Kütyüidő korlátozás (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kütyüidő korlátozás (Jó tudni!)
Régen én kaviccsal meg babbal játszottam a malmot.
Kaviccsal fogtam a sneciket.
Fuszalakbol csinaltam a balerina kötött, és a legies rajzokat.
A kis kölkök a legtöbbet tudják.
Az csak egy jó dolog, ha van plusz.
Meg akinek a szülei, és végül hazament.
Na, ők nem kutyuztek
Én erre azt mondtam, hogy velünk élnek.
És a nevelobol csak azok nőttek fel, akiknek volt valakijuk.
Nem nevezhetem meg, de aki nagymamajanak csacsaija volt.
Nekem nincsenek gyerekeim. A tesóm gyerekeit a fa vagastol (baltával) , malacozastol, pipiktol kell osszeszedni, ha eszunk. Vagy a vadasz vizslakkal jatszanak, akik fenyelmezettek.
A nagyobbik gyerek 14, most befestettte aa hajat, csak feketét hord, tipikus kamasz. Nincs korlátozva. Mindenből jeles. Biztosan lóg online. De minek beleszolni? Csinálja a dolgát.
Kicsit puposan jár, mert hirtelen megnyult. Majd meg jön a cici. Atfestette a haját, más ruhákat hord. 14 éves.
Nem lesz hülye.
Nen fog élvezni.
’Minden szülő rémálma, ami most megy a gyereknevelésben: állandó harc a kütyükkel.”
Nem igazán értek vele egyet, azoknak a szülőknek lehet a rémálma, akik maguk sem tudják még rendeltetésszerűen használni.
Nem az internet a probléma, hanem az irányítás hiánya. Sokan félnek attól, hogy a technika "elrontja” a gyerekeinket. Pedig az internet nem csupán játékból áll. Korosztályonként tanít is. Pl. egy baba megismerheti a testrészeket, színeket, míg egy nagyobb gyerek megtanulhat egyenleteket megoldani, vagy akár új nyelveket elsajátítani, természetesen millió mást is, feneketlen kút az információ felé. A gondos irányítás segít abban, hogy a technika ne elvegyen, hanem adjon. Ha figyelünk a gyerekeinkre, rájövünk, mi is tanulhatunk tőlük. A gyerekek nemcsak tanulók, hanem tanítók is. A legnagyobb dolog amit adhatunk nekik, az időnk. Ne az eszközt hibáztassuk, hanem tanuljunk meg vele jól bánni. A technológia nem helyettesítheti a jó szülőt sosem, de pl. lehetőséget adhat arra, hogy még közelebb kerüljünk a gyerekeink világához.
A kérdés nem az, hogy korlátozzuk, elvegyük-e tőlük, hanem az, hogy ott vagyunk-e velük, amikor felfedezik?
A kulcs a jelenlét – és a szülő figyelme.
Pl. ha hétvégén kirándul együtt a család, hétközben mondjuk sportol, valamilyen szakkörbe jár, esélye sincs "túl kütyüzni" magát.
Figyelem! Az ajánlások, amiket leírtam, általános irányelvek, nem kőbe vésett tények. Minden gyerek másképp működik, másképp fejlődik és másképp gondolkodik a világról. Igazából csak gondolatébresztésnek szánom hasonló cipőben járó szülők részére.
Ugrás a teljes írásra: Kütyüidő korlátozás