Méhen kívüli után (beszélgetés)

Sziasztok, idén júniusban volt egy méhen kívüli terhességem. Akkor azt gyógyszeres injekcióval sikerült kinezelni. Most egy hete lett egy pozitív terhességi tesztem és nagyon aggódok, nehogy megint méhen kívüli terhesség legyen.

Volt e valakinek kétszer egymás után méhen kívüli terhessége?

Köszönöm a válaszokat

Sziasztok !

Bízom benne még aktív a fórum :/

Tavaly májusban volt egy méhen kívüli terhességem . Jobb oldali pete vezetőm távolították el . Most sajnos még bonyolultabb a helyzet :(

2 nap késés után , nővérem meggyőzött hogy csináljak 1 tesztet hiszen tervben van a baba . 28. Reggel csináltam egy tesztet amint mintha lett volna valami , 28. Beteg is lettem . Furcsa volt már az is nem a megszokott . Október 3. Tesztem halvány pozitív , azóta szépen erősödött a teszt . Viszont a vérzés nem múlott el . Voltam nő dokinál nem korszerű a gép , így ő nem látott semmit, a vérzés miatt irt fel progreszteront . Utána héten hétfőn voltam magán rendelésen . Akkor meg nyugtatott az orvos , hogy méhen kívül nem latt semmit , így ő arra gondol hogy meg fiatal terhesség így nem látszik a hüvelyi UHn. Azon a héten csütörtökön vissza kellett mennem , hogy akkor már talán látszik . Akkor közölte velem, hogy méhen kívül lát valamit , folyadékot a hasüregemben mennyek be a kórházba . Csütörtökön mentem is keszthelyi kórházba ahol viszont már nem láttak semmit. Az ottani orvos szerint vetélés . Nem fogtak bent , annyit mondott az orvos ha fáj , görcsöl a hasam azonnal mennyek be . Szerencsére gond nélkül telt a hétvége . Hétfőn kontrollra vissza kellet mennem . A hétfői teszt halványan pozitív volt . Nagyon hosszú várakozás után sorra kerültem ahol ismét nem láttak semmit , irt fel vérzés csillapító gyógyszert és ennyi . Végig szedtem a gyógyszert de nem használt . És a ma reggeli teszt is halványan pozitív . Semmi olyasmi tünetem nincs mint tavaly volt :/ Valaki volt már hasonló helyzetben ?

(Megyek orvoshoz mindenképp , csak érdekel valakinek van hasonló tapasztalata ) 😞

Sziasztok, itt is megosztom:

Szeretném elmesélni az én történetemet, mert rengeteget szorongtam, aggódtam és persze olvastam a témában. A célom az, hogy aki utánam hasonló cipőben jár vagy aggódik, annak adjak egy kis reményt. Persze ez nem ilyen egyszerű, de én faltam a hasonló sztorikat. Aztán meg hitetlenkedtem. Aztán megint reménykedtem. És így tovább.

A másik célom: aki éppen benne van, az tudja, nem ő az egyetlen! És elképzelhetetlen talán, de ebből fel fog állni és jól lesz!

2019 márciusában bő fél év "próbálkozás" után volt egy méhen kívüli terhességem, ami miatt el kellett távolítani az egyik petevezetőmet. Még ugyanebben az évben októberben sikerült teherbe esnem az első próbálkozásra. Nagyon pici még, de tegnap megerősítette a doki, hogy jó helyen van! Szerintem ráadásul arról az oldalról jött, ahonnan kivették a petevezetőt, mert érezni szoktam a peteéréseket. Tudjátok, a megmaradt képes átvenni a másik szerepét és átnyúlni!!! Tök jó! :)

Én nagyon csodálkozom, hogy ilyen hamar sikerült, nincs semmi baj azzal sem, ha kicsit várat magára!

A tünetek és a sztori is tanulságos, ezért leírom azt is lejjebb. De kezdjünk a pozitív résszel! :) Pontosabban onnan, hogy mi történt a műtét után.

Nekünk először azt mondta a doki, hogy a következő ciklusban már lehet megint próbálkozni. A varratszedésre ezt elfelejtette és ott már három hónapot mondott. Végül mi 6 hónapot vártunk, ami nagyon kellett a lelkemnek. Azért döntöttem így, mert nagyon féltem, hogy megint megtörténik és már nem marad bent több petevezető. Nekem a doki azt mondta, hogy kívülről nem látott a petevezetőn elzáródást, ami indokolttá tette volna az elakadást, így valószínűbb, hogy a funkció nem működött, azaz nem sodródott a petesejt a méh felé. Na köszi, akkor honnan tudjam, hogy a másik oldalon nem lesz ez?! "Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ezzel nem tudnak mit kezdeni."

Nekem kellett valami, amitől úgy éreztem, hogy márpedig valami változás lesz és biztosan egészséges lesz minden lent.

Három dolgot csináltam:

1. mozgás: mivel ülök a melóban, ezért úgy gondoltam, hogy ez alapból is jót tesz. Az alhasi vérbőség fokozása mindenképpen hasznos. Nem vittem túlzásba, csak ha úgy volt, akkor pl egy tea helyett a barátnőmmel sétáltunk egyet, amíg beszélgettünk. Egy kis kocogás néha, ilyesmik. Meg kb heti egy-két torna, ami addig is megvolt. Az elv az volt, hogy minden nap legyen valami, ami megmozgatja a vérem.

2. intim torna: Kinéztem az Aviva és a Kriston tornát, mivel előbbinél még azt is írják, hogy KINYITJA A PETEVEZETŐT. Végül nem találtam a közelemben Avivát, csak Kristont, ezért azt választottam. Mindkettőben közös a hasi vérbőség fokozása, de ebben benne van az intim torna is, ami a műtét után is hasznos, illetve a terhességre és a szülésre, szülés utáni regenerációra is! De a teherbe esés szempontjából én a vérbőséget tartom nagyon fontosnak. Ezek a tornák pedig nagyon komolyan átmozgatják lent a dolgokat. Én hiszek benne, hogy pl egy ülő munka által pangó alhasban elindulhatnak rendellenességek. Ugyanígy a vérbőséggel ez gyógyítható. A szervezet önmaga tudja magát regenerálni azzal, hogy javítjuk vagy támogatjuk az egészséges hátteret neki. Vagyis adunk így esélyt a regenerációra, nem működik mindenkinél gondolom.

Egyébként az ultrahangon én két foltot láttam és balga módon nem mertem megkérdezni, hogy az most akkor kettő-e. Azóta persze megtudtam, hogy a dokik nem mindig mondják el az elején, hogy ikreid vannak, mert van esély az egyik felszívódására...Lehet, hogy vigyázni kell ezzel az intim tornával, mert durván működik?! :D

3. egy természetgyógyász ismerőshöz elmentem, aki adott nekem egy gyógynövény alapú kúrát, amit becsülettel végigszedtem.

Mindezekkel sikerült lelkileg is rendbe kerülnöm, mert úgy éreztem, hogy teszek az egészséges fogantatásért. Azt azért elmondanám, hogy volt olyan hónap, amikor kicsit enyhébben védekeztünk és szinte pánikoltam, hogy mi van, ha teherbe estem és baj lesz? Ez nagyon pusztító dolog így stresszelni, ezért kellett nekem ez a tudatos "helyreállítás". Ja és közben amivel még kínoztam magam: a gondolat, hogy ez van, ez a sorsom, nekem nem lehet gyerekem. Ezektől nem kell lelkifurdalást érezni, de foglalkozni kell vele. Beszélgessetek ezekről a bizalmasaitokkal vagy akár szakemberrel is.

Még egy tapasztalat: Korán elkezdtem érezni tüneteket és azért volt bennem aggódás. Ez is teljesen normális! Sajnos a baba van, hogy nem látszódik a 6-7. hétig sem (ugye kb a 3.-4. környékén esetleg már sejted). Mindenesetre én még az 5. hét betöltése előttre csak kipiszkáltam egy időpontot a dokinál, hogy ne otthon zsibbasszam a saját agyam. Szerencsére látszódott, de amúgy sem hajtanak el, ha volt már méhen kívülid, jobb utána biztosra menni. Ha nem látszott volna, akkor is tudom, hogy kaptam volna időpontot hamarra vagy valahogy kezelte volna a helyzetet, de a lényeg, hogy megnyugtató, hogy tudja mi újság!

FONTOS! Én már egészen korán éreztem enyhe fájdalmat a kivett petevezető oldalán, ami persze tök ijesztő volt, de a műtét miatt ez normális, ahogy nyúlnak ott a dolgok!!!

INNEN akkor olvasd, ha a TÜNETEK érdekelnek. Nem egy öröm ezt így átérezni.

Szeretném itt leszögezni, hogy mindenkinek más tünetei lehetnek és ugyanilyen tünetekkel sem lesz feltétlenül ez a kimenetel, sőt!!! Ha mégis méhen kívüli van, akkor az még elmehet és felszívódhat. Volt egy ilyen eset párhuzamosan velem az osztályon. Ha viszont egészséges baba lesz belőle, akkor nem jó neki az aggódás, szóval amennyire lehet (szerintem semennyire) próbálj meg tudatosan nyugodt lenni. Legalább egy kicsit.

Szóval nekem megjött a menszeszem, ami kicsit gyengébb volt. Majd mikor már majdnem vége volt, újra elkezdtem vérezni. Enyhe volt nagyon, tisztasági betét kategóriás és többnyire barnás, de nem múlt. Mellette mellfeszülés és magas hőm volt. (ezek eddig a mensivel megszűntek ugye) Egy héttel a menszesz első napja után enyhe lüktető fájdalmat észleltem a bal oldalon. Este elmentem ügyeletre, ahonnan azon kívül, hogy hülyének nézett a doki, hazaküldött c-vitamint szedni. Ez rajta volt az orvosi papíron, amit egyébként később megpróbáltak visszatartani a kórházban a távozásomkor! Hüvelyi ultrahangon semmit nem látott. A méhnyálkahártya pedig vékony volt, ez fontos, ez vastag lenne, ha benne lenne a baba.

Két nappal később már egész nap éreztem a fájdalmat enyhén, majd fél órán keresztül eléggé erősen, görcsösen. Csináltam két annyira halvány pozitív hcg tesztet, hogy csak még döntésképtelenebb lettem tőle. Azóta így gondolom: ha halvány, az is ott van! Az előző rossz élmény miatt nagyon nehezen, de mégis rászántam magam az ügyeletre megint. Nem baj, majd megmondom, hogy ez a hobbim, gondoltam. Másik doki ügyelt, sokkal kedvesebb. Csinált ő is pisi tesztet, ami negatív lett. Hüvelyin semmit nem látott. Azért a biztonság kedvéért másnap reggelre beutalt vérvételre. "Ha korán sorra kerülök, akkor jöjjek is be aznap, megnézik az eredményt a rendszerben. Ha nem, akkor majd két nap múlva elég lesz bejönnöm."

Ez is azt mutatja, hogy nem gondolták a méhen kívülit igazán. Felelőtlenek voltak? Nem tudom, nem hinném és nem is haragszom rájuk. Annyi a nagyon fontos, hogy ha hülyének néznek is, akkor is menjél, nyomuljál, mert ez megmentheti az életedet is vagy pedig megnyugtat, ami nagyon kell. Otthon ezen rágódni olvasva pl ezt itt most, az sajnos nem fog igazán segíteni. El kell menni dokihoz, hogy tudd, kézben van tartva!

Tudni kell egyébként a méhen kívüliről, hogy valószínű, hogy lassabban fejlődik. Bár amúgy sem volt még túl régi terhesség, de ezért nem mutatja ki feltétlenül a pisi teszt. De a vérvizsgálat igen! Ezért is menj dokihoz! :)

Na. Másnap korán sorra kerültem (nem véletlen, ott voltam jó korán) és délután bementem a kórházba, ahol rendes rendelési idők voltak, és a tegnap ügyeletes doki nem volt ott. Ezért megint jó hülyének néztek. Mondom én annyit tudok, hogy ide kell jönnöm, ők meg nézzék meg a gépen és kész. Sok szemforgatás után csak megnézték bent egyszer csak, mert némi várakozás után kivágódik az ajtó és keresnek engem, hogy jöjjek befele. Hát pozitív volt. Onnantól más hangnem, stb. Megint hüvelyi ultrahang, ahol semmit nem láttak. Így befektettek a kórházba. Ennek az volt a lényege, hogy minden reggel keresték hüvelyin a petezsákot, meg talán a hasűri vérzést is, illetve ha közben ugye rosszul lennék (mert ez életveszélyes!), akkor tudnak nyilván gyorsan cselekedni. Két nap múlva még mindig semmit nem láttak az ultrahangon, csak ilyen hmm hát ez talán dolgokat. A becenevem addigra az extra gyanús lett. Ekkor csináltak megint egy vértesztet, amin látták, hogy nőtt a hcg szint. Ez azt jelenti, hogy van valahol egy terhesség, ami fejlődik és nem halt el. Aznap meg is műtöttek.

Nagyon rossz volt lelkileg az egész, de így kellett lennie. A műtét során mivel nem voltak biztosan benne, mondták, hogy nyilván nem vesznek ki semmit, ha nem látják biztosnak. És valóban ott volt, már kicsit véreztem is a hasűrbe (ettől életveszélyes), pedig nagyon durva fájdalmaim nem voltak. Egyszer sem látszott az ultrahangon.

A kórházban sokat sírtam, nehéz volt lelkileg és úgy éreztem ennyi, akkor nem is lehet gyerekem, ha ez igaz. Engedni kell a fájdalmat is, de közben fent kell maradni, mert ennek is vége lesz egyszer és akkor majd nem szabad hagyni, hogy ez meghatározza a későbbieket.

A műtét ijesztő és hirtelen jön ugye, de egyáltalán nem volt vészes. Az első pár nap durván néz ki, mert nagyon óvatos és lassú az ember, de azért nem olyan rossz belülről. Azt hiszem három hét múlva teljesen gyógyultnak számítottam, már sportolhattam is. Azért én kicsit visszafogottabb voltam.

A műtét utáni lábadozás meg pont fedezte azt az időt, ami a lelkemnek nagyon kellett még.

Tanulság:

1. menj dokihoz, nyomulj, amíg biztos nem vagy a dolgokban.

2. sajnálom, de türelmesnek kell lenni. Pl nekem ez a kórházban nagyon nehéz volt, de egy rendes terhességet sem látnak feltétlenül ilyen korán, hát még egy méhen kívülit. És a dokik sem akarnak mindenáron műteni, hidd el!

3. Amíg türelmes vagy, addig gondold át, hogy jó, akkor most mi lesz, ha ez az, amitől félsz? Van még egy petevezetőd vagy ha nincs, akkor a lombik is játszik. És még ott az örökbefogadás is. Ez most nagy áldozatnak tűnik, de akkor is így van. Ja és a megmaradt petevezető képes átvenni a másik szerepét, tehát még jöhet mindkét petefészkedből a baba!

Szia Panndy!

Szegény, sajnálom hogy Te is átélted ezt a kálváriát! :-(

Az elején nagyon nehéz volt és azt hittem sosem fogom túltenni magamat ezen. Aztán rájöttem, hogy az önsajnálattal nem érek el semmit. Most már csak pozitívan próbálok állni a dolgokhoz, már amennyire ebben a helyzetben lehet.

Nekem az orvos 3 hónap várakozási időt mondott, ami mostanában telik le. Szóval mi már belevágunk, mert már tényleg nagyon szeretnék babát! :-)

És te hogy vagy? Hogy viseled? Neked mit mondott az orvosod, mikor próbálkozhattok?

Szia Brigike1011!

Sajnálom ami veled történt,tudom milyen érzés,engem egy hete műtöttek,nekem is el távolították a jobb petevezetéket!Azért írok,mert kíváncsi lennék azóta hogy vagy,próbálkoztok e már újra!Ha van kedved írj,addig is csak pozitívan!!!

Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni hozzátok...

Sajnos nekem is most volt egy méhen kívüli terhesség miatt laparoszkópos műtétem, sajnos ki kellett venni a jobb petevezetéket:-( Nagyon el vagyok keseredve mert nagyon szeretnék babát és félek, hogy most jelentősen csökkentek az esélyeim.

Szia! Bocs, régen jártam erre. Szerintem tenni ellene semmit sem tudsz. A jobb oldali petevezetéked megvan még? Mert ha az nem átjárható szerintem célszerűbb lett volna kivenni. Bár orvosa válogatja.

Egy trükk, amit esetleg bevethetsz: Figyeld, hogy peteéréskor melyik oldalon fájdogál a hasad. Ha bal oldalt, akkor gyorsan mindent bele! :-) Én legalábbis érezni szoktam.

Sok sikert!

Sziasztok igaz nekem nem volt méhen kívüli terhességem de házasságom után 4évet vártam a kislányomra ő is gyógyszerel sikerült előtte egy hsg volt akkor nem találtak semmit megszületett gondoltam jöhet a következő ő volt 4 éves akkor de semmi elmentem nőgyógyászhoz jött megint a kivizsgálás laparoszkóp- ás műtét ahol meg állapították hogy roncsolódtak a petevezetékeim és ezért nem jön a babó sajnos csak lombikkal lehetne de ara nincs annyi kerestünk úgy hogy már lassan kezdek beletörődni,10 év próbálok megint anya lenni de nem megy így hát nekem sem kell semmivel védekeznem soha életemben nem szedtem gyógyszert de nem is fogok.De hála a jó istenek van egy gyönyörű 10 éves kislányom.

Bocsi ha hosszú lettem így akartam :)

És röhely, hogy ingyenes! (a beültetés.) A vizsgálatokról, gyógyszerekről senki nem beszél. Milyen jó, hogy legalább ez ingyen van! És csodálkoznak odafenn, hogy csökken a népesség, és nem vállalnak a fiatalok gyereket!

Bocsi, kitértem a témától, de muszáj volt!

Addig nem adom fel amíg legalább egy gyerekem nem lesz!!!Bár mindig 4 gyerekről álmodoztunk a férjemmel,de most már egyel is beérnénk!

Hát igen a lombik nem egy olcsó mulatság.Mi csak az 5.-et tudtunk nagy nehezen kifizetni.Az első 4-et kölcsönökből csináltuk.......

Becsüllek a kitartásodért! El tudom képzelni, miken mentél keresztül! Nekem a harmadik méhenkívüli után nem maradt lelki erőm semmihez. Mondjuk anyagilag sem engedhetjük meg magunknak a lombik "luxusát". Azért az én helyzetem más, nekem van egy gyönyörű lányom! Nekem a Jóisten csak egy gyereket szánt, megelégszem vele.

Kitartás, sikerülni fog!

Szia! Tényleg elkapkodtad egy kicsit! Majd akkor fog összejönni, amikor nem is gondolsz rá! Úgyhogy ne e körül forogjanak állandóan a gondolataid!

Kitartást, és sok sikert!

Persze hogy lehet tudni. 2000 ben méhen kívüli voltam, jobb oldalon, meghagyták a petevezetőt.Ezután kötelezővárakozás:3hó volt, addig szigorúan védekeztünk, aztán 3 hóig kiszállásos alapon, És fél év mindent bele után fogant meg a kislányunk.2002 februárban szültem. 2010-ben jött el az idő a következőre,ahogy levették aspirált, rögtön teherbe estem, már meg se jött a következő vérzésem. Csak sajna ez is méhen kívüli volt és ugyanott. Kivették a petevezetőmet, mondván a rajt levő hegesedés miatt akadt el... Ezután megint pihi, ahogy az első után, és idén tavasszal sikerült a másik oldalon is méhen kívülit produkálnom. Kivették a bal petevezetőmet is, mert nagyon rossz állapotban volt. Így hát csak a lombik marad, amibe nem vágunk bele, úgyhogy egyke marad a kislány.

Kifelejtettem, 2005-ben 6.héten elhalt méhen belüli terhességem is volt.

Jelenleg nem is kívánnék teherbe esni.Nem sanyargatom a lelkem,megelégszem a lányommal.

Jó oldala: nem kell védekezésre költenünk!!:-)

Bocs, ha hosszú lett...

Szia! Az első méhankívülinél én is így jártam, mint te. Először kapartak, aztán rá két hétre vették észre a petevezetőben. Szét is repedt.

A vigaszom erre: Rá egy évre teherbe estem a lányommal, aki egészséges, gyönyörű, és 9 és fél éves!

Aztán megint kudarcok jöttek, de akkor is van egy gyönyörü lányom! Most már csak lombik lehet...:-(

Viszont védekezni nem kell!:-)

Sok sikert!

Szia!

Köszi a támogató szavakat. Sajnos nekem sem találták eddig, és most már mindegy is. Mert a gyógyulás irányába tekintek, és pozitívan állok a dolgokhoz. Csak két ilyen eset után elég nehéz nem félni. De igyekszem ígérem:)) A 80%, meg elég jó esélynek tűnik. Remélem minden rendben lesz. Köszi mindent:)

Valamelyest csökken az esélye,de azt olvastam egy neves nőgyásztól,hogy 80% így is. Szerintem az egész jó!

Egyébként ez a legkevesebb,amivel foglalkoznod kellene,próbáld meg ezt kizárni,hogy csak az egyik petevezetéked működik,hanem arra koncentrálni,hogy megszűnt a "rossz" oldal(nem hiába akadt el a pete) és maradt a jó petevezeték,ahol szépen átsiklik majd és a méhedben fejlődik a baba.

Ne haragudj,ha hülyén hangzik,amit írok,de én próbáltam bevizualizálni ezt,bár nekem nem vették ki a petevezetéket,mert annyira nem sérült,sőt én már 8 hetes voltam,nekem nem találták szegénykémet. Szóval tényleg csak egy módja van a dolgoknak,hogy hagyod,hogy lenyugodj és pozitívan hozzáállsz és hidd el,hogy jön a baba. Ne félj,nem szabad félni,minden rendben lesz/van.

Kitartást!

Nekem 6 hónapot tanácsolt az orvos,végül is pont 6 hónapra rá terhes is lettem,de mi már hamarabb próbálkoztunk. A következő hónapban szinte...

Miért kellett kivenni a petevezetéked,ilyen későn derült ki,hogy méhen kívül van a baba?

Drukkolok a mihamarabbi Babáért :)