Megromlott a kapcsolat szülés után (beszélgetés)

Huhhhh.

Köszönöm, hogy ilyen sokan válaszoltatok!

Jól jönnek a negatív vélemények is mert hát biztos, hogy abban is van igazság.

Sajnos a szülés utáni lábadozás, az nem olyan volt mint bármely más esetben, hogy gyenge az ember de napról napra könnyebb lesz.

Sajnos majdnem elvéreztem 2 órával a szülés után. Annyi vért kaptam, hogy legalább lábra tudjak állni és hazaküldtek. Rá két hétre megint egy műtét mert bent hagytak egy darab placentát. És ezek után sajnos depressziós lettem, mert otthon csak a negatívumot kaptam.

De persze tényleg az is benne van, hogy lehet, hogy nem kellett volna neki szülnöm gyereket, csak ez a helyzet nem rajzolódott ki előtte.

A kisfiam agyvérzést kapott, súlyos oxigénhiánnyal született és újra is kellett éleszteni. Szóval mind a ketten egy kicsit megszenvedtünk.

El fogok gondolkozni amit írtatok, hogy merre és hogyan tovább. A fiam nagyon ragaszkodik az apjához és ezért lehet, hogy a boldogtalanságot választom. Tudom, hogy ez borzalmasan hangzik, de nem mindenkinek jut idilli kapcsolat és nagyon örülök neki, hogy van aki ilyenben tud élni.

Én csak kíváncsi voltam, hogy hasonló helyzetben van-e valaki más is és ők mit csinálnak, csináltak. De tényleg nagyon elgondolkodtató, hogy merre tovább. Köszönöm nektek!

Igazad van! Nekem is jól esett,ha a párom lecserélt egy pelenkát,míg én mosogattam (mondjuk).

Szerintem jelen esetben az alapokkal is probléma van,illetve a másik fél véleménye is érdekelne.

Mert van,aki nem kér segítséget és van,akinek semmi sem jó!

Ezzel egyetèrtek, írtam is, az anyaság nem 24 órás elfoglaltság. Alapvetően úgy gondolom, hogy aki többet van otthon, az több házimunkát csináljon mint a másik de amikor mindketten otthon vannak, azt a fennmaradót együtt is meg lehet csinálni és akkor tényleg jut idő mindenkire.

Hülyén jön ki, ha a vacsi utáni elpakolás, játékok elpakolása (nem a napközben keletkezett kupi, hanem a vacsi utáni játszós kupi), gyerek fürdetése, altatása teszem azt 2 órás elfoglaltság összesen és apuka baxik ebbe be besegíteni, utána picsog, hogy vele senki sem foglalkozik. Nem az egész napi tennivalókra gondoltam, hiszen ha otthon van az anyuka, a napközbenit ő is meg tudja csinálni de a lefekvés előtti dolgokat csak lefekvés előtt lehet.

Ha ketten csinálják, max 1 óra alatt megvannak vele és jut még 1 óra (plusz az utánalévő idő is) csak magukra.

Ha meg úgy néz ki, hogy ezt mindet csak az anya csinálja vacsi után, míg apa ejtőzik, logikus, hogy csak az anya lesz qrva fáradt és apa meg ideges mert ezidő alatt unatkozik.

De rengeteg nő nem is hagyja, hogy segítsenek neki, sőt, nem kéri és utána nyervog, hogy neki senki sem segít, pedig lehet, hogy csak kérni kellett volna. Másrészt nem gondolom, hogy úgy nézzen ki egy háztartás, hogy mindig minden dolgot meg lehet csinálni azalatt, amíg a másik dolgozni van. Nem azért mert több idő kell hozzá (sokkal de sokkal kevesebb mint 8 óra), hanem a dolgok időzítése miatt. Nem lehet mindent de mindent akkorra időzíteni, amikor a másik dolgozik. Egy bizonyos rész mindig abba az idősávba esik, amikor a másik is otthon van, tehát nem várhatja el azt, hogy csak vele foglalkozzanak, amikor otthon van, és rá csicskázzanak, és közbe sose lásson egy vasalót vagy egy felmosórongyot vagy egyebet a másik kezében és mindig minden meg legyen csinálva mert a másik egész nap otthon volt. Persze 90%ot meg lehet csinálni, a többit meg együtt muszáj, hogy a közös időből minél többet együtt töltsenek.

A szülés utáni időszak tény, hogy nem a legromantikusabb időszak egy kapcsolatban, de ezt nem szabad a szülésre, vagy a gyerekre fogni. Egy nem stabil, nem egyenrangú kapcsolatot egy súlyosabb betegség, baleset pont ugyanúgy fel tud borítani mint egy gyerek megszületése. Ez a kapcsolat alapjaiban volt kukacos.

De ahogy írja a fórumindító javul a helyzet, szóval még menthető csak arra kell vigyázni nehogy házi cseléd legyen és ez érvényes férj és gyerek viszonylatában is. Vannak cselédtípusok és sajnos nekik kevés megbecsülés jut egy családban.

Leírta tényszerűen,hogy nem segített?! Azt nem írta,hogy mennyit dolgozott a párja,vagy,hogy mit... Lehet,hogy hulla fáradtan ért haza,és csak nyugira vágyott.

Persze,a saját döntés és választása,hát...így sikerült!

Tényleg érdekes beszélgetés.. De azt gondolom, nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint egyesek, a környezetemben is látom az idilli (vagy annak tűnő) házasságokat..

Nekünk nem volt szerencsénk, majd jön a következő.. mert nem vagyok csúnya, sem buta, tudok és szeretnék szeretni. De már csak olyat aki erre érdemes lesz. Én tanultam a hibáimból. És akinek ilyen élete, férje gyereke van, annak én örülök.

Hááát a szülés utáni állapot az egy ilyen sport. Mondjuk nem két évig, szó sem róla.

Szerintem nem fikázta, csak leírta tényszerűen, hogy nem segített neki.

Itt mindenki annyit olvas ki a sorokból amennyit tud, képes és kihall, kilát. Túl ezen pedig a fórum egyik jelentős specifikuma, hogy bármiről lehet vadidegenekkel.

Fiaim vannak,5 és 3,5 évesek,tehát a csajozás még odébb van! De rengeteg pasitól hallottam,hogy anyu elhanyagolta őket a szülést követően. A csajok persze,csak akkor látták be,hogy gond van,amikor apu lebukott az első szeretővel...

Amúgy meg nem bírom,hogy valaki vadidegenek előtt fikázza a párját! Nem tetszik? Tessék rendet rakni! Ha meg eddig is ilyen volt,ugyan,mire számít bárki is?

Na,ja,a csapatszellem...

De a fórumindító írta,hogy ő a fiával is szeret foglalkozni,meg,hát a házimunka...Ezt pont le is lehet tudni,míg apa dolgozik,és utána lehet apával is foglalkozni kicsit,illetve,ha már otthon vannak hármasban,lehet hárman is játszani a kicsivel.

Már 2 éves a gyerek,ennyi idő alatt háromszor lehet regenerálódni,így apának igenis kijár a teljes figyelem (főleg,ha a kicsi már alszik)!

Szerintem itt alapvetően az a probléma,hogy anyu mindent a gyerek után sorol,pedig meg kell találni az arany középutat,hiszen nemcsak anya,hanem feleség és nő is egyben.

Sokan szúrják el azzal a kapcsolatot,hogy lecarják a párukat,mert itt agyerek. Nem szabad,vagy ha igen,nem kell csodálkozni,ha válás lesz a vége!

Apa persze cemétláda,hogy magára hagyta az első időkben,de ha dolgozott,hogy a bele is kilógott,hogy eltartsa a kis családját,egy tál kaja kiszedése cserébe nem nagy kunszt!

Én a saját szemszögemből írtam le a véleményem.Természetes,hogy mindenki másképp látja.De egy pasi ha ki van nyalva a segge,utána nagyon nyögve nyelősen hajlandó segíteni,ha hajlandó egyátalán.

Az esetek többségében ilyenkor szoktak keresni egy másikat aki újra kiszolgálja őket.

Nem ő cseszte el, mert ha a férje szereti, akkor hiába volt az, hogy előtte kinyalta a seggét, látván, hogy most már 3-an vannak plusz nehéz volt a szülés, anya és baba számára is (meg ha könnyű a szülés, akkor is), szerető férj is változtat egy-két dolgot, esetleg megcsinál olyat is, amit előtte nem.

Végülis az adok-kapok vagy nem működik, csapatszellem nuku, vagy pedig egyikük (vagy mindketten) túlérzékeny és apróságokból ügyet csinál.

Ezt a kapcsolatot valószínűleg nem a szülés nehézsége vagy az utána következő lábadozás cseszte szét!

Ha a párod igazán szeretne,akkor a történtek után közelebb kellett volna kerülnötök egymáshoz,nem távolabb!

Viszont,mivel nagyon úgy látszik számomra,hogy te próbálod a fiad születésével magyarázni a gondokat,azt hiszem,hogy te vagy a ludas...Ne fogj mindent a gyerek születésére,hanem találj megoldásokat!

Házicseléd szindróma!!!

Gondolkozz el azon,hogy az alap dolgok,mint a férjed kajája /nem tálcán a szájába adva/,és a tiszta ruhákon kívül mi volt az amiben ennyire "elkényeztetted" hogy már nem hajlandó segíteni sem.

Nekünk is van gyerekünk,de ha épp kidőltem a sorból,felkelt éjjel vagy nappal ha hazaért segített!A mai napig előfordul hogy én nem ébredek fel ha a lányomnak pisilnie kell,akkor felkel és segít neki!

Nem a nehéz szülés miatt van ez,első ránézésre inkább te cseszted el azt ,hogy baba előtt kinyaltad a seggét és szentként kezelted.

Bocs,én így látom.

Szerintem sem kell kiszolgálni, de nem hiszem, hogy előtte ez nem volt téma. Mindkettőtöknek oda kell tennie magát, nem vagyok benne biztos, hogy csak a gyerek miatt most annyira más lenne minden mint előtte. Az biztos, hogy a pici baba mellett van sok extra meló, de ezt nem olyan nehéz megszervezni, pláne okolni az ellentéteket a gyerek születésével. Aki többet van otthon, az csinál többet az otthoni teendőkből, de amikor együtt vagytok, mindketten csinálhattok valamit.

Ha a párod az a típus, hogy hazaér a munkából, megcélozza a díványt, akkor ezt egyrészt minősíthetetlennek tartom, másrészt biztos voltak ennek jelei korábban. De ha te nem dolgozol és csak a gyerek és a házimunka vár rád, azt kell mondanom, hogy ez nem 24 órás meló, szóval nem értem, hogy miért ne lenne időd mindenre?

Vannak nők, akik emellett még dolgoznak is. Meg ugye vannak normális férjek, apukák, akik szeretnek foglalkozni a gyerekükkel (mert az övék is), illetve nem kell őket "kiszolgálni", nem várnak el ilyesmit.

Na igen. Én hozom a klasszikus hoxás hozzászólást....

Már előtte sem volt jó ez a kapcsolat, észre kellett volna venned. Az nem magyarázat a részedről, hogy nehéz volt a szülésed, hiszen sokaknak nehéz, sokakat ér trauma előtte, stb. és még sem a házasságuk megromlása lesz az eredmény.

Szerintem nem kapcsolatfelborítós egy gyerekvállalás, hiszen egy ideális kapcsolatban mindkét fél akarja, illetve akkor akarják, ha a társuk is fontos nekik és szeretik.

Szerintem nektek már előtte sem volt közös témátok, amiről beszélhetnétek akkor, hogy lenne a gyerek megszületése után? Már a gyerek előtt téves elképzelése volt mindkettőtöknek egy férfi-nő kapcsolatról akkor, hogy lenne ez utána másként?

Szerencsére én nem voltam ilyen helyzetben, szerencsére én tudom, hogy nem azért vagyok nő, hogy egy pasit kiszolgáljak, illetve az egész családomat, és szerencsére? a férjem sem azért vett el, hogy legyen aki rendezze a környezetét és legyen valaki, aki kielégíti a szexuális vágyait.

Ha a te kapcsolatod arról szólna, hogy kiszolgáld a férjed (mármint a fórumindítónak írom ezt) és a családodat, akkor jobb ha lépsz belőle, mert ebben semmi boldogság nem lesz sosem. Nincs mit mondanotok egymásnak? Hogy lehet az? Nem érdekes, hogy mi történik a másikkal? Hogy lehet az? Ennél még az is jobb, ha az ember egyedül él.

Tehát, ha belegondolsz és nincs mit mondanod a férjednek, nincs kedved azt csinálnod, amit elvár tőled, akkor válj el, és élj úgy, ahogy neked jó.

Felesleges a próbálkozás, mert nem fog semmi változni. Ha ilyen volt a kapcsolat 6 évig, akkor miért lenne más a következő években egy nagy beszélgetéstől? Nem lesz más, csak múlik az idő és feleslegesen tartjátok fel egymást.

Sajnálom. Én is hasonló cipőben jártam, két éves volt a lányom amikor a férjem egyik délután amikor hazaértem a munkából közölte, hogy délelőtt elköltözött a barátnőjéhez.

Én azt sem tudtam, hogy volt neki. Munka, gyerek, háztartás. És ilyenkor még olyan pici, így is megviselt, hogy más vigyáz rá míg dolgozok, de hát kellett a pénz, én tartottam el a családot szinte.

Most már örülök neki, jobb is nem egy ilyen emberrel maradni. Nagyobb a lányom már, tudok másfelé nyitni.

Rájöttem, néha kell a pofon, a rossz, hogy jó dolog történjen.

Mit lehet erre mondani?

Nem derült ki már babavállalás előtt, hogy mit tart a nőkről úgy általában?

Mert a klasszikus hoxás hozzászólás az lenne, hogy nem kellett volna neki szülni, előre kellett volna gondolkodni, és ezeket a kérdéseket már előre tisztázni. Minden gyerekvállalás eléggé kapcsolatfelborítós, úgy alapból is..

De ezzel nem segítettem, az meg nem jó.

Szóval le kellene vele ülni, és alapból rebootolni az életeteket. Ki mit vár a magától, a másiktól, stb..

Nálunk a 4. gyerek után volt/van ilyen megborulás.

Nálunk két dolog segít

- családterápia, pszichológus

- gyerek ment a bölcsibe, én meg 4 órába dolgozni. Egyrészt a férjem, szüleim is kénytelenek többet vállalni a gyerekek körül, ezáltal jobban tisztelnek, mert rájöttek, hogy mit csináltam én végig eddig. Nekem meg nagyon jó, hogy van normál tevékenységem, és nem egész nap a gyerek körül jár az eszem: láss csodát, a munka+ háztartás mellett több energiám marad este a férjemre is, mint a csak gyerekezés mellett.

Tehát kommunikáció, önbizalom.

Ennek kb. 1 évet érdemes adni. Ha nem, akkor meg..

Sziasztok!

Jár valaki hasonló cipőben?

Én 2 éve szültem. Nagyon nehéz szülés volt a fiam és én is majdnem ott maradtunk. Elég sokáig tartott a felépülés utána. Sajnos emiatt nagyon megromlott a párommal a kapcsolatom mert örültem akkor neki, ha a fiamat el tudom látni, nem, hogy még őt is kiszolgálni. Sajnos neki nem jutott az eszébe, hogy segítsen is bármiben, hiszen ez a nő dolga. Szóval azóta javulgat a helyzet, mivel már többet tudok vele foglalkozni, de hát még így sem tökéletes, mert én szeretek a fiammal is foglalkozni, meg hát a házimunka.

Valakinek hasonló? Vagy esetleg ötletek?