Létezik hogy valaki annyira gátlásos, hogy az már nem nevezhető hétköznapinak? (beszélgetős fórum)

Igen, létezik, hogy valaki annyira gátlásos, hogy az már nem nevezhető hétköznapinak.

Az alacsony önértékelés, a visszautasítástól való félelem okozhat elakadást a kapcsolatok kialakításának terén. Ha nagyon szeretne kapcsolatot kialakítani, de sehogy sem megy és ez komoly szenvedésnyomást okoz számára, onnantól joggal nevezhetjük pszichés problémának.

Viszont ha arra vagy kíváncsi, hogy egy már fennálló mentális zavar megmutatkozik-e ilyen viselkedési jegyekben, arra ilyen kevés információból nem lehet következtetni.

Jól beszélsz! AZ én szüleim nem váltak el, ilyen probléma nem volt, de apám is óvott a széltől is. Talán nagyapám adott nekem a legtöbbet az életből.

Van egy ismerősöm, aki így emlékszik kisgyerekkoromra: az a fehér zoknis kisfiú. :D

Én a megoldásnak egy vagányabb társaságot tartanék és remélni, hátha kinövi az illető a gátlásosságát.

Lehet esetleg, hogy az illető fiú szülei elváltak és anyuka neveli?

Fiúként felnőni egy szénné feminizálódott környezetben? Megaszívás! Nő az anyuka, nő a nagymama, nő az ovónéni, nő a védőnő, nő a tanárnéni, stb... A sok nő természetesen "jófiút" nevel a gyerekből. A gyerek megtanulja, hogy a lányok aranyosak, kedvesek, romantikusak, ők mindig igazak, meg egyébként is felsőbb rendűek, mert a nőkből ered az élet...

Ha egész gyerekkorában ezt a szarságot hallgatta, akkor naná, hogy egy félénk jófiú lett belőle. Ez pedig a csajoknak dögunalmas. A sorkatonaság (sajnos kilőve) vagy egy fiúkollégium sokat javítana.

Nem rólam van szó? Tökre ilyen voltam! Nem tudom, ha most a mai eszemmel visszakerülhetnék 19 éves koromra, mire jutnék. Pszichés probléma? Magamból kiindulva, inkább talán rosszul neveltek. Túl rendesnek. Nem vagánynak. Végül is rajtam az segített, hogy elég szabados társaságba kerültem az első munkahelyemen, majd a katonaság csiszolt rajtam nem keveset.

Engedni kell a kölköt, nem azt mondom, hogy bűnözők közzé, de kicsit rosszabb társaságba, hadd kupálódjon! Magyarul: A széltől ne óvjuk!

A genetika csak hajlamosít. Egy genetikailag erősen félénk személy is képes kompenzálni az adottságai, ha pszichésen rendben van.

Amúgy meg olyanok is vannak, akik úgy maradnak. Én olyat ismerek, aki már 40 éves, és soha nem volt nővel. Valószínűleg már nem is lesz.

Van aki 30 évesen sem, de ezek nem normális dolgok. Ennek oka van.

Akiről írsz, milyen gyerekkora volt? Milyenek a szülei? Van tesója? Ő milyen?

Nem normális dolog?

Lehet pszichés dolog de genetika is. Utóbbiról sose hallottál ?

Mondjuk én tudok olyan fiút is akinek 23 évesen se volt még csaja. Nem jár szórakozni se. Pedig az se csúnya csak sztem egy szerencsétlenség.

Köszönöm .

Lehet későn érő mert elég gyerekes a viselkedése.

19 éves fiú , sose volt még barátnője de egy lány érdekli 3 éve de nem mer lépni. Már számtalan cikis helyzete volt sokszor égette le magát és ezért nem meri bevallani az érzéseit arra vár hogy a lány tegye meg a lépést .

Alapból szorongó sa fiú, csak a közeli haverok társaságában oldódik fel és akikkel közvetlenebb kapcsolatban van.

Az érdekelne valakinek van e ilyesmi története hogy egy fiú nem mer kezdeményezni hosszú ideje. Lehet e mögött valami pszichés probléma ?