Megromlott a kapcsolatunk, már nem olyan mint az elején, amikor összejöttünk! Már sokszor gondolkoztam a szakításon, de nem merem megtenni! (beszélgetés)
Mutass 1 kapcsolatot,ahol nincsenek akadályok időnként,minden olyan happy mint a legelején....!!!
Nem azt mondom ez a normális,de nincs olyan pár aki időnként nem vitatkozik,ott valamelyik nyel.
Mi sok mindenen átmentünk már,amin azt gondoltuk most valamelyikőnk elvérzik,de itt vagyunk egymásnak.Nem lehet mindenről ugyanaz a véleményünk,mert az olyan,nem tom' milyen lenne,de nagy dolgokban mindig együtt voltunk,s egymás kezét fogva kijöttünk a gödörből.......
Aztán gyereknevelésben homlokegyenest más véleményen vagyunk,és ez ki is bukik olykor-olykor......
De 1-et tudok,ha nincs itthon Apa hiányzik,és ha begurul a kocsinkkal a ház előtt kiugrik a szívem.
És sz.tem fordítva is......?????-remélem.
[link]
Ezt olvasd el!
Sztem lehet hogy segít!
bocsi, félreértettem. nem tudom, mit tegyél. ha nem érzed vele jól magad, és nem vagy szerelmes, akkor hagyd ott. Egyéb esetben, ha úgy érzed, hogy megéri küzdeni a kapcsolatért, akkor mindent bele!
érzelmi zsaroló!gusztustalan!Az ilyentől menekülni kell,mert nem ér egy fabatkát sem!
Bocsika de ez nem a te gondod.Ne tedd tönkre magad teljesen.
Különben is csak sajnálatra nem épülhet egy kapcsolat.
Lépj ki ebből-:)
Nálunk ez fordítva volt, én veszekedtem minden apróságon naponta ő meg nem bírta egyszercsak megunta és szakitottunk. Az egyedül töltött idő alatt sok mindent megértettem, átértékeltem és most jobban becsülöm szeretem mint valaha. Nekem is azt tanácsolta mindenki, hogy hagyjam a fenébe nem értem miért. Ha az első problémánál kilépnénk egy kapcsolatból, vénlányok maradnánk.
Köszönöm, aranyos vagy nagyon. :) Bár nagyon fiatal vagyok, már megjártam a poklok-poklát, szóval legalább tudom, hogy létezik belőle kiút. :)
Régebben sokszor szomorkodtam amiatt, és nagyon szerencsétlennek éreztem magamat, hogy miért kaptam olyan nagyon fiatalon annyira nehéz életet, de most már tudom, hogy azért, hogy másoknak segíthessek ezáltal.
Szívből kívánom, hogy rendbe jöjjön az életed mielőbb! Puszi. :)
Láttam ,hogy még nagyon fiatal vagy!Szerintem még sok ilyen emberre lenne szükség a világba mint te!Aki ilyen fiatal létére ,ennyit próbál segíteni másokon.Áldjon meg a JÓ ISTEN!És sok erőt ,egészséget,és kitartást kívánok neked,hogy továbbra is igy próbálj segíteni az embereknek,mint nekem.
Igen, Isten valóban segít, én is hiszek benne, nem is akarom megmondani, hogy mit csinálj, azt neked kell tudnod legbelül. Az is lehet, hogy felajánlod a problémádat Istennek és az angyaloknak, hogy valahogyan oldják meg boldogtalan helyzetedet. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. De van egy másik mondás is, hogy segíts magadon, és Isten is megsegít. Szóval azt ne várd azért, hogy ha semmit sem teszel, akkor is megoldódik a helyzeted, mert te is kellesz hozzá. :)
Köszönöm,hogy próbálsz segíteni!De remélem,hogy a JÓ ISTEN majd segít nekem ,hogy mit csináljak,mert hidd el nagyon nehéz!Még egyszer köszike!!
Persze hogy lenne... Az élet értelmét és a boldogságot saját magadban kell megtalálni. Lehet a gyermekeid fognak elmenni. Én vidéken éltem anyukámmal. Először a nagyobbik hugom költözött fel BP-re tanulni, aztán én a páromhoz, és már csak a 18 éves kishugom van otthon, ki tudja meddig... A gyerekeid felnőnek, és otthagynak. Saját családjuk lesz. Ez az élet rendje. Az nem normális, ha valaki 30-as éveiben még otthon lakik anyukával... De ez nem azt jelenti, hogy végleg elveszted őket, csak azt, hogy kevesebbet fogtok találkozni, és nem éltek többé együtt. Szóval azt tanácsolom, a boldogságot saját magadban keresd, ne bárki másban.
Szerinted ,lenne értelme az életemnek a gyerekeim nélkül??Ők az életem!Itt hagyni őket?Inkább beletörődök abba ami van!
Köszönöm a válaszokat!Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Szerintem nem vennéd el a boldogságukat azzal, hogy te visszajönnél Magyarországra. Ha igazán szeretnek téged, akkor boldogabbak, ha téged is boldognak látnak. (Legalábbis nekem az lenne a legfontosabb, hogy a szüleim boldogok legyenek, már tizenévesen is annak örültem, hogy a szüleim boldogabbak külön-külön, és nem bántam, hogy már 15 évesen dolgoznom kellett emiatt.) Szerinted jó a gyermekeidnek, hogy te ilyen boldogtalan vagy? A legkisebbet magaddal hoznád, a nagyoknak pedig meghagynád a döntésszabadságukat, hiszen mindkettőjük rátalált már a párjára. Az, hogy más országban élnétek, nem jelentené azt, hogy többé nem találkoztok, vagy hogy cserbenhagytad őket. Semmit sem kell elviselni, ami nem jó, hanem meg kell találni az utat, hogy jobb legyen. :)
Szerintem te nagyon-nagyon félsz a változástól, pedig az élet változások sora. Napra éj jön, hétfőre kedd, változnak az évszakok, nőnek a gyerekeid, és ez ellen semmit sem tehetünk, így hát sokkal jobb elfogadni, és ha kell változtatni saját önnön akaratunkból, és nem csak sodródni az árral.
Kedves tindigo!Azt még nem írtam le hogy líbiában élek.3 gyerekem van a fiam aki 22 éves és menyasszonya van,a lányom 18 és ő is menyasszony.A legkisebb lányom 12 éves .Minegyikük itt tanult.Szerinted a fiam elhagyná a menyasszonyát,vagy a lányom a vőlegényét?Én csakis ő értük élek,hogy nekik jó legyen!Ők tartják bennem az erőt!Hogy őket boldognak látom !szerinted van jogom ezt elvenni tőlük?Gondolod ha azt mondanám,hogy gyerünk haza a ,semmibe,velem jönnének?Vagy menjek nélkülük?Inkább elviselem a sorsomat úgy ahogy van.Talán ha már kirepülnek a gyerekek akkor könnyebb lesz változtatni
Vannak erre is megoldások, nem szabad feladni, Ha igazán akarod, sikerülni fog, hidd el. Nem minden a pénz.
Nincs ilyen. A saját körülményeidért te vagy a felelős. :) Tudom, hogy ezt elsőre nehéz elfogadni, de mindig van lehetőség a változtatásra. Az első lépés az úton a felismerés, hogy nem jó az életedben ez és ez, és utána jön, hogy milyen lépéseket tehetsz azért, hogy ez megváltozzon. Mindannyiunkban ott lakozik a teremtő erő, amely csak arra vár, hogy használjuk. Ezáltal az életünk körülményeit újrateremthetjük, valahányszor csak szeretnék. Isten akarata az, hogy tökéletesen boldogok legyünk. A felismerés a tiéd. Az egód az, amely elhiteti veled, hogy nincsenek lehetőségeid. Az én életfeladatom az, hogy ezt megértessem másokkal, és segítsek elérni a céljaikat. Nagyon sok embernek segítek itt a hoxán is, olyanoknak, akik, akárcsak te, azt hitték, hogy lehetetlenség, hogy bármi is jobb legyen az életükben. És most meglepődtek, hogy csupán 1 hónap alatt az egész életük kezd felfordulni jó irányba. Olvass bele a naplómba, és a tréningembe, ha gondolod. :)
Hidd el ,hogy van ilyen!Egy fillér nélkül,lakás,és munka nélkül,40évesen már nem tudok változtatni sajnos!
Én agresszív emberrel nem élnék együtt. ha engem nem bánt, akkor sem. Nem megoldás, amit ő annak képzel, és sosem tudhatod, Téged mikor fog agyonverni... Mert felidegeled....
Szánalmas. Engem is felidegelnek idegenek, mégsem verekszem. És az, hogy férfi, nem mentség. Az, hogy ivott, pláne nem.
És mondom ezt Én, aki meg tudja magát védeni, ellenben a legtöbb nővel, akinél átlagban a párja jóval erősebb....
Volt egy barátom, elég sokáig voltunk együtt, aztán (mindegy, miért) vége lett. Nem sokkal a szakítás után felhívott az apukája, hogy kórházban van, mert öngyilkos akart lenni. Szóval azt akartam ezzel mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.....aki csöndben van az viszont bármikor megteheti.
Ez sajnos tényleg így van...
Azt mondja? Hmm...majd évek múlva, megnézem elhiszed-e monoklival a szemed alatt. Bocsánat, de aki agresszív, az előbb-utóbb a környezetére is kivetíti, nem csak idegenekre.
Nem szereted? LÉPJ......Mire vársz?
Ha ő csak így tudja (vagy inkább nem tudja) kezelni a problémákat, az nem a te bajod, hanem az övé. Húzd meg a határokat.
Ilyen nincs. Az én szüleim 20 év együttlét után váltak el. Akkor 11 éves voltam. Anyagi szempontból nem volt jó döntés, utána nagyon szegények lettünk, de legalább békesség lett. Mindent összevetve jó döntést hoztak, mert nem illettek össze, és a mai napig nagyon jóban vagyok anyukámmal és apukámmal is. Adtak maguknak egy esélyt a jobb életre, és jobb is lett mindkettőjüknek.
Nem akar öngyilkos lenni!
inkább csak a falba fog rugni, meg ököllel az ajtóba! És ha nagyon nagyon felmérgelik, akkor nyugtatót kell beszednie! Nyáron verekedésbe is belekeveredett, de azért mert ivott, nem keveset, meg felmérgelték! Velem még szerencsére nem csinált semmit, de azt mondta, soha nem bántana!
Mindenhez két ember kell. Egy aki bánt, és a másik, aki hagyja magát bántani. Az érzelmi zsarolás is olyan, hogy azt lehet vele zsarolni, akit lehet...
Ha pedig szereted is meg nem is, akkor valójában nem szereted. Én 3 éve vagyok a párommal, és bár volt rossz időszakunk, akkor is azon gondolkoztam egyfolytában, hogyan lehetne megoldani, a szakítás eszembe sem jutott, és neki sem. És sem gondoltam, hogy már nem szeretem. Meg is oldottuk.
Addig változtass míg megteheted!Még nagyon fiatal vagy!Én is így jártam de már sajnos nem tudok változtatni rajta,az anyagiak,és a gyerekek miatt..
ha kiábrándultál, és már nem szereted, akkor hagyd ott. ennél minden jobb.
aki fenyegetőzik ilyesmivel, az általában érzelmi zsarolásnak szánja, és nem meri megtenni. Figyelemfelkeltés és zsarolás. Nem kell adni rá. És amúgy sem a Te felelősséged.
További ajánlott fórumok: