Hát nekem is volt egy két kedvencem még magam voltam nem kimondottan kutya hanem más,akkor tényleg a legfontosabbak voltak,amióta gyermekem van ő nekem a minden a szerelmem!Egy állat szeretete sem érhet fel ehhez!Mostmár csak jóleső hobbi egy egy cicát megsímogatni..
kutyabolond vagyok, szerelmes vagyok a két kutyámba, de a lovakat tartom életem szerelmének. Olyan csodás lények, akik felszabadítanak, és akiket szín, fajta,jellem nélküli tekintet nélkül imádni tudok..
jó érzés más kutyabolondokról is tudni! 4évesen láttam a 101 kiskutyát, és ez nagyon mély nyomot hagyott bennem, amit első kutyám csak tovább erősített. A kutya nálunk olyan mint egy családtag, mi neveltük olyanná, amilyen, ettől lesz olyan emberi-gyermeki.
Én kutyabolond vagyok, mióta érzékelem az eszemet :) A szakmámban is velük foglalkozom, kikapcsol és megnyugtat. Imádok velük lenni, megosztani velük életem minden percét, elvinni magammal kirándulni, sétálni, várost nézni stb.
Ja, és Ő az, akit tényleg nem érdekel az állapotom sem külsőleg, sem lelkileg. Csak én érdeklem úgy, ahogy vagyok és a nnyira ragaszkodik hozzám, mint senki más.
Nem is tudnék kutya nélkül élni. Egyszerűen nem tudom elképzelni.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a családom mellett az állatkáim (3 csikó, 2 kutyus, 3 cica) a mindeneim. A kutyák iránti szeretetem már pici korom óta megvan, ahogy a lovak iránt érzett szeretetem is. Macskánk van, három is, de én inkább kutyás vagyok.