Levél a gólyának

A mi kis fórumunk...

Egy mindenkiért, mindenki egyért:)

És itt jön a képbe a psziché vagy elmebaj. Mindenki nevezze, ahogy akarja. Egymásért élünk-halunk páran a fórumokon...Együtt sírunk, együtt nevetünk. Együtt örülünk egy szép LH-tesztnek. Együtt sírunk egy menzeszen. Eszméletlenül örülnénk már egy zebrás tesztnek, de nincs minek...

Eszméletlen pechszéria ül hónapok óta a babaprojektes lányokon...

És aggódom. Nem magam miatt, miattuk.

Sokan évek óta várnak babára. Van, aki tizeniksz éve. Azt kérdezitek, igazságtalannak tartom? Igen!

Abortuszellenes vagyok. (Meg lehet kövezni, de szülésznőként anno csináltam néhány ilyet sajnos.)

Igenis az élet nagy igazságtalanságának tartom, hogy ennyi-ennyi nő szenved hónapokig, évekig egy babáért, miközben évente 10.000 abortusz van kis országunkban. Igen... Jól láttad. Szenved...

Sokan el nem tudják képzelni, milyen éjszakákat sírni a kispárnába egy menzikor. Esetleg egy pozitív teszt, ultrahangos fotó felett sírni...Nekem sajnos volt részem mindkettőben. Mekkora tortúra elmenni egy bevásárlóközpontba, ahol mindenki pocakos, vagy babát tologat. Szinte nem mennél sehova, úgy érzed, összeesküdött ellened a Világ. Mindenki szül, mindenki várandós.

Csak Te nem...

Ilyenkor jön az önvád, a tehetetlenség és az önmarcangolás triásza. Amit néha felvált egy-egy fellángolás, hogy most "csakazértis".

Mindent megteszel. Még a kutyagumin is rágódsz napokig, ha esélyed van rá, hogy attól...talán pont attól... (Itt jegyezném meg, én már rájöttem, hogy csak a páromtól lehet.) És megint megjön... Megint visszasüllyedsz a "triászhoz"...

És szépen lassan beleőrülnél, hacsak... hacsak nem lennének a fórumos lányok.

Ha nem lenne kivel megosztani a búdat-bajodat.

Még akkor is, ha néha egy-egy szeleburdibb, rosszindulatúbb darab belelép a lelkedbe.

Ott vannak a Többiek. Akiknek legalább annyira szeretném, ha összejönne a baba, mint saját magamnak. Akikkel együtt sírok, ha megjön. Akikkel egymást vigasztaljuk. Egymásra számíthatunk. Sok-sok kilométer választ el minket, de egy csapat vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé. De egy szív dobog mindannyiunkban: Babám...Érted bármit!

Rengeteget segít a fórum...Eltereli a figyelmed a saját bajodról, mert amikor már sírva fakadnál, jön valaki, aki az orrocskádra koppint, és jól leszid.

Én sokszor gondolok bele, hogy hány, de hány sikertelen ciklust sírtunk végig. Hány, de hány negatív tesztet kívántunk a fenébe együtt... Sokat... És biztos vagyok benne, hogy párat még fogunk is. Kérdéses, hogy meddig fogjuk tudni tartani egymásban a lelket. És megértem, hogy szinte mindenki padlón van, el van keseredve.

Egyvalamit azonban nem értek. Ezt az undorító pechszériát. Ezért írtam Nektek ezt a levelet, gólyák.

Kapjátok össze magatokat, mielőtt mély depresszióba süllyed a kedves fórumunk, mert ha szépen lassan elhalnak ennek a szívnek a darabkái...Akkor a szív is elhal. És a Babaprojektes fórumért hatalmas kár lenne. Űrt hagyna maga után Sokunk életében.

Tehát munkára fel! Induljanak azok az apró kék-rózsaszín csomagocskák, mert mérgesek leszünk, és össze fogunk veszni veletek!

Itt a tavasz! Már azt sem lehet mondani, hogy fáztok. Gyerünk, szórjátok teli a kedvenc kis fórumomat kedves kis csomagocskákkal:)

ÉN MÉG BÍZOM BENNETEK....Ne hagyjatok cserben minket....