dolgait- de igazán. Nem legendákat, meséket hallgatni...

Na, ez az...!

Egy ember életében nem az a fontos, hogy megértse a világ működését és az élet mint olyan - értelmét.

De aki elgondolkodik rajta - segítséget kap a saját élete megvalósításához.

(Aki már megfogalmazta: de én nem értem - már sokat tett - önmagáért.)

..és....?

-----

"Éhes disznó makkal álmodik"...?

Hm...

Olvasom a hozzászólásokat (válaszokat...?) és az jut eszembe milyen rossz gyerek is voltam én...

Ilyen mint ő...! Olyan kérdéseket tettem fel - melyek engem kínoztak - amelyekre általában lehurrogtak - és eltereltek.

"Nem ezen kell neked gondolkodnod - hanem azon, hogy jó gyerek légy..!, Ne zavard a felnőtteket"

Azt hiszem, kevesen értették meg - mire is gondolt. Így aztán mindenki hozzá toldotta a maga képzeletét - és arra válaszolt.

De mi van, ha ő arra kérdez, hogy mi értelme van annak, hogy egyáltalán van élet...?

Mint tudjuk az emberek most kaptak először más bolygóról értelmes (emberi hangon) üzenetet. Ennek csak néhány napja. 1969 ben lépett először ember más égitestre (a Holdra). 1957-ben először lőttek fel olyan holmit, amely körbe repülte a Földet kb. 100 km magasságban - vagyis, az első megmozdulás a "világűr" megismerése felé.

1492 -ben először hajóztak át Európából Amerikába.. És kb. 7000 évvel először írt le valaki valamit.

Ma már tudjuk, hogy a világűrben van (vagy akkor volt) egy égitest, amelyre ha a fény sebességével utaznánk (az olyan gyors, hogy 1,3 másodperc alatt a Holdra érnénk) - nos ha ezzel az irdatlan sebességgel repülnénk kb. 17 milliárd éven keresztül - akkor érnénk oda.

Hogy tovább mi van - nem tudjuk. Csak azt, hogy akármelyik irányban utaznánk - egyenlőre a mostani ismereteink szerint - nem találnánk életet.

Csak szilárd anyagot, füstöt, folyadékot - meg sok "semmit"

Akkor a francba, mi az élet értelme..?

Van aki azt hiszi, hogy az élet csak egy próbaidő - aki ezt jól tölti le (bizonyos vallási dogmák szerint) akkor ő "örökké" fog élni.! Hát..., nem semmi...!! Az az "örökké" az olyan sok, hogy mi összesen nem csak a hoxások, de az összes ember "összesen" sem képes azt elképzelni...!!! Bezony..!!!

No és ezen kívül még van további 670 féle vallás és szekta (eddig...!) amely mind valami "értelmet" is tud magyarázni az élet létének..

De azok csak dogmák és magyarázatok...

Segédkérdések: Miért így nézünk ki mint ahogy...? Miért nem úgy mint egy felhő..? - de mondjuk egy kb. egy millió kilométer hosszú felhő..? Hiszen a világűrben annyi hely van, hogy az nem releváns a mi méreteinkhez..?

(Mihelyt valamilyen gyerekeket nem fogunk tanítani - máris vissza áll a régi "rend". Nem lesz sem boldogság, sem vágy, sem szerelem, sem vallás, sem gyűlölet, sem értelmes beszéd, sem olyan kérdés, hogy ennek az egésznek mi az értelme...!

Megjegyzem: ezt már valamelyik pápa kipróbálta. Árvaházi gyerekeket úgy neveltek, hogy nem szóltak hozzájuk - mert azt hitték - ha nem tanítják meg őket a földi ember hitvány nyelvére - akkor ők az Isten nyelvén fognak megszólalni...

Ugye tudjátok milyen nyelven szólaltak meg...?!

Ha bárkiben felmerül a kérdés, nem is tudsz mást tenni, csak megosztod az eddigieket vele, de csak azért teszed, hogy addig is foglalkozz a kérdés feltevőjével.

Azzal, aki ilyen kérdést tesz fel nagyon komoly pszichés gondok lehetnek! Figyeljünk fel minden ilyen emberre!

Az, hogy fejlődjünk.

Az,ami simán, könnyen megy, ott már nincs fejlődni valónk. Ez jó, ez hozza a boldogságot, örömet.

Ahol fejlődni kell, azt az élet megoldandó problámalént hozza elénk.

Jeleket kapunk.

Mindig egy kicsit erősebben. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hol a "gubinc".

És ekkor elkezdünk dolgozni magunkon, a jellemünkön. És fejlődünk....

:) Bibe

Igazad van. Szerintem sem kell az értelmét keresgélni, inkábbb azt hogy mi az ami örömöt, boldogságot okoz számunkra és persze mások számára is.

Ha valaki nagyon maga alatt van, szerintem segítséget kell keresnie és nem feltétlenül csak itt.Akik idegenkednek attól hogy pszihiáter segítségét vegyék igénybe, felkereshetnek homeopátiával gyógyító embereket. Én más okból kerestem fel egy ilyen szakembert, de kiderült hogy lelkileg eléggé rossz paszban vagyok. Javasolt vény nélkül vásárolható szereket és már másnap kezdtem nem olyan kilátástalannak látni a helyzetet, pedig a problémám a mai napig nem oldódott meg, csak megerősödtem.

Remélem ezzel segítettem másoknak.

és még valami, ami most jutott eszembe, de olvasd el:

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a Mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, s ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...!

A "legvégén" nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életemben, hanem, hogy mennyi élet volt éveimben!