Lassan már Nobel-díjat kellene kapnom túlélésből. Valószínű... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Sokan lépünk tovább a szaron.
Ha úgy tetszik, legyen egy csillag a következő trágya!
OK, igazad van. Nálunk ma ünnepelte az ifjúság és ez a hév elragadott.
És már a városban elkezdődtek az ünnepségek.
Ezt holnapra Neked. József Attilától már idéztem. "Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel." Egyik kedvenc filmemből az idézet, Holt költők társasága" című filmben hangzik el.
mennyivel egyszerübb lenne ha privätban rämirnäl, nem?
minden jätek ugy jo ha mindketten elvezik azt.
a sötetben tapogatozäs az en oldalamrol sajnos nem tul izgalmas dolog.
Lehet, hogy csak egy "noname” fórumindító vagyok.Lehet, hogy csak én figyeltem rád eddig. Nem kell, hogy ismerj. Elég, ha egyszer majd megakarsz ismerni.
Addig én maradok az a noname, akinek tetszik, amit belőled időnként megismerhetett.
Én nyitott vagyok a folytatásra, akár csak két rokongondolatként.
Ismerlek? Túlzás. De figyeltelek, és amit írsz, az számomra zöbbször volt értékes.
Az "egyoldalú játék” is lehet kellemes, ha közben tanulok belőle valamit – akár rólad, akár magamról.
Ha egyszer kedved lesz folytatni, én itt leszek.
ez szep gondolat, nekem tetszik...
J.A.-nak köszönöm
A magyar költészet napján, mindenkinek:
Ha tested fázik, lelkem Rád adom.
Két vállad bársonnyal betakarom. J.A.
mint akinek a fantáziája terjedelmes.
ezek mär csak az öregsegem jelei...
az ilyen olyan egyoldalu jätek.
te ismersz engem, en meg csak egy noname foruminditot olvasok...
Nem is kell ismerni, elég a szövegre figyelni.
Összeilleszthetnénk a lelkünket, mint két kicsi legot.
Úgy ismerlek a fórumokról,
mint akinek a fantáziája terjedelmes.
Szeretnéd, ha írnék? " oh te fiú, szia, helló, mizu,na figyu! Álljunk össze, mint két kicsi lego,oh na újból figyu már, mondom mi a szitu, én lány, te meg fiú"
Ez a Mizu c. számból variálva.
köszönöm a kedves välaszod, nagy kär, hogy nevtelen vagy.
koedukält tanfolyamon talän 25 eves koromban voltam utoljära...
bögrem az van.
Nagyon kedves vagy, örülök, hogy betalált, amit írtam!
És hát... ha valaki már érti, mi az a 'mosoly mögé rejtett könny', akkor tökmindegy, milyen nemű emberből van.
Tehát semmi gond, nálam a tanfolyam koedukált. Csak hozz egy bögre öniróniát meg némi lelket!
Mitől lenne színészkedés szerinted?
A színészkedés szó erre nem illik szerintem, mert ez nem egy szerep, amit valaki kedvtelésből vesz fel. Ez egy pajzs. Egy megvédem magam és a szeretteim mosoly.
Ez tudod, túlélés, védekezés, erő.
Amikor valaki úgy mosolyog, hogy közben fáj, az nem hamisság, hanem bátorság. Annak a jele, hogy még a fájdalommal is képes vagyok szembenézni azért is.
"mosoly mögé rejtett könnyek"
Női erő... Színészkedés?
Csak megerősíteni tudom azt, amit Anyagi írt: egyszer csak átfordul a történet.
Igaz, nekem utána az telt időbe, hogy a korábbi készenléti állapotból lenyugodjak, és fogalmam nem volt, hogy életem új fejezetében mit és hogyan kéne csinálnom, mert előtte hosszú évekig non-stop megoldó üzemmódban voltam. Úgyhogy én voltam az, aki megkérdeztem többeket, hogy most mit kéne csinálnom? Mire jött a válasz, hogy "Érezd jól magad, élvezd.". És bármilyen hülyén hangzik, nem tudtam, hogy azt hogy kell. Ebbe is bele kellett tanulnom. Le kellett lassulnom. Meg kellett magamnak tudni engedni azt, hogy élvezzem az életemet. Ezt még véletlenül sem azért írom, hogy bárkit is provokáljak, hanem azért, hogy tudd, kedves Fórumnyitó, hogy ez az áttörés, a "szüret" előtted is ott van!
igazän jol hangzik amit irtäl.
megyek hozzäd igazi női erőt tanulni, ha lehetne.
sajnos en is pasi vagyok...
Kitartás!!!
Én is ismerem ezt a felállást!
Még bírd egy kicsit - aztán ennek is vége lesz!!!
Sok erőt és kitartást!!!