Lelki terror (beszélgetés)
Nekem azért ment könnyebben a válás, mert a lelki terror után meg is csalt, akkor itthon még inkább kötekedő lett. A gyerek látta, hogy nem jó a mindennapos cirkusz, le is bukott a férjem, így simán elfogadta a helyzetet. Megharagudott Apára, mert ahová költözött, 3 gyerek 3 apukától született...
Gyereketek is van?? Gondolom nagyon szeretted az elején. Mi miatt szerettél ki belőle?? Én is sokszor kételkedek abban hogy mit érzek iránta, nekem ő volt évekig a nagy szerelem. Sajnos már elhidegültem tőle, de szeretet iránta megvan még, ő a fiam apja, én részemről ha nem fojtana meg lelkileg el tudnék éldegélni mellette. Olyan nehéz a kényelmes megszokott életünket amit együtt felépítettünk felrugni. Plusz a fiam is kikészülne.
Ja az kimaradt hogy esetleg ha lett volna mellém egy új kapcsolat azt sem hagyta. Elmarta mellőlem.
Lelki terror? Mesélhetnék. Többször voltunk már külön. Házasok is voltunk. Elváltunk mert én már nem szerettem. Aztán mindig addig jött utánam hogy neki csak én kellek, megváltozik stb. Anyagilag mindig rendben voltunk. De ezen évek után azt mondom a pénz nem boldogít. És lelkileg mindig zsarolt és sajnos megsajnáltam és kibékültünk. De egyszer sem értette meg hogy nem működik már. Nem szeretem. És akkor ez csak a rövid verzió volt. Meglátásom szerint lépj ki még mielőtt késő lenne!
És úgy érzem hogy mivel elvárja méginkább csak erőltetett. Főleg mióta még úgymond duzzogással "büntet"......minap első szabadnapom volt 6 műszak után és gyereket suliba vittem én délelőtt ledőltem a kanapéra és elszundítottam, mielőtt ledőltem minden ok volt, miután megébredtem már hozzám se szól. Ez szerinted normális, hogy ilyenért duzzogni, mert elszundítottam?
Itt nem arról van szó hogy nem beszélünk mi is beszélünk. Ő is felhív minimum egyszer és mindig átbeszéljük kivel üi történt aznap. Férjem konkrétan úgy képzeli, hogy egész nap csak bújjak és vele foglalkozzak, puszijam öleljem, simogassam.Nekem ez már erőltetett, amúgy sincs igényem erre. Bocsi lehet hogy egyeseknél ez a szenvedély életen át tart, ezért mondom, hogy emelem azok előtt a kalapom!
"Ha 11 év után van még olyan pár aki még napi szinten egymás nyakán csüng.....emelem a kalapom!"
30 éve vagyok férjnél, azt hiszem már írtam, és a férjem a mai napig felhív naponta legalább 1x, de inkább 4-5 alkalommal, csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok, elmeséljen egy vicces sztorit, stb.:D
Mindig volt időnk egymásra és valószínű, hogy lesz is, attól függetlenül, hogy az eltérő munkaidő beosztásunk miatt, csak 1-2 órát vagyunk együtt nap végén.
Tavalyi fórumomhoz annyit tennék hozzá, hogy rájöttem nem szabad az önsajnálatomban merítkeznem, összeszedtem a seggem, megtanultam egész jól németül, hogy függetleníteni tudjam magam, mivel megbátorodtam megpályáztam egy állást egy klinikán, fel is vettek természetesen jobban keresek mint előtte szobalányként. Lefogytam, frizurát váltottam, jól érzem magam a bőrömben. Úgyhogy csak haladtam előre úgy érzem.
És mielőtt megkérdezi valaki, neki az volt most legutóbb a legfőbb baja, hogy szeretet hiánya van. Férjem három váltásban dolgozik én két váltásban egy klinikán, mert végre sikerült visszakerüljek a szakmámba, egy elsős gyerek mellett, heti háromszor edzek és hát van házimunkám is, anyós is gyakran van itt besegíteni így nincs sok idő egymásra. Ha 11 év után van még olyan pár aki még napi szinten egymás nyakán csüng.....emelem a kalapom!
Tavasszal érkeztem el oda, hogy eldöntöttem nem érdekel semmi, leültem és közöltem vele, hogy így nem akarok élni és akkor minden ami nyomta a lelkem kiöntöttem, lesz ami lesz alapon. Persze ő is elmondta mi az ami zavarja. Szinte két napig beszélgettük, hánytuk vetettük a dolgainkat, ő is sírt én is sírtam. Úgy tűnt darabig működött is de látom hogy még rosszabb most mint előtte. Korábban nem viselkedett ilyen szélsőségesen egyik nap annyira szeret hogy érzem ha tudna még a bőröm alá is bebújna, másnap meg hozzám se szól, mert épp nem vele foglalkoztam hanem épp beültem a kádba vagy főztem. Tehát ez nekem fullasztó, ha neki minden ok attól én már nem tudok úgy tenni mintha előtte való nap semmi nem történt volna, hogy nem szólt hozzám. Ha kérdem miért duzzog akkor azt mondja nem duzzog csak szomorú, mert attól fél elveszít. Szerinte csak idő kérdése, hogy mikor hagyom ott.
Szerintem minden ember mást hoz ki a párjából.... Az én férjem az előző feleségét saját elmondása szerint sem szertte, alázta ahol tudta. Megcsalta, semmibe nézte... Ordítozott vele, a végén kidobta mint egy kutyát... Számomra is elgondolkodtató volt, mivel ismertem őket,ha vele így bánik miért lenne más velem...?? De más lett. Volt kb 2 vitánk, de nem tudja kezelni ha megharagszom rá, így bármi van inkább duzzog. Szerintem ha nem becsülnek meg abból ki kell lépni. Abból ami sz*r jó már úgysem lesz. Csak az éveket veszitek el egymás életéből. Én sem ragadnék benne, ha engem terrorizálna valaki. Minek? De olvastam itt hozzászólásban és nagyon igaz, hogy valószínűleg otthonról hozott minta alapján tűri aki tűri, vagy nincs önértékelése. Hát legyen!!! Elbuksz... Felállsz, koronát igazít... és megy tovább :)
Na, erről beszélek!
Időszakosan felvesznek egy jobb stílust, aztán újult erővel kezdik a terrort újra és újra.
És te pl. azt hiszed, hogy megváltozott és de jófej lett és mennyire oda vagy érte, mert....miért is? Azért mert néhány napig, néhány hónapig jófej? Aztán hónapokon, éveken át meg kikészít?
És igen, tudom, hogy te azt hiszed, hogy jobb lett, de nem. Egyre rosszabb lesz.
Katika!
Remélem, nem vetted rossz néven, amit tanácsoltam, semmiképp nem tudunk helyetted dönteni. Csak visszaolvastam a másik fórumodat, hogyan viseled a zsörtölődéseket, és nagyon, de nagyon megkeseredettnek, fásultnak tűnsz azok alapján is, amiket pedig már 1 éve írtál. Ezek szerint nem javult a helyzet.
Mi nem ismerhetjük a férjed előéletét. Én úgy gondolom, ahhoz rövid az élet, hogy az ember énje teljesen háttérbe szoruljon a megfelelési kényszer miatt.
Az a baj az esetek nagy többségében (persze mindig van kivétel), hogy a megbeszélés (ha alapvetően egy beforduló emberrel vagy, és nem állandó a “nyílt” kommunikáció) csak időszakos eredményt hoz.
Gyermekem apjával voltam így. Tudtam, mi a kiváltó ok. Meg is beszéltük párszor, időszakosan javult a helyzet. De a mindennapos “oldjuk meg együtt” hiányzott, nem kommunikált velem.
Időről időre előjött a mindenbe beleköt időszak.
Volt, hogy 1-2 napra költöztem el, volt hogy hónapokra. A sokadik nekifutásra sem oldódott meg a probléma hosszútávon. Így véglegesen elváltak útjaink.
Azóta olyan jó a kapcsolatunk, mint korábban soha, és sokkal többet beszélgetünk. De semmi pénzért nem kezdeném újra, mert közös fedél alatt ismét előjönnének a problémák.
És félre ne értessék nem kérem hogy döntsetek helyettem, egyszerűen kíváncsi vagyok másnak sikerült legyőzni az ilyen helyzetet, vagy mindenképp a válás a megoldás. Cserben sem akarnám hagyni mivel én tudom hogy mi mindenen ment keresztül és minek köszönhető az amivé lett de ha nem változik csak befordul én így nem akarok élni. Tavasszal volt egy komoly megbeszélésünk mert akkor válni akartam, de úgy tünt sikerült megértetni vele mit szeretnék és darabig működött is.
A súlyommal nincs gond szerencsére mert heti 3-szor edzeni járok. Viszont most úgy érzem féltékeny. És ami újdonság, hogy pár hónapja felvett egy olyan viselkedésformát amit konkrétan nem tudok hova tenni.....ha minden a kedve szerint van minden ok úgy viselkedik mint egy hős szerelmes, imád és kényeztet, virágot vesz meg nagyon édes, amikor meg valami nem tetszik neki azonnal átmegy a másik végletbe napokig képes hozzám se érni és alig szól hozzám. Belebolondulok úgy érzem itt csak pszichológus segíthet, de ő biztos nem menne ahogy ismerem. A váláson is régóta gondolkodom.....nem tudom meghozni a döntésem 😞
Pedig rajtam is én se vagyok olyan már, ahogy megismer=Pedig én se vagyok már olyan, ahogy megismert.
Az én anyósom mindig azt mondta rám, hogy gyönyörű vagyok:)
És a férjem így 30 év házasság után is ezt mondja:D
Pedig rajtam is én se vagyok olyan már, ahogy megismert, hiszen azóta eltelt 30 év és szültem 1 gyereket is. Nem, nem vagyok kövér és sosem voltam az, de nem vagyok a régi, ahogy a férjem se. Nem, ő sem kövér, de eltelt 30 év. ez ellen nincs mit tenni.
Persze, viccből röffencsnek szólít vagy malackának, de ha kövér lennék, akkor tuti nem tenné és pont azért, hogy ne érezzem rosszul magam:)
És ő mindig ilyen volt. Neki úgy tetszettem, amilyen vagyok, nem küldött tornázni, nem akarta, hogy diétázzak, sőt! etetne állandóan, és ha azt képzelem, hogy nem vagyok elég jó, akkor megnyugtat, hogy tökéletes vagyok:DDDD
Én se tetszek mindenkinek, de jellemzően, akinek én nem tetszek, az nekem se tetszik. Ezért fura számomra, hogy nektek bejön egy olyan ember, akinek ti nem...
Anyóst, hajtsd el! Okoskodjon otthon. Nehogy már ilyenek miatt érezd magad rosszul!
Primitívek!
Amúgy tényleg, most, hogy mondod, anyósomék is mindig zsörtölődtek...
Hidd pedig el nyugodtan! Csak amíg, ugye, együtt hízunk, addig bocsánatos bűn... Amíg szerelmes az ember, az a kis pocak olyan aranyos!
Az ismerkedéskor egy őrületes fogyókúra kellős közepén voltam. Ezzel csaptam be, mert világ életemben kövér voltam. És mikor benyújtja az igényét sült oldalasra, tepertős pogácsára na tedd meg, tedd meg, hogy nem eszel!
Nem, nem társadalmi elvárás, csak van aki rossz mintát hoz otthonról magával. Otthon is így viselkednek egymással a szülők, így azt gondolja rendben van ez, ahogy te is elfogadtad ezt és még most is elfogadod, ahelyett, hogy kidobnád az anyóst.
A fórumindító is azt gondolja, hogy ez normális, gondolom náluk is ez volt otthon. Eszetekbe sem jut, hogy lehet másként is élni.
Ja, és ezt észre vehettétek volna még az elején, mert el nem tudom képzelni, hogy az ismerkedős időszakban másmilyen lett volna.
Nálunk is a súlyom volt a gond, 165/70 voltam, mikor megismert, 80 kg voltam, mikor váltunk. 2 éve váltam, bánatevő lettem, azóta még kövérebb, de nyugalmam van. Mintha magamról olvastam volna! Anyósom a mai napig macerál a fogyással, ha jönnek a lányunk szülinapjára.
Amúgy elkeserítő, mennyivel többet vár el a társadalom egy nőtől: légy szép, okos, fitt is, meg házias is. Az nem baj, ha a férj kopaszodik, pocakot ereszt, néha legurít pár felest?
Azt javaslom, gyűjts, kuporgass (ha lehet, titkon) a VÁLÁSODRA, ügyvédre, meg arra, hogy be tudd a bíróságon mutatni a jövedelmed, hogy nehogy neki ítéljék a gyereket. Nem tudom, hová tudnál hazaköltözni Németországból, de csukd be a szemed, és tégy egy bátor lépést, mihelyt megteremtetted a talajt, ahová érkezel. Szívből szorítok!!!
Ha ilyen helyzetben vagy, akkor ne keress megoldást, mert nincs rá, akármit is mond, ígér, stb. Néhány napig talán visszafogja magát az ilyen, de aztán újult erővel rázendít!
Menekülj! Ne az érdekeljen, hogy más is él e így, milyen megoldás van rá.
Az ilyen ember mellett teljesen megzakkan a másik, és egy idő után elhiszi, hogy tényleg ő tehet mindenről...
Mesélnétek saját tapasztalatból, párkapcsolatban történő lelki bántalmazásról, miben nyilvánult meg és hogy sikerült megoldást találni?Köszönöm előre is hogy ha mesélsz😊
További ajánlott fórumok: